2012. december 30.

Üzenetek, levelek



78 éve született Del Shannon

487 éve (1525) halt meg Jacob Fugger


A híres sváb család a Jacob révén vált a legnagyobb bankárcsaláddá Európában. A 15-16. században szinte nem akadt olyan fontos politikai döntés, amiben ne lettek volna érdekeltek, hiszen sok uralkodóház adósuk volt.





Az 1459-ben született Jacob egy augsburgi textilvállalkozó-családban. Élete delére kiérdemelte a gazdag (der Reiche) jelzőt, hiszen a Thurzó-családdal összefogva a magyar, majd erre építve az európai rézpiacon került monopolhelyzetbe. Később a szintén augsburgi székhelyű Welser-kereskedőházzal bekapcsolódott a tengerentúli fűszerimportba is. Az így szerzett vagyont kölcsönügyletekbe fordította. Persze a vagyont megvesztegetésre is költötte, ami kiválóan kamatozott. Például 1519-ben a Habsburg V. Károly megválasztásakor is a Fugger és Welser pénzek döntöttek a háttérben. Károly cserébe a spanyol nemesfémekkel kapcsolatban minden jogot nekik adott.
Találmányuk a hármas könyvelés és a fizetett hírnökhálózat, amelyek remek szolgálatot tettek a pénzügyi játszmákban. Nem véletlen, hogy tőlük ered a fukar szavunk.

S bár üzleti tevékenységüket (amelynek gerincét a bányászat, kereskedelem, pénzverés, s mindinkább a pénzkölcsönzés adta) nem mindig kísérte siker, a hatalmuk és a vagyonuk a fel-felbukkanó csődök ellenére egyre magasabbra tornyosult. Másfélszáz év alatt a Német-római Birodalom vagyonának tizede jutott a kezükre.

Később a hibás pénzügyletek okozták a család vesztét, a Habsburgoknak túl nagy kölcsönt adtak, amit a megerősödött királyi család nem fizetett vissza. A leszármazottak szerint a Habsburgok adóssága mai pénzen mintegy 120 MRD euró lenne.

2012. december 29.

Wass Albert gondolata

Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott.


 

Wass Albert

Gyógynövényes





Rilke: A csend



Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

Tandori Dezső fordítása

86 éve halt meg Rilke


Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik.



 Prágában katonaiskolában nevelkedett, ami lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Majd kereskedelmi akadémiára járt, de megszökött, végül magántanulóként tett érettségi vizsgát. 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és írói pályára lépett. Fiatal korában (1899-ben és 1900-ban) Oroszországba többször ellátogatott, ahol Tolsztojjal is találkozott. Párizsba költözött, ahol a szobrász Rodin titkára volt. 1901-ben feleségül vette Rodin egyik tanítványát. 1902-ben Párizsba költözött, és megbízást kapott egy Rodin-monográfia elkészítésére. 1919-ben Svájcba telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet.
Korai halálát fehérvérűség okozta.

Egy szép abrosz





Salátaöntet

1 üveghez

3 szem gyöngyhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor vegyes zöld fűszernövény, 1 kávéskanálnyi fekete bors egészben, 1/4 liter vörös borecet, 1/2 liter olívaolaj

Egészen apróra vágjuk a gyöngyhagymát a fokhagymát és a zöld fűszernövényeket. A fekete borssal együtt tiszta üvegbe töltjük és felöntjük az ecettel és az olajjal. A lezárt üveget mintegy 1 hétig érleljük.
Az öntet elsősorban salátának elkészített paradicsomhoz, paprikához és zöldsalátákhoz finom.
Felhasználás előtt az üveget jól rázzuk fel, és a salátának valót csipet sóval és 2-3 evőkanál öntettel fűszerezzük.

Olajbogyó olajban eltéve

1 üveghez

kb. 200 g kimagozott mandulával vagy paprikával töltött zöld és fekete olajbogyó, 2 ág rozmaring, 6 gerezd fokhagyma, 1 citrom héja, olivaolaj

Az olajbogyókat lecsöpögtetjük, és a rozmaringgal, a hosszában félbevágott hámozatlan fokhagymával és a citrom héjával jól kimosott üvegben rétegezve lerakjuk.
Felöntjük olívaolajjal,  és az üveget jól lezárva hűtőszekrényben néhány napig érleljük.



Ha eljön a jó idő...

Mivé varázsolható egy ilyen barátságtalan "csupakő" terasz néhány raklapból és kavicsokból?
Lássuk:


ilyen volt...

A kavicsokat belakkozni durva dolog, viszont ha felületüket zsíros krémmel dörzsöljük be, előtűnnek a természetes színek. És ha a mi éghajlatunk alatt is gond nélkül áttelelő növényeket választunk, akkor a hideg beálltával nem kell a súlyos virágládákat a lépcsőházba vagy a pincébe cipelni.
Ötlet: a növények számára a legegyszerűbb máztalan cserép is megfelel, hiszen a díszítés a bambuzsroló maradékából házilag készültet. Mérjük le a cserepek magasságát és szélességét, és szabjunk le ennek megfelelő lapokat, majd erős spárgával vagy vékony dróttal szorítsuk a virágtartó edényére. Hasonló trükkel még a közönséges befőttesüveget is látványos vázává varázsolhatjuk.
Praktikus: a padlót raklaphoz hasonló méretre vágatott deszka elemekkel kissé megemelhetjük: így az öntözővíz nem gyűlik tócsába és kellemesebb a járás is.

...és az eredmény



2012. december 28.

Téli kép






Vivaldi: Négy évszak - tél

Jeszenyin: Hó-gomolyag zuzik




Hó-gomolyag zuzik, őrli a fergeteg,
égre-fagyottan a hold riogat.
Látom a kis falut, éjben a kerteket,
ablak-üregben a mécs-sugarat.

Hontalanul megyek, és zivatar kering.
Kell-e a sok nekem? Egy odu tán...
Várnak öregjeim, otthon ülök megint,
láthatom ősz öreg édesanyám.

Néz, a szeméből könnye csorog szét,
percekig is néz hangtalanul.
Most meg akarja fogni a csészét,
menten elejti, a földre lehull.

Kedves, öreg, szelid édesanyám, gyere,
hagyd el a gondot: sírba temet.
Harmonikázik a tájon a fagy keze,
míg elmondom az életemet.

Messze bolyongtam, messzire láttam,
várt is elég szerelem, mese-kincs,
jártam a kocsmákban, palotákban:
szebb s jobb, mint te, sehol, soha sincs.

Újra melegszem az otthoni padkán,
lenn a bakancs és lenn a bekecs,
régi remény lobog életem útján,
újra gyerek vagyok, ugrifüles.

Kinn a fagyos vihar új zokogásba fog,
vad-zajosan tova-füstöl a szél,
és szivem azt hiszi: hársfavirág lobog,
kertben a hársak esője fehér.


fordította: Weöres Sándor  

Aprószentek


Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
 

(részlet)
 
 
 
A napkeleti bölcsek a csillag nyomában jőve, Júdea-szerte tudakozódtak Jézus születési helye felől, kérdezvén: „Hol van a zsidók királya, a ki megszületett?” Heródes király hallván ezt, összehívatta az írástudókat, hogy megtudakolja, hol kell a jóslatok szerint a Messiásnak megszületnie. Trónját és dinasztiáját féltvén cselekedett így, a zsidók ugyanis a Messiás személyében földi szabadítót vártak, Dávid király trónjának jogos örökösét. Miután megtudta, hogy a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie, hívatta a bölcseket, kifaggatta őket a gyermek életkora felől, majd Betlehembe igazította őket, hogy azok őt is nyomra vezessék. Terve kudarcba fulladt, mert mind a bölcseknek, mind Józsefnek angyal jelent meg álombeli látomásban. A bölcseket figyelmeztette, hogy visszafelé jövet kerüljék el Heródest, Józsefet pedig, hogy Máriával és a kisdeddel szökjenek Egyiptomba. 
Így is lőn. Heródes nem tudta, hogy az ismeretlen dávidi sarj kicsúszott a kezei közül, úgy próbált dacolni a sorssal, hogy Betlehemben és környékén minden számba jöhető gyermeket megöletett (Mt 2,1–18). E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin innocentes martyres = „ártatlan vértanúk”).


Jeszenyin: Tél énekel




Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.

Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.

Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.

Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.


fordította: Rab Zsuzsa

187 éve halt meg Jeszenyin

Szergej Alekszandrovics Jeszenyin Konsztantyinov-ban született 1895. október 3-án.
1909 és 1912 között a szpasz-klepiki egyházi tanítóképzőbe járt. Moszkvában volt nyomdai korrektor, illetve másfél évet tanult a népfőiskola történelem-filozófia szakán. 1915-ben Pétervárra költözött; irodalmi körökben igen népszerű lett, ösztönös tehetségként fogadták. Verseket 9 évesen kezdett írni, folyóiratokban 1914-től publikált, első kötete, a Halottak napja 1916-ban jelent meg. 1918 és 1921 között bejárta Oroszországot.


1919-ben belépett az imaginisták közé, Mária kulcsai/A lélek forrásai című esszéjében foglalta össze a csoport esztétikai nézeteit. 1922-ben harmadik feleségével, a nála 17 évvel idősebb Isadora Duncan amerikai táncosnővel nyugat-európai és amerikai körútra indult.
1923-ban azonban egyedült tért vissza hazájába. 1925-ben egy moszkvai idegklinikára került, majd az év decemberében Leningrádba ment, ahol egy szállodai szobában felakasztotta magát. Saját vérével írt Ég veled, barátom című búcsúverse már másnap megjelent a leningrádi lapokban.

Költészete teljességében a XX. századi orosz líra egyik csúcspontja, a belső élmények finom, érzelmekben gazdag, a szimbolista és avantgardista költészet eredményeit a népdal egyszerűségével vegyítő kifejezése. Az orosz természetet bensőséges szeretettel ábrázoló tájköltészete és gyengéd szerelmi lírája az orosz költészet elismert értékei. Öngyilkossága után személye és költészete irodalmi viták középpontjába került, műveit hosszú ideig nem adták ki. Összegyűjtött versei 1961-62-ben jelentek meg Magyarországon. Szülőhelyét Jeszenyino-nak nevezték át.

Mai napra való

“A házasság nem verseny – sosem kell feljegyezni az állást. Isten azért rakott minket egy csapatba, hogy közösen győzzünk.” (Herbert és Zelmyra Fisher)

2012. november 4.

Párna







Gérecz Attila: 1955. Halottak napján



A földön járt,
és nem volt magányosabb nála;

volt olyan, ki
csillagot fűzött homlokára,
felhőkben járt,
cimborált az égiekkel,
s ki a halál
hűvössége mögé ijedt el
(de a szívét
úgy rázta, mint egy csörgődobot!)

Ő fölnézett,
és bús volt, hogy míly ütött-kopott
a csillag mind,
és fuldoklók, kik érte nyúlnak,
hogy hordták már
dicsfénynek s töviskoszorúnak;

Így – a Sátán,
midőn a hegyre vitte, és szólt:
“nézd, megosztom:
a föld kell-e hát, vagy az égbolt?”,
a földért nyúlt:
 “Isten arca” – s csákányt ragadott.

Én most szívét
(úgy rázzák, mint egy csörgődobot)
megszentelem,
s meggyújtom. Halottak napjára.
Ma szebb a föld!

... és nem volt magányosabb nála.

(Márianosztra, 1955.)

1083-ban Imre herceget szentté avatják

Szent Imre herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Veszprém közelében, 1031. szeptember 2.) I. István király és Gizella királyné fia.


Szent Imre herceg I. István király és Gizella királyné fia. Az uralkodó házaspár gyerekeiből, valószínű több volt belőlük, csak kettőnek a neve maradt fenn: Ottó, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, és korán halt meg), valamint Imre neve. Imre nevét, valószínűleg anyai nagybátyja. II. Henrik német-római császár után kapta. A hahóti kódex és a Pray-kódex a nevet Henricus alakban tartalmazza, az előbbi esetben meg is tévesztette a kutatókat, mert először II. Henrik említését vélték benne.
Életéről krónikák és legendák alapján vannak csak információk. Születésére nézve egyes források 1000-et jelölnek meg, míg a krónikák szerint 24 éves korában halt meg, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

A hagyomány szerint a székesfehérvári Ferences templom és rendház (Szent Imre templom) területén született.

Gérecz Attila:Halálraítéltek

(Töredékes, elveszett)

Az egyik megtébolyodott s az Isten
nevét csak súgva merte ejteni.
Harminc ezüstért, vére úgy segítsen ,
a menyországot én vettem neki!
Harminc.. de ha fölváltanák tövisben,
esküszöm millió annyi jönne ki!..
Mennyet loptak! s belé – foga megcsikordul
én raktam az istent tövisből és porból.

S te mit zokogsz itt bennem?! Tán fáj? jámbor!
művész vagyok, kell hogy szívedre üssek!
Ittál-e már a keserű pohárból?
hiszed-e őt? Krisztus sebére hűs seb
vagy halál az isten testén, akárhol..!
vágyadnál nem lehetsz kisebb.
S ha kérdeznéd, – s itt felkacag eszelősen –
mást nem mondhatna ő sem.

Megszűnnék, meg! De körbe-körbe járnunk
a csillagoktól le a sárig kell
hajts isten! gyííí! a lélek cifra jármunk
mit barom voltunk sora vezekel.
Társa ránéz. Hát meglehet hogy ránk únt
de vágyainkkal akkor merre ver?
Hallgatnak. A csönd meghasad közöttük
s négy szóvá lesz, mely Krisztusok fölött függ.

(Márianosztra, 1955.)

1696. november 4.

Könnyezni kezd a máriapócsi ikon

Egyháztörténeti adatok szerint a Szabolcs megyei Máriapócs egykori fatemplomában lévő Mária-ikon könnyezni kezdett. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlévőket. Hetekkel később 1696. december 8-án kíséretével a faluba érkezett a Tisza-vidékre vezényelt császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, és a lefolyó könnyeket egy kendővel felszárította.


A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a lovak patája nem ütötte át a jeget, a templomi kelyhekben pedig a bor és a víz is megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.
A képet I. Lipót császár parancsára 1697-ben Bécsbe szállították és a Szent István dómban helyezték el. Az Ikonról több másolat készült, s közülük egy a máriapócsi templomba került. Ezen a másolaton 1715-ben, majd 1905-ben megismétlődött a könnyezés. Az 1715-ös jelenség után indult meg a máriapócsi búcsújáróhely fejlődése. 1756-ban új templom épült a szabolcsi községben, majd oda települtek a Szent Bazil Rend szerzetesei, akik kolostort létesítettek.

Máriapócs ma már Európa egyik legismertebb és leglátogatottabb kegyhelye, évente több, mint félmillió zarándok keresi fel. Meglátogatta a római katolikus egyház feje, II. János Pál pápa is, aki 1991. augusztus 18-án mutatott be szentmisét a görögkatolikus kegytemplomban.
Máriapócs 2003 óta tagja a kontinens legjelentősebb Mária-kegyhelyei egyházi szervezetének, az Európai Máriás Hálónak.

169 éve halt meg Mendelssohn

1847. november 4-én 38 éves korában meghal Mendelssohn

38 éves korában meghal Lipcsében a németországi zsidó családból származó zeneszerző, Felix Mendelssohn Bartholdy. Műveinek zenei formája inkább a klasszikához áll közelebb, az erős lírikus elem azonban a romantika közelébe vonja. A már 9 évesen nyilvános szereplést vállaló zongorista 11 éves korában kezdett komponálni. Első nagyobb sikerét Shakespeare "Szentivánéji álom" című darabjához írott nyitányával (1826) aratta. Írt operákat ("Camacho esküvője", 1827), oratóriumokat ("Paulus", 1836, "Elias", 1846), egyházi zenét, kórus- és zenekari műveket, emellett kamarazenét és zongoradarabokat. Ismert 1830 és 1845 közötti szerzeménye is, a "Dalok szavak nélkül".

Márai Sándor: Füves könyv – A lelkiismeretről

“Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.” 

2012. október 21.

Konyharuha



Krúdy Gyula: Pest hibái

Közzéteszi Kelecsényi László

Ferenc József nem tudott megbarátkozni Pesttel, bár a város mindenképpen kedvét kereste.
Nemcsak utcákat és kávéházakat neveztek el az öregről, de bármely előkelő hölgy is szívesen feláldozta volna jó hírnevét az öregúr kedvéért. Ámde a hírneves lovassági tábornoknén kívül – aki körülbelül két fejjel volt magasabb Ferenc Józsefnél, és hervadt éveiben Hajnal címmel irodalmi egyesületet alakított, amely egylet estélyein abban találta örömét, hogy egymáshoz vonzódó pároknak adott alkalmat a találkozáshoz – és a „nemzet csalogányán” kívül: senkit sem vett nyelvére a városi pletyka, akinek kedvéért Ferenc József kipödörte volna bajszát kerek kis katonatükörben. Mondják, hogy a kis termetű öreg kedvelője volt a nagy lábastükröknek, amelyekben sokkal előnyösebben mutatkoztak a vastag lábú, vastag karú, izmos tiroli nők, akiknek kedvéért gyakran vadászott a koronatartományban, amikor is tirolinak öltözött, és térdig érő harisnyában, fácántollas gráci kalapban minden alkalommal a fotográfus csöve elé állott. Talán, ha a pesti nők megelőzik vala a divatot, és a rövid szoknya alatt már Ferenc József idejében mutogatni kezdik hatalmas lábszáraikat (amelyekről azelőtt fogalmunk sem volt); ha már az öreg király idejében kérkednek vala cirkuszi erőművésznőkéhez hasonlatos lábizmaikkal: Ferenc József többet nézegetett volna Pest felé a tábori látcsövön át a Vár ablakából.
Még a pesti Opera igazgatói sem emelkedtek a helyzet magaslatára, midőn őfelségét olykor páholyában láthatták. Bár számtalanszor előadták a Bécsi keringő című balettot, nem jutott eszükbe, hogy a szitakötő lenge táncosnő helyett tenyeres-talpas balerinákat szerződtessenek. A Népszínház igazgatójának volt némi szerencséje a galambmellű, gömbölyded Blahánéval, akit Ferenc József többször is meghallgatott. Bezzeg, midőn a megtermett bécsi színésznő, a nagyszerű Katalin kezdte előadni a sörízű népénekeket kerekre nyitott szájával, megtáncoltatta lódenszoknyáját, harmonikabillegetéssel riszálta derekát: a pestiek már rájöttek, hol hibázták el a dolgot Ferenc Józseffel. Segíteni azonban nem lehetett. Az öreg császár, bár az első karácsonyra (azután nagy szünetet tartva) csak egy alt-Wien porcelánszervizzel lepte meg Katalint, miután nem volt fogalma arról, hogy a porcelánba ennivaló is kell – hűségesen megmaradt az okos nő társaságában, mindaddig, amíg bombassin-selyemmel, aranykereszttel díszített koporsóját a Szent István-templomban körülfogták a piros nadrágos tábornagyok. Olyan kicsiny volt ez a koporsó, hogy azok, akik a karnagyi emelvényről nézték a temetést, azt hihették, egy gyermek holtteste felett mondja a gyászmisét a bécsi érsek. A kapucinusok sírboltjában, ahol öles márvány- és bronz-szarkofágjaikban Istennek ajánlott lélekkel feküsznek a hatalmas Habsburgok, talán sohase kapja meg méltó fekhelyét az utolsó nagy császár, aki egy félszázadon át rendben tartotta birodalmát. Alig múlott el két esztendő a temetés után, a piros nadrágos, zöld bokrétás tábornagyok szertefutottak, a rózsaszínű arcú, jól táplált zsandárok a bécsi elővárosokban kaptak házmesteri állást, vége lett minden pompának és ceremóniának, amelyen évszázadokon át a spanyol etikett törvényei és a hagyományok útmutatásai alapján tartottak az udvarmesterek. Ferenc Józsefet temették utoljára azon szertartás szerint a bécsi Burg kápolnájából, amely szertartásban az egykori spanyol királyok temetkeztek.
Ha Pesten volt Ferenc József, legszívesebben a Vár budai szárnyában tartózkodott. A meredek budai oldalra eső palotából még láthatta azokat a házakat, ablakából szemügyre vehette azokat az utcákat, amelyekben fiatal korában járkált, a solferinói csata előtt, mikor szerelmes volt Erzsébetbe, és gyakran megajándékozta őt gyermekkel. Az egykori Pest, ahová ifjan és nagy reményekkel jött valaha, eltűnt. Évről évre kevesebb lett azoknak a házaknak a száma a Duna-parton, amelyeket ifjúkorában megismert Pestből. Pest mind idegenebb lett az öregedő királynak, minden lebontott régi ház, minden újonnan épült palota a Duna-soron arra emlékeztette, hogy az idő múlik. Ifjan és vállalkozó kedvvel jött valamikor a városba, megszokta, hogy a koronatartomány fővárosában alázatos, földszintes házikók, keskeny utcák, megalázkodott alattvalók, zsebkendőjüket kipirult arccal lobogtató honleányok, nyugodalmas, lázadásmentes öregség üdvözöljék. Úgy ismerte meg Pestet, mint a bánattól meggyötört, kis örömöknek is nagyon örvendező várost – mint egy kopott, elhanyagolt leányt, akit boldoggá lehetett tenni egy ajándékba adott kucséberskatulyával –, és Pest egyszerre levetette szerény álarcát, és évről évre több ékszert rakott magára, túl hangossá lett az igénytelenke, hazárddá a takarékos, kifejlett mellét mutogatta a zárdai szigorúságban felnevelkedett hajadon, felgurultak a Redut ablakai, mikor már elfelejtették volna Hentzi ágyúit, lármás és élni vágyó és más arculatú lett a Duna-sor, amelyre Ferenc József még úgy emlékezett, mint első ifjúságában látta, mikor Széchenyi István gróf kormányozta a parti homokban fodrozott sörényű arabs paripáját… Pest hűtlen lett az öregedő királyhoz. A gyanakvó Ferenc József mihamar észrevette, hogy ebben a városban csak azok sikoltanak feléje őszinte elragadtatással, akik már nyugdíjat kapnak tőle, vagy azok, akik még nem jutottak megfelelő álláshoz. Az igazi Pest a maga könnyelmű, vidámságot és pompát kedvelő életében többet törődik egy külföldi táncosnővel vagy a perzsa sahhal, mint vele.
A kurtizánná lett, rafinált város elfelejtette a győztes osztrák katonát, akinek keblére vetette magát tapasztalatlan üdeségében, mikor az diadalmasan bevonult a városba. Elmúlt vállának és nyakának szenteltvízillata, az uralkodóért szóló imádságot már csak az udvari plébános mondta el végig, Pest felnyitotta lesütött szemét, és nem elégedett meg többé mézes mogyoróval, aranyfüstös dióval, diákkoszttal. Észrevette szépségét, fejlődő bájait; kibontakozott nagyvárosias gamintermészete; értékelni kezdte magát az egykori penészvirág, és a fukar öregúr mérges kedve tapasztalta, hogy már nem szereti őt ez a nagyigényű kokottá vált Pest. A szende szűz, aki a hatvanas években boldogan utánozta a kereskedők és iparosok bálján látott Erzsébet királyné hajkoszorúját, karcsúságát – széles szájú, mohó, féktelen nőszemély lett. A gavallérok, akik a koronázás idejében császárszakállt nevelgettek a Kishíd utcai fodrász közreműködésével, mind ritkábbak lettek, öreg kapusok, veterán katonák, udvari alkalmazottak viselték már Ferenc József szakállát.
Természetes tehát, hogy Ferenc József nem nézett jó szívvel Pestre, amely mindenben ellentétje volt a konzervatív Bécsnek. Ha az ablakhoz állott az öreg király, leginkább a budai oldalon legeltette szemét, ahol még nem tolakodtak oly sűrűn tekintete elé az ormótlan szürke tűzfalak, szemérmetlenül magas háztetők, hogy ne láthatta volna a Vérmező mellett elvivő utat, amelyen az akkor még szeretett Elisabeth oly gyakran járt a kis Mária Valériával és Rezsővel a Városmajorba. A keskeny, szerény utcájú budai oldalon még nemigen hallatszott a nőknek az a kihívó kacarászása, amely mindvégig bántotta a Ferenc József korabeli öregurakat. A háztetők itt még oly szerények voltak, mint alattvalókhoz illik. A Tabán és a Krisztina alázatos megadással nézett fel fejedelmére. Az udvarok, ablakok, a kapuk oly kicsinyek voltak, amint ez illett egy koronatartomány fővárosába. Mély tisztelet zengett a harangokból, amelyeknek meglódulására a járókelők lent, mélyen a Vár alatt, megemelintették kalapjukat. És távolabb is, ahol a hegyvidék nyújtogatta be lábait a városrészbe, Óbudán téli időben oly fehérek és oly kicsinyek voltak a házak, hogy bízvást lehetett hinni, hogy itt mindenki hálát ad Istennek, midőn leereszkedik az este, és megszerezte mindennapi olaját lámpásába. A Vízivárosban az öreg katonák kiegyenesednek, ha fenn a Várban őrséget váltanak hangos trombitaszóval, ünnepnapokon felteszik rendjeleiket azok, akik ilyesmihez juthattak. Nem, Budán semmi sem zavarta az öreg király tekintetét. Nem lehetett elgondolni, hogy ezekben a hallgatag, maguknak élő utcákban, csendesen álmodozó házakban valakinek is eszébe jutna politizálni; a nagyapák elő is vennék kopott sétapálcáikat, ha V. Ferdinánd utódját merészelné valaki kifogásolni.
A budai Vár ablakából észrevette Ferenc József azt is, hogy a Vérmezőn a nők és a férfiak gyakran a kutyáik révén ismerkednek meg. Tavaszkor szokott ez történni, midőn a különböző nemen lévő ebeket sétálni viszik a kutyák tulajdonosai. Az agglegények hangos füttyszóval hívogatják maguk után hím kutyáikat, míg a hölgyek szíjon vezetik nőstényeiket. A mezőn természetesen összebarátkoznak tavaszi időben az ebek, és a kutyatulajdonosok addig gyönyörködnek ebeik játékában, míg maguk is kedvet kapnak a barátkozáshoz. Sok boldog szerelem fejlődött már ki az ebek ismerkedése révén. Sok hervadó leány megismerkedett a szerelem gyönyörével, midőn már azt hitte, hogy a szerelmet csak kiskutyája élvezendi már. Különösen nagy sikere volt egy mészáros-kutya tulajdonosának, aki mindennap új ismeretségeket kötött kutyája révén. Az ölebek menekültek a hatalmas eb elől, és a kutyatulajdonos rábeszélésére engedtek csupán
a hölgyek, hogy kutyáiknak megengedjék a tavaszi játékot. Ferenc József érdeklődött a kutyatulajdonos iránt, megtudta, hogy nyugalmazott postamester és özvegy; ugyanezért segítségére volt, midőn egy kutyás nőt, a várkapitány távoli rokonát feleségül akarta venni. Még most is élnek, ha meg nem haltak. (Részlet egy új regényből.)
Várható volt, hogy a Krúdy-összkiadás most folyó munkálatai során előbb-utóbb felbukkannak eddig kiadatlan írások: ez most megtörtént. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában 1934 óta lappangott a Pest hibái című szöveg (An. Lit. 3518 szám alatt) – mégpedig nem kéziratos, hanem nyomdai kefelevonat formájában. A két egyhasábos, összesen 226 nyomtatott sorból álló hírlapi tárca a Magyarország napilap számára készült, de a cenzúra nem engedte, hogy megjelenjen; mindkét kutyanyelven ott virít az alábbi szövegű pecsét: „A törölt részek közzétételére az előzetes terjesztési engedély nem jogosít. Sajtótájékoztató Miniszterközi Bizottság.” A szép nevű intézményt 1920 őszén hozta létre az első Teleki-kormány. (Vö. Markovics Györgyi: „Terjesztését megtiltom”. Magvető, 1970. 55., valamint uő: A magyar írók harca a cenzúra ellen. Akadémiai, 1985. 45.)
A megtalált nyomtatás több, egymással szorosan összefüggő kérdést vet föl.
Mikor írta Krúdy a Pest hibái-t?
Mi lehetett a betiltás oka?
Miért maradt mindmáig kiadatlan az írás?
Végül, de nem utoljára: miféle regény részlete a szöveg?
Ismert tény, hogy Ferenc József halálának tizedik évfordulóján, 1926-ban élénkült meg újra a hosz-
szú életű császár és király iránti érdeklődés; ennek jeleként Krúdy több hírlapi tárcájában emlékezett, immár nosztalgikusan az uralkodóra. Feltehetőleg ez a cikke is ekkortájt keletkezett. A Magyarországban évek óta jelentek meg e műfajú írásai. A cenzori pecsét ezúttal megakadályozta ezt; feltehetőleg a cikk elején és végén olvasható tartalom okozhatta a hivatalnoki rosszallást és a tiltó döntést (bár cenzorok gondolkodásmódját találgatni oda vezet, hogy egy kicsit mi is azokká válunk). A meg nem jelent szedés szerencsénkre fennmaradt; a nyomda visszaküldhette az anyagot az írónak, aki később sem kezdeményezte annak megjelentetését, így valószínűleg feledésbe merült. A cikk végén olvasható szerzői megjegyzés, hogy ez valamilyen készülő regény részlete lenne, nem igaz. A Pest hibái lekerekített, saját lábán megálló irodalmi egység, publicisztikus tartalma miatt sem illene egy regénybe, és nincs is olyan Krúdy-regény, amely ezt a szövegtestet tartalmazná. (Az itteni közlés során a nyomdai szedési hibákat, valamint egy értelemzavaró tévedést javítottunk.)
K. L.

