2011. március 11.

Banka Gabriella: Az Isten Fia

Úgy élt itt, mint bármelyikünk.
Leköpték, és meglehetett verni,
Őt, aki mindenkit megért, s kit
nem érthet egészen senki.
Úgy született, mint bármelyikünk,
aprócskán, sírón, meztelen,
barátul, testvérül jött nekünk,
s az Atya kísérte nesztelen.
Úgy született, mint bármelyikünk,
magát átadó bizalommal,
hogy lesz, aki a szívére veszi,
életét óvó nyugalommal.
Úgy született, mint bármelyikünk,
sokféle bajnak célkeresztje,
míg nem eszmélt, hogy mi végre
lett, gyötrődött hogy felfedezze.
És úgy gyötrődött mint
Bármelyikünk, fájt neki éhség,
Kin és bánat, örült ha hittel
Találkozott, és kész volt nála a
bocsánat.
És úgy halt meg, ahogy soha, senki.
Mindnyájunk bűnét vette fel!
Isten titkának, ez legszebb csodája,
teljes figyelmet érdemel.
Feltámadt a halálból és az Atyához
tudott menni, s visszajön értünk
hűségesen, ezt merni kell végre hinni.

2 megjegyzés:

  1. Csodálatos ez a vers,köszönöm! Végre egy olyan,ami kifejez minden lényegest, de mégsem pátoszos, hanem az életet tükrözi....
    Nagyon köszönöm!Beteszem a Bibliámba.

    VálaszTörlés
  2. "..merni kell végre hinni."

    Ez a vers hitvallás a javából, dicsőség Istennek!
    Kedves Gabriella! Csatlakozom Mammkához!

    VálaszTörlés