2011. március 22.

179 éve halt meg a költő óriás

1892. március 22-én halt meg Johann Wolfgang Goethe.


Frankfurt am Main-ban született 1749. augusztus 28-án. Jogi tanulmányokat folytatott Lipcsében, majd Strassburgban, itt ismerkedett össze Herderrel, aki a világirodalom több nagyságára, és a népköltészetre is felhívta figyelmét. 1772-ben a wetzlari kamarai bíróság gyakornoka, itt szeretett bele Charlotte Buffba, akit a Werther Lottéjaként örökített meg.
1791 és 1817 között a weimari udvari színház igazgatója. 1823-tól visszavonultan élt. Sokoldalú tevékenysége kiterjedt az irodalom- és művészelméletre, a filozófiára, a történelem és a természettudományok területére. Első korszaka, a "Sturm und Drang" idején a zsenielmélet irodalmi megjelenítése. Ezt követte a strassburgi "áttörés", akkor írt verseiben az fejeződött ki, hogy korlátnak érzi korának társadalmát.


1794-ben barátságot kötött Schillerrel, kapcsolatukat termékeny együttműködés és nemes versengés jellemezte.
Életműve kiemelkedő a lírában, a drámában, az epikában és az esszéirodalomban is. Munkássága az irodalom mellett a természettudomány, színház, képzőművészet, politika területére is kiterjedt.
Legfontosabb műveinek felsorolása alig áttekinthető: Az ifjú Werther szenvedései szentimentális levélregény, hatása egész Európára kiterjedt, és Goethét végig a Werther szerzőjeként tisztelték.
Következő nagy műve a Római elégiák, ezek az antik szerelem erotikáját, az érett férfi életörömét fejezik ki. Híres balladái (A villikirály, Az isten és a bajadér, A bűvészinas, A korinthusi menyasszony), a Schillerrel való versengés során keletkeztek, témájuk régi és távoli forrásokból származik, melyek Goethe feldolgozásában mély erkölcsi és mitikus tartalommal telítődtek.
Ismert műve még: a Wilhelm Meister tanulóévei, a Hermann és Dorothea, a Vonzások és választások. Késői szerelmének csodás terméke a Marienbadi elégia, amely búcsú is az élettől.
Halála előtt befejezte félbehagyott műveit, az Utazás Itáliában-t, a Költészet és valóság önéletrajzi köteteit, s lezárta főművét, a Faustot, a "világkölteménynek" szánt tragédiát, amely élete fő műve lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése