2011. március 19.

Pázmány Péter: Mely szükséges az igaz hit?

Miképpen a ház fundamentum nélkül, a termőfa gyökér nélkül fel nem nevekedhetik: szinte úgy az igaz hit nélkül senki az igazságba fel nem állapodhatik, a boldogságra fel nem nevekedhetik; mert az igaz ember hitből él, lehetetlen a hit nélkül, hogy Istennek kedvébe juthassunk, és aki nem hiszen, immár megítíltetett, azaz, amint Szent Márk magyarázza: elkárhozik, aki pedig üdvözül, a hit által üdvözül, úgymond Szent Pál, és ezáltal jegyzi az Úr magának a mi lelkünket. Mert noha a hit megholt és elégtelen a szeretet nélkül, mindazonáltal oly szükséges az igaz hit, hogy e nélkül az üdvösségre senki nem juthat.

Nem egyéb pedig a hit, hanem a reménylendő dolgoknak állatja, és a nem látott dolgoknak erős bizonysága, avagy, amint Szent Ágoston olvassa: convictio, győzödelmes bizonyítása. Mert ugyanis a hit meggyőzi és rabságra veti az emberi okoskodást és bölcsességet úgyannyira, hogy akármint rugoldozzék is az embernek külső érzékenysége vagy belső értelme, de azért a hit dolgaiban ugyan zablán tartatik; és valamit előnkbe ad az Úristen, annak oly bizonyos vallására köteleztetik, hogy Szent Péter mondása szerint, még a szemünkkel látott dolognál is bizonyosban hisszük ezeket; és amint szól Szent Ágoston, künnyebben kételkednék az igaz keresztyén magárúl, ha él-e vagy nem, hogysem mint a hit dolgairúl, melyekről nem szabad (amint ezen Szent Ágoston írja), ama kételkedő igít, a talámot mondani, mert aki ezekrűl kételkedik, hazuggá tészi az Istent, kinek bizonyságtételén fondáltatik az igaz hit.

Mert ugyanis, hogy jól megértsed a hit dolgait: nem valami egyéb okért hisszük, csak az igaz Istennek mondásáért, melyet az apostolok és az anyaszentegyház előnkbe adnak. Annak okáért írja Szent Pál, hogy az ő szavát nem úgy hallgassák a hívek, mint emberi szót, hanem mint az Isten szavát; és meg akarván mutatni, hogy az ő tanításának nem őtőle vagyon bizonysága, azt parancsolja, hogy ha szinte ő maga különbet tanítana se higgyék. Mert amint az Írás mondja, az Istennek szája szól a próféták által, avagy amint másutt olvassuk: az Isten szól a próféták és apostolok szája által, és csak olyanok, úgymond Szent Dávid, a próféták, mint a penna az íródeák kezében; avagy, amint Hieronymusrúl olvassuk: mint aki az írott könyvbűl csak azt olvassa, amit benne talál. Mivelhogy azért nem emberi gondolaton és akaraton fondáltatik az igaz hit, hanem az Isten igéjén és szaván; az Isten pedig sem meg nem csalatkozhatik, sem meg nem csalhat minket: nyilvánvaló dolog, hogy valamit az Isten nékünk mond, vagy kicsinyt, vagy nagyot, azt mind egyaránt sokkal bizonyosban kell hinnünk, hogysem akármit is egyebet, mert az ég és föld elmúlik, de az Úrnak mondása örökké megmarad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése