2010. december 31.

Ollótartó



A munka leírását az Ötletelőben megtalálhatjátok.

Ady Endre: Boldog új évet

Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.
Boldog új évet kivánok,


Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.

Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság


Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kívánunk, és óhajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szívetek, mint a gyertya
Oly vidámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el; -
Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alul,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonul,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?
Jobb fekügyék a gödörbe,
És takarja el magát.
De az Isten óvjon attól! -
Éljen a szent vígaság,
Ezt óhajtja a Földvári
Tűzkármentő Társaság.

Ady Endre: Az angyaloknál becsületesebben


Homlokomra várom puha kezét
És a szivem tájára, hogy itt fekszem.
(Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat,
Édes Senkim, sírták-e már szebben?)

Ha befutkosná ajka arcomat
S ha lezuhanna fojtódott nyakamra.
(Bíztak-e már ennyi igéretet
A te kényes, forró ajakadra?)

Ha testének közeles bársonyát
Össze-vissza zilálná durva vágyam.
(Mondd, kislyányom, fertőnek tartanád
Az én süppedt, beteg, búsladt ágyam?)

Ha elpihenvén szállna ránk a csönd
S csak úgy álmomban sírnék föl jajongva.
(Ugye, rájuk rántnád lángostorod
Az ablakon betévedt angyalokra?)

1827 - Kolozsváron megindul a közvilágítás

A sötét utcákon közlekedni igazán bátor dolog volt a régi idők embereinek. A rablók, a bokatörő gödrök, az ablakokon kiöntött szemét és szennyvíz mind-mind veszélyeztették a kései órákon hazabotorkálók testi épségét. Így aztán teljesen érthető, hogy a közvilágítás gondolata már évszázadokkal ezelőtt felmerült a jómódú településeken.

1777. november 9-én gyújtották meg Budán is az első utcai lámpát. Primitív olajmécses volt ez, bádog házzal, kócból sodrott kanóccal, és gyenge fénnyel, de segített elindítani Buda "karrierjét". Pesten még később, 1790. január elsején indult az olajlámpásos közvilágítás.
Az észak-amerikai kőolaj megjelenése után 1864-ben Pesten is alkalmaztak már petróleumlámpát olyan lámpatestekkel, amilyenek még ma is láthatók, például a Budai Várban és Óbudán.

A 18. század végén megjelent egy újabb fényforrás, a világítógáz. 1856. december 21-én a petróleumlámpák használatával egy időben a Kerepesi (mai Rákóczi) úton kigyulladtak a főváros első közvilágítási gázlámpái. A további közvilágítás építés során még mindig nem vetették el az olajlámpásokat, hiszen gázlámpa használata csak olyan utcákban volt gazdaságos, ahol a gázcsöveket ipari vagy háztartási célokra már amúgy is lefektették.


Az első világháború kitörése teljesen leállította a közvilágítás fejlesztését.
A háború utolsó évében azonban megint változott a helyzet. A gázlámpák működéséhez szükséges gázhoz kokszolható szén kellett. Ezt pedig külföldről még nehezebb volt beszerezni, mint a villamos energia előállításához szükséges hazai ipari szenet. Megkezdődött tehát egy "ideiglenes" fejlesztés. A kerítéseken, házfalakon megjelentek az egyszerű, csőből hajlított, bádogernyős, 60W-os izzóval ellátott lámpák, és a gázlámpák kandelábereit is villamos üzeműre alakították. A lámpák napi ki- és bekapcsolását a gázművek lámpakezelő személyzete végezte.


1931-ben megkezdődött az új rendszer kiépítése, amelyben áttételesen ugyan, de minden lámpát egy központi kapcsolóval lehetett működtetni. A sok-sok lámpakezelő munkáját egyetlen kézmozdulat helyettesítette. Órák helyett egy perc alatt sötétbe borult, vagy fényárban úszott a főváros.

Újra háború...
... és sötét. A második világháború, a főváros 1944-45. évi ostroma a közvilágításban is hatalmas károkat okozott.
A 27700 darab lámpa közel fele - 40 százaléka - megsemmisült, és a maradék is nagymértékben megrongálódott. Hasonló volt a helyzet a vezetékhálózat terén is. A helyreállítási munkák eredményeként 1945. május 12-én, a pesti oldalon a Kossuth Lajos utcában, a Rákóczi úton, majd június 28-án a Budai Vár alatti alagútban gyulladtak ki először újra a közvilágítási lámpák. A teljes helyreállítás egészen 1949-ig elhúzódott.


Mintegy 30 éve világítják meg a fővárosi utcákat a fehér fényű higanygőzlámpák.

351 éve halt meg Apáczai Csere János

Apáczai Csere János, (Apáca, 1625. június 10. – Kolozsvár, 1659. december 31.), filozófiai és pedagógiai író, a hazai művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője.

Hitvallása:
Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,
és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág.

Szegény jobbágyok gyermeke volt. 17 éves korától a kolozsvári iskolában, 1643 őszétől pedig 5 éven át Bisterfeld híres intézetében Gyulafehérváron tanult. Akkor mint kiváló tehetséges ifjat Geleji Katona István püspök Hollandiába küldötte. Még 1648-ban beiratkozott a franekerai, nemsokára rá a leydeni, utóbb az utrechti, majd a harderwijki egyetemre, hol 1651-ben a teológia doktorává avatták. Utrechtben megházasodott, majd két évig tanulmányainak élt. 1653-ban visszatért Erdélybe. 


A gyulafehérvári kollégiumnak lett egyik rektorává, de öröme nem tartott sokáig. Apáczai 1653 nov. 2-án mondott székfoglalójában (De studio sapientiae) kíméletlenül elítélte az iskolának addigi rendszerét s már ezzel sok neheztelést vont magára; utóbb (1654) pedig reform-terveit erőszakolva, keményen összetűzött tanártársaival.

a pedagógusoknak adható legnagyobb díj
Apáczai nem mint író vagy tudós, hanem mint tanító különös jelentőségű. Irodalmi munkáinak javarésze (Magyar encyclopaedia, Utrecht 1665; De studio sapientiae, ugyanott; Magyar logikátska, Fejérvár 1654) a tanítás kérdésével foglalkozik, vagy pedagógiai eszméivel van kapcsolatban. Apáczai az iskolát a nemzeti boldogulás alapjának s a jó iskolák hiányát valóságos nemzeti szerencsétlenségnek tekintette; sürgette az iskolák javítását s kiegészítését; ismételve hirdette egy főiskola - akadémia, egyetem alapításának szükségességét s e célból  1668-ban Barcsay fejedelemhez emlékiratot is intézett.

“Az életben való teljes elmerülés a szeretet legjobb iskolája.” (Leo F. Buscaglia)

2010. december 30.

Paix



Erdélyi József: A magyarokhoz


Berzsenyi Dániel emlékének
 
Árva nemzet, özvegy nép, Magyarság,
kinek hazád hét szakadék ország
s börtönöd saját maradék országod,
hol nyomorít tenger adósságod!

Hazád börtön, házad is zálogház;
szabadulást merre látsz, kitől vársz?
Hiszed-e, hogy hasad még valaha
napkeleti álmaid hajnala?

Hajnalcsillag, harmatos esthajnal,
nyugat felől beszürkült az égalj,
északi fény fenyeget-ijesztget, -
ki tudja: mit hoz az új évezred?

Tekints fel a fénylő csillagokra,
gondolj vissza delelő napokra;
tekints fel a telő-fogyó holdra
s gondolj vissza még sanyarúbb korba.

A villámló-dörgő fellegekre
tekints fel és örök Istenedre
bízd a jövőt, magad élj a mával,
véred-jogod csepp maradékával.

Tekints körül a vak villámfényben,
lásd magadat szomszédod szemében,
nyújtsd kezedet a kezét nyújtónak
s vigasztald, hogy minden jól lesz holnap.

Lábad elé tekints le a porba,
a sárba, az örvénylő pokolba;
kutasd fel a mérgeskígyófészket,
győzd le a legnagyobb ellenséget.

Győzd le a legősibb ellenséget:
a gőgöt, a testvéririgységet,
az tépte le fejed koronáját,
döntötte meg hatalmad tölgyfáját.

Az a sárkány, a fekete-sárga,
tépte szép hazádat hét országra,
annak üsd el utolsó fejét is
s egy lesz hazád, ha most hetvenhét is.

Most, vagy soha! Irgalmat-kegyelmet
ne adj többé! Vezért, fejedelmet,
válassz végre, a magad véréből,
uralkodót, Isten kegyelméből.

Királyságot, vagy köztársaságot,
csak teremts egy boldog, új országot,
hol a magyar, minden özvegy, árva,
gyenge, rokkant, leljen oltalmára.

Alkoss hazát a munkálkodónak,
alkotmányt a nemzetalkotóknak,
törvényt, amely minden szépet és jót
felkarol-fog, bármiben fogamzott.

Mutass mindig szebbet, jobbat, többet,
hogy csudáljon téged minden nemzet
s úgy mutasson rád, mint példájára,
uralmadra mint megváltójára.

Valósítsd meg te azt a nagy álmot,
ígéretet, mit erőtlen, álnok
elleneid csalétkül vetettek
minden hazádfia kis nemzetnek.

Karja közül a hamis testvérnek,
hadd sírjanak vissza, Magyar, téged,
ki vagy mégis, ha meg is tagadnak,
hű testvére az elnyomottaknak.

Ez lesz a te új honfoglalásod;
máskülönben magad sírját ásod,
reménytelen gyilkosa magadnak,
minden szorgos, szerető fiadnak!...

Az utolsó magyar király, IV. Károly és Zita királyné koronázása Budapesten, a Budavári Nagyboldogasszony-templomban

IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor, ahol – a koronázások történetében első ízben – a magyar himnuszt énekelték, nem az osztrákot. Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita Bourbon–pármai hercegnőt, akivel még 1911-ben kötött házasságot.


Erdélyi József: Szeretet


Szeretem én az eget úgy, ahogy van,
        derűsen, borusan;
szeretem a földet is úgy, ahogy van,
        sárosan, porosan.

Nem válogatok sem égben, sem földben,
        sem időben, sem térben;
arravaló, hiszem, hogy térdre essek, –
        arravaló a térdem.

Arravaló az út, hogy menjek rajta,
        s hogy ráboruljak holtan,
mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki,
        hogy ki voltam s mi voltam…

114 éve született Erdélyi József

Erdélyi József (1896. december 30., Újbátorpuszta – 1978. október 4., Budapest) Baumgarten-díjas költő (1929, 1931, 1933)


Erdélyi József: Néma imák...

Legszebbek a néma imák…
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.
Gyalogútak, dűlők fele
két katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.
– Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, –
egy pillantást megérdemel.

……………………….
Minden tövön száz kék katáng
mondja némán hogy „Mi Atyánk”
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.
Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
mig az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk…

137 éve született gróf Bánffy Miklós

Losonczi gróf Bánffy Miklós (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.): író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család tagja.

Kolozsváron 1873. december 30-án született, szülővárosában és Budapesten végezte tanulmányait, doktori címet szerzett, ifjúkora óta részt vett a politikai életben, több cikluson át országgyűlési képviselő, 1906 és 1910 között Kolozs vármegye főispánja, 1912-től 1918-ig a budapesti Nemzeti Színház és az Állami Operaház intendánsa, ebben a hivatalában Bartók Béla támogatója.

Bánffy Miklós díszletterve A fából faragott királyfihoz
Bónis Ferenc: Bartók Béla élete képekben és dokumentumokban.
Zeneműkiadó, Budapest, 1972, 135. kép.

1913 és 1918 között a magyarországi állami színházak, beleértve a Magyar Operaház intendánsa volt. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. 1923 és 1927 között a Képzőművészeti Tanács elnöke volt.
Miután 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, és jelentős szerepet játszott az erdélyi irodalmi életben.

Az Erdélyi Helikon írói (Alsó sor: Kovács László, Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Kemény János, Karácsony Benő, Járosi Andor, Tamási Áron, Moldován Gergely, Nyírő József
Felső sor: Ormos Iván, Kiss Jenő, Endre Károly, Szemlér Ferenc, Molter Károly, Kacsó Sándor, Ligeti Ernő, Szántó György, Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Maksay Albert, Kós Károly, Lakatos Imre, Kádár Imre)
Néhány műve németül, olaszul és franciául is megjelent. Nemcsak íróként, hanem grafikusként is maradandót alkotott. Az Erdélyi Szépmíves Céh több könyvét illusztrálta. Ő készítette az illusztrációkat Tamási Áron műveihez. Vagyonával ott állt a legjelentősebb magyar napilap, a kolozsvári Ellenzék, és a legnagyobb kisebbségi magyar nyomdavállalat, a Minerva Rt. mögött.
1921−1922-ben Budapesten Bethlen István kormányának külügyminisztere, később a Képzőművészeti Tanács elnöke. 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, részben kolozsvári palotájában, részben hírneves bonchidai kastélyában élt, ettől kezdve vezető szerepet töltött be az erdélyi magyar kulturális élet mozgalmaiban. Mint író a Kisbán Miklós írói nevet használta.
 Ady Endre is elismeréssel szólt róla: „nemes legenda.

Az írói kibontakozás folyamatát tetőzte be Bánffy Miklós háromrészes regénye, az öt kötetben közreadott Erdélyi történet, az erdélyi magyar irodalom első korszakának legnagyobb szabású elbeszélő vállalkozása. Elkészülése, megjelenése maga is közel egy évtizedet fog át: a Megszámláltattál… 1934-ben, az És híjával találtattál 1937-ben, végül a Darabokra szaggattatol 1940-ben került az olvasók elé.

“Az emberek nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják, amit hisznek.”

2010. december 29.

Elegáns




A munka leírását az Ötletelőben találhatjátok meg.

A rejtelmes asszony


Julia, Petőfi felesége, a „feleségek felesége”, aki általános megdöbbenésre oly hamar eldobta az özvegyi fátyolt, talány volt kora és az életírók szemében is. Nehéz is volt megérteni a 21 éves, regényes szépségű, fiatal özvegyet, a bálványozott Petőfi özvegyét… Még nem tudta bizonyosan, hogy Petőfi csakugyan halott. Még hitt abban, hogy talán Törökországban bujdosik. Előbb Erdélyben kereste nyomát hónapokig, majd Haynauhoz fordult (Petőfi özvegye!), csakhogy kieszközölhesse a törökországi utazást. Mindenáron föl akarta kutatni férjét. Kérte Liechtenstein herceg közbenjárását is. A herceg oly élénken reagált Julia levelére, hogy személyesen is meglátogatta a szép özvegyet, – ebből nagy pletyka lett. Akkor megriadt és Horvát Árpád egyetemi tanárhoz fordult közbenjárásért. Horvát Árpád is személyesen kereste föl. És Julia, aki még mindig nem tudta bizonyosan, hogy özvegy, aki még hitt abban, hogy a bujdosó Petőfit esetleg megtalálhatja, aki arra kérte Horvátot, hogy segitse kiutazását Törökországba, – ez a Julia, egynapi ismeretség után, 24 óra alatt Horvát Árpád felesége lett. A világ előtt boldog volt a házassága. A világot már majdnem kibékítette, amikor halála előtt egy évvel, 39 éves korában, eddig megmagyarázhatatlan okból elhagyja férjét. A közös lakásból a Zerge-utcába költözött.

József Attila: Csend

Petőfi Sándor feleségéhez, Szendrey Júliához

 
Marosvásárhely, július 29. 1849.

Kedves édes Juliskám,

e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, a másikat Kézdivásárhelyről írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csikszereda, Kézdivásárhely, Bereck felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázító proklamációkat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Berecken jön hozzá a tudósítás, hogy Szászrégennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csikszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsziszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja magát, és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, s összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils, mon fils!”* szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressy Gábortól, hogy „fia ez a generálisnak?” Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: „Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten?”* Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt Marosvásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves édes imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj, ha csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és szíveteket miljomszor számtalanszor!

imádó férjed

Sándor

Szendrey Júlia: Ne higyj nekem

Ne higyj nekem, ha mosolygok,
Álarc ez csak az arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Ne higyj nekem , ha dallásra
Látod nyílni ajkamat,
Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.

Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkacagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet.

Magyar kártya napja

Az első kártyák Magyarországra Mátyás király uralkodása idején kerülhettek hozzánk Itáliából. A XV. és a XVI. században Németországból is érkeztek hozzánk különböző paklik. A legrégebbi fametszetű nyomtatott játékkártyát a XVI. század 60-as éveiben készítették. A XVII. és a XVIII. század első feléből nem maradt fenn sem hazai készítésű kártya, sem arra utaló feljegyzés: csak tiltó rendelkezésekről tudunk. A meglévő két legrégebbi kártya a század utolsó negyedéből való. Ezek voltak az elődjei annak a kártyának, amit aztán a XIX. században magyar kártyának neveztek el.


A közel 170 éve gyártott kártya eredete sokáig tisztázatlan volt. Sokan svájci (helvét) kártyának nevezték, mások azt tartották, hogy Németországból került hozzánk. Nyitott kérdés volt az is, hogy miért vannak egy nálunk régóta gyártott kártyának svájci történelemből vett alakjai. A Tell - kártya első készítőjének kilétét sokáig homály fedte. A szakirodalom és a kutatók úgy vélték, hogy a bécsi Piatnik Ferdinánd kártyafestő műhelyében született. 1973-ban, egy angol magánygyűjteményben azonban megtalálták az 1835-ben gyártott első paklin a gyártó és kitaláló nevét: Schneider József, pesti kártyakészítő mester.

A magyar kártya a 1848-49-es szabadságharcot megelőző időkben született, amikor Európa - szerte forradalmi mozgalmak ébredeztek. Az alsó és felső lapok alakjait a pesti kártyafestő Schiller 1804-ben írt, Tell Vilmos c. drámájából vette, amelyet nálunk 1827-ben mutattak be Kolozsváron. Érthető, hogy Schneider nem a magyar történelemből választott szabadsághősöket kártyái illusztrálásra: azonnal elkobozta volna a cenzúra. Schneidert bizonyára inspirálta a dráma alapgondolata, a zsarnokság elleni küzdelem. A műből nyolc alakot választott ki, hat lap a szabadsághős Tell Vilmos és társait, két lap a zsarnok helytartót, Gesslert és csatlósát ábrázolja. A király és az ász alakrajza nem eredet elgondolás volt. Lovas királyok már a XVI. századbeli kártyákon is előfordultak.
Schneider kártyalapjainak stílusa a biedermeier művészeti irányt követi, amely a XIX. század első felében divatos volt hazánkban. A szabadságharcot követőleg elkobozták az összes ilyen mintájú kártyát, amit majd csak 1855-ben készíthettek újra ebben a formában. A bécsi Piatnik cég 1865 körül kezdte gyártani a kártyát, de átrajzolt formában. Az alakok azonossága, testtartása, öltözékének stílusa, az évszakokat allegorizáló ász lapok azonos kompozíciója kétségtelenül jelzi, hogy Schneider lapját vették mintául. A gyár két fajtáját alakította ki a kártyának. Az egyik változatában a nyarat megszemélyesítő, kaszát tartó ifjút (tök ászt) felcserélte a sarlót tartó leánnyal; a makk ász mellett guggoló férfi alakját pedig rőzseköteget cipelő öregasszonnyal. Ezt a változatot gyártja a mai napig a Piatnik ausztriai és prágai utódvállalata. A másik változatban a Kuoni pásztornak (piros alsó) széles karimájú kalapja van, s a jobb kezét szájához emeli, Stűszi vadász (tök felső) a bal karját esküre tartja, a zöld ász szüreti jelenetéből pedig az egyik alak elmarad. Ma Magyarországon ezt a változatot követik.

forrás: http://tokasz.sch.bme.hu

182 éve született Szendrey Júlia

Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. – Pest, 1868. szeptember 6.) költő, író; előbb Petőfi Sándor, majd Horvát Árpád történész felesége.
Szendrey Júlia
Barabás Miklós festménye
Petőfi Sándor feleségének nem volt könnyű élete. A rövid boldogság után kiszolgáltatott hónapok következtek. Második házasságáért a közvélemény mélységesen elítélte. Mégis sikerült neki gyermekeivel elégedett családanyává válnia, aki színvonalas nevelést nyújtott a fiúknak és Ilonának, a kislányának. Csak későbben, talán nem utolsó sorban az ő kedvükért kezdett meséket fordítani és írni. Költeményei nem a legsikerültebbek. A napló, az esszé műfaja az, amelyikben megismerésre és megőrzésre méltót alkotott.

“Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2010. december 28.

Madárkák




A munka leírását az Ötletelőben találhatjátok meg.

 
forrás: Vogelsommer
Ulrike Boltzheim design

Ányos Pál: Boldogságos Szüz Máriához az édes hazáért


            1
Magyarok Asszonya!
Tekints elhagyatott birodalmadra:
    Nincs másban oltalmunk,
    Csak tebenned bizunk
Mi árva magyaraid:
Szemléljed ügyünket, gyászos ügyünket,
Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket!
            2
Angyali koronánk
Az ég kegyelméből szállott le hozzánk:
    E drága kincsünket,
    S véle nemzetünket
István néked áldozta:
Most örökségedet, örökségedet,
El akarják vonni tőled, népedet!
            3
Ne nézd büneinket,
Hanem hozzád buzgó s hiv őseinket.
    Sok verejtékekkel,
    Ah! mennyi vérekkel,
Nedvesültek mezeink:
Őérettek szánny meg, szánny meg bennünket,
Vedd el: mi is néked áldgyuk szivünket.
1782-1784

107 éve született Neumann János

Neumann János (Budapest, Lipótváros, 1903. december 28. – Washington, 1957. február 8.) magyar származású matematikus.
A halmazelmélet, a kvantummechanika, az atomenergia és a számítógép-tervezés lángelméje.

A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladatmegoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépen való számítások elvégzésének megvalósításához. Ma is az általa kialakított elven működik a világ valamennyi számítógépe.


Bár Neumann Jánost többnyire matematikusként emlegetjük, jelentős eredményeket mutatott fel más területeken is. Ő vetette meg a numerikus matematika alapjait, közgazdászként Oscar Morgensternnel közösen írt könyvet a játékelméletről, ami a közgazdasági tudományoknak ma is meghatározó elmélete.
Fizikusként a lökés- és robbanáshullámok fizikájának vezető szakértője volt, de a folyadékok és gázok hangsebességnél gyorsabb turbulens áramlásának kutatásában elért eredményei is jelentősek. Egyre időszerűbbé válnak filozófiai és morális nézetei is.

Ányos Pál: Gróf Zrinyi Miklósról


    Ellenség csontyai közt gázolt vérében,
Nyugszik Zrinyi Miklós dicsőség ölében.
Elesett! de fején maradt borostyánnya,
Nem lehetett ekként Szulimán zsákmánnya.
Magyar! e sir felett ne hullass könyveket,
Mert a könyv nem illet bajnoki sziveket.
Tapsolj, s kevélykedgyél illyen vitézedben,
Pompa gyanánt hordozd nagy nevét mellyedben.
Zrinyi! édes hazánk cimeres fajzása!
Nyugodgy! terjedjen rád az egek áldása.
Majd, ha a trombita rettentő hangjára
Mindegyikünk testét felvészi magára,
Elődbe sietünk, s ölelünk tégedet:
Megháláljuk akkor nemes esetedet.
1782

73 éve halt meg Ravel

Joseph-Maurice Ravel (Ciboure, 1875. március 7. – Párizs, 1937. december 28.) francia zeneszerző, zongorista.

Ányos Pál: Egy sohajtás


    Elmultak az idők, midőn nyájoskodtunk,
Édes barátságnak karjain mulattunk,
A szomoru telek borongnak egünkön,
Nem futkoz a tréfa nyelvünkön, szivünkön.
Igy tünik el minden mulatság végtére,
Ezer gyötrelem vár ember életére.
Mikor arany időt igértünk magunknak,
Nem tudtuk még számát jövendő bajunknak.
Csak mikor a közép tengeren evedzünk,
Akkor vesszük észre, melly nagy veszedelmünk!

1782

254 éve született Ányos Pál

Ányos Pál István (Esztergár, 1756. december 28. – Veszprém, 1784. szeptember 5.) pálos szerzetes, tanár, a magyar szentimentalizmus költészetének alakja.
Bessenyei György költő, Ányos Pál szerzetes és Orczy Lőrinc rendfőnök a pálos rend pesti könyvtárában megalapítja a Magyar Irodalmi és Tudományos Akadémiát.
Az Országos Levéltár 1. emeleti falfreskója
Ányos Pál nevét és munkásságát kevesen ismerik, leszámítván néhány irodalmárt.
Ányos családja Nagyesztergárban élt, többek között Veszprémben járt iskolába. Pappá szentelése után először Nyitra vármegyében, majd Székesfehérvárott tanított. 28 esztendős korában nagy betegen visszatért Veszprémbe. Nem tudtak rajta segíteni, ifjan halt meg. Az, hogy éppen Veszprémben temették el, az a város művelődéstörténetét nem nagyon határozta meg. Alig alakult ki emlékét ápoló hagyomány.


A fiatalon elhunyt írónak kevés verse maradt ránk, nagyobbrészt költői levelezés. A felvilágosodás korának kissé száraz, elmélkedő, didaktikus költői termésében Csokonai előtt az ő néhány verse szólaltatja meg leginkább az ihletett és személyes lírát.

Aprószentek napja

Az Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, akiket Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A fiúgyermekek megvesszőzésének szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítik vissza, a lányokét pedig azzal magyarázzák, hogy mivel Betlehemben fiúgyermekek haltak meg, ezért ilyenkor a lányoknak is szenvedniük kell.


A vesszőzés szokásának kettős magyarázata létezik: egyrészt a pogány termékenység- és egészségvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos. A világi források már a 15. századtól tudósítanak a vesszőzésről, az egyház a 16. században említi a vesszők megszentelését. Az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el.


Az aprószentek-napi vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, csapulásnak is nevezték. A vessző lehetett termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. Vesszőzni a fiúgyermekek, legények, pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló mondókák kíséretében gyengéden megveregették, megcsapkodták a lányokat, asszonyokat vagy a gyermekeket.

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

2010. december 27.

Csodás tél


A munka leírását az Ötletelőben találhatjátok meg.

Reményik Sándor: Nagyasszonyunk

Nem voltak fiai és lányai
A hús és vér vak törvénye szerint.
De voltak fiai és lányai
A szellem szabad törvénye szerint.
Erős lelkében nemzedéket hordott
És összekapcsolt nemzedékeket,
Lelkeket ajándékozott egymásnak -
S mikor meghalt, - kincs: rozsda, moly helyett
Nagyszerű, áldó mozdulattal mondta:
Gyermekeim: Egymást öröklitek.

1938

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása



A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa!
Máriától, a Szűztől most jövök,
Csirázik immár az Isten fia,
És áldott ő az asszonyok között.
Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel
Megáldalak: légy terhes a kereszttel!
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet.
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,
Kidöntve majd magányod vadonából
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden árva faluvégen,
Ott függj a cellák kietlen falán,
Ős-fádnak ezer apró másaképen.
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad
Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
Tovazúgott a Libanon felett,
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdőn ment harsogva át,
Csak egy fa értette meg a szavát, -
Lehajlott óriási koronája:
Kereszt-sorsának megadta magát.

Kolozsvár, 1928 március 1.

Szent János napja

János apostol és evangélista (december 27.) Zebedeus fia, az id. Jakab apostol fivére. Halász ő is, mint testvére és sokan mások a tanítványok közül. Ő a negyedik evangélium feltételezett szerzője, és a hagyomány szerint az „Apokalipszis” (Jelenések könyve) írója.
Az elsők között követi Krisztust, s mint az „a tanítvány, akit szeret vala” a Mester, jelen van minden fontos eseménynél. Mint a tanítványok „benjáminját” lányos képű ifjúként ábrázolták, mint evangélistát idős férfiként, végezetül, mint az Apokalipszis látomásos szerzőjét élemedett aggastyánként.


Reményik Sándor: Szent János - szobor

Úgy áll az elhagyott kert közepén,
Palástosan, aggon és egyedül,
Mint aki látott minden "jelenést",
És mindent tud, és mindennek örül.
Az Istenbe s az őszbe elmerült.
És átnéz, messze néz át a kert fáin,
Kő-ajka zeng a déli verőfényben:
"Csak szeressétek egymást, fiacskáim".

Kolozsvár, 1927 szeptember 12

114 éve született Kabay János

Kabay János (Büdszentmihály, 1896. december 27. – 1936. január 29.) a magyarországi morfingyártás atyja, a büdszentmihányi (ma tiszavasvári) Alkaloida Vegyészeti Gyár alapítója.


Kabay János 1896. december 27-én született a Szabolcs megyei Büdszentmihály (ma Tiszavasvári) községben. Édesapja negyven éven át a falu köztiszteletben álló főjegyzője volt. 1915-ben a Műegyetemre ment, vegyészmérnöknek készült, de fél év múlva bevonult katonának. A központi hatalmak összeomlása után Péter bátyja hívására a hajdúnánási gyógyszertárba ment gyakornoknak, és közben gyógyszerészeti tanulmányokat kezdett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. A háború végére a családja anyagilag teljesen tönkrement a hadikölcsönkötvényekbe fektetett pénzük miatt.
Nehéz és rögös volt az út, amelyet Kabay Jánosnak végig kellett járnia. Sorsának tragikuma az volt, hogy nem érhette meg az általa alapított gyár teljes kibontakozását. Még negyvenéves sem volt, amikor 1936. január 29-én váratlanul, tragikus körülmények között elhunyt.


1931-ben nyújtotta be, Eljárás ópiumalkaloidák előállítására címmel. Kabay egy értéktelen mezőgazdasági hulladékot, a mákszalmát használta fel, amelyet korábban elégettek. Rájött, hogy a száraz, kicsépelt máknövény is elegendő morfint tartalmaz.
1932-ben kidolgozta az új üzemi eljárást, mely kicsépelt mákszalmát használt nyersanyagul. 1934-ben a Népszövetség Kábítószerellenőrző Bizottsága meghívta, hogy Genfben ismertesse módszerét és eljárást dolgozzon ki a morfin kivonására mákszalmából. Műtét után fellépő orbánc végzett vele. Kabay a magyar alkaloidgyártás megteremtője, módszerét világszerte használják.
Az úgynevezett száraz eljárás meghozta Kabaynak a világhírnevet, módszerét tíz országban szabadalmaztatták. A mákfejből előállított morfint a hazai szükségletek kielégítése mellett főleg külföldre szállították. A hagyományos ópiumtermelő országok azonban – ópiumexportjukat féltve – a legképtelenebb vádakkal illették hazánkat. Többek között azzal, hogy a magyar morfintermelés mögött a kábítószerélvezet elterjedése áll.
Giovanni Pierluigi da Palestrina (Palestrina, ?1525. december 27. – Róma, 1594. február 2.) zeneszerző, a reneszánsz templomi zene kiemelkedő képviselője.

Királyhegyitől

 Én marha, 1941-ben hazajöttem Hollywoodból, hogy még elérjem az utolsó auswitzi gyorsot.


Amikor aztán a kőbányából nagy protekcióval átkerültem a lágerkonyhára, marha jó dolgom lett, annyi meleg vizet ihattam, amennyi belémfért.


Két év munkaszolgálat után belerúgott egy német katona, és beleesett az épp ásott gödörbe:
– Na tudja mit? Most lett elegem az egészből.

110 éve született Királyhegyi Pál

Királyhegyi Pál (Budapest, 1900. december 27. – Budapest, 1981. augusztus 7.) zsidó származású magyar író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró.

Királyhegyi Pál a harmincas évek Amerikájában kezdett írni, írói jelentkezése (Paul King: Greenhorn, New York, 1932) mellett filmforgatókönyv-íróként dolgozott. Tizenkét évi távollét után tért vissza Budapestre; újságírással foglalkozott és színdarabokat írt. Írói alkata, írásművészete szétszakíthatatlanul a fővároshoz kötötte: ellenállhatatlan humora annyira "tipikusan pesti, hogy már Nagytétényben sem érti a közönség".

Szatirikus kedvét a német haláltáborok borzalmai sem tudták kiölni, amerikai és németországi élményeit, szenvedéseit az Első kétszáz évem (1979) című kötetében írta meg.
A nagyvárosi humor, a pesti vicc egyik legeredetibb megelevenítője, a tipikus élőbeszédbeli műfajt sikerült írásba átmentenie. Felszabadult humora az élet örömét, szépségét és az emberi esendőség suta báját sugározza.

"Rá kell ébrednünk, hogy a nemtudás az egyetlen rabszolgaság."

2010. december 23.


Minden idelátogatónak áldott, békés ünnepeket kívánok.
Kívánom, hogy a következő év mindannyiunknak boldogságban, békében, szeretetben teljen.

Ady Endre: Karácsonyi rege

Gyönyörű minta


A munka részletes leírását az Ötletelőben találhatjátok.

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. november 12.

Petri György: Tik-tak

  Szerelmünk holtjátéka.
Valahogy
majd véget ér. Csak azt nem
tudjuk: hogyan?
Magamban élem már a szerelem
felkínálkozó változatait.
Begyűlvén bizonyos tapasztalat,
amit ama szervünkkel művelni tudnak
nővéreink:
képzeletben teszem.
 
Itt melletted az ágyon.
 
S ahogy Istennek bármelyik időpont
alkalmas meghallgatni egy imát:
mindegyik pillanat tökéletes.

119 éve született Bródy Imre

Bródy Imre, (Gyula, 1891. dec. 23. – Mühldorf, 1944. dec. 20.): fizikus, a kriptontöltésű izzólámpa feltalálója.

A budapesti tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1917-ben doktori értekezésében elsőnek számította ki az egyetemes gázok kémiai állandóját kvantumelméleti módszerekkel, 1919-ben Kluphathy Jenő mellett tanársegéd a műegyetemen. Göttingenben a Nobel-díjas fizikus, Max Born munkatársa volt. Hazatérte után, 1923-ban az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának munkatársa lett. Az általa kidolgozott kriptonlámpa gyártásához kutatásai alapján, Ajkán építették fel a világon az első gazdaságosan üzemelő kriptongyárat. A kriptonlámpa 1937-ben jelent meg először a világpiacon és hatalmas sikert aratott.

Kriptont ekkoriban literenként 4000 pengőért lehetett vásárolni a Linde cégtől. Első feladat volt megfelelő módszer kidolgozása a kripton olcsó előállítására. A kriptongyártást Bródy termodinamikai meggondolások alapján Polányi Mihály közreműködésével oldotta meg. A kriptonégőt az 1936-os Budapesti Ipari Vásáron mutatták be. Ez volt a vásár egyik szenzációja. A gyár létesítési költségei 1 847 000 pengőre rúgtak, viszont sikerült előállítani kriptont 1 pengő 26 filléres literenkénti áron.

1944-ben a német megszállás utáni deportálás következtében vesztette életét, tragikus körülmények között.
Róla nevezték el az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként átadásra kerülő, 1950-ben alapított Bródy Imre-díját.

67 éves lenne Petri György

Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.) költő, műfordító, újságíró.
Sokáig kereste a helyét, pszichológus akart lenni, munkaterápiás elmegyógyintézetben dolgozott, majd 1966-ban beiratkozott a budapesti egyetem magyar-filozófia szakára. Újságíró, 1974-től szabadfoglalkozású. A magyar demokratikus ellenzék tagja volt. 1981–1989 között a Beszélő című szamizdat lapot szerkesztette. 1975–1988 között versei kizárólag szamizdatban és külföldön jelenhettek meg.
1989-től a Holmi szerkesztőbizottsági tagja.