134 éve született Krúdy Gyula

1878. október 21-én született Szécsény-kovácsi Krúdy Gyula író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.
"A szerelmet a földöntúlról hozza magával az ember, ezért nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon. Szerelem! Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik."



Krúdy Gyula magyar író
1878. október 21. — 1933. május 12.

Szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban tanult. Már gimnazista korában megjelentek írásai a vidéki lapokban. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró, 1896-ban költözött Budapestre, ahol több újság, folyóirat munkatársa, tárcaírója lett. Még nem töltötte be a huszadik életévét, amikor megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek. Az igazi közönségsikert a Színbád-sorozat és A vörös postakocsi hozta el számára.

A szakemberek szerint korai írásain Mikszáth és Jókai hatása érződik, de hamar rátalált saját stílusára. Műveit egyaránt jellemzi az impresszionizmus, a szimbolizmus, a naturalizmus, sőt a szecesszió is. Regényeinek, novelláinak története jelentős részben a közel- vagy régmúltban játszódik. Krúdy az emlékezés mestere volt. Gondolattársításokkal, csapongásokkal teli stílusa miatt a kor legmodernebb íróihoz, Prousthoz és Joyce-hoz hasonlítják. Több mint ötven regényt, kb. háromezer novellát, több ezer cikket, tárcát írt.

Híresebb művei:

A podolini kísértet (1906)
Színdbád ifjúsága (1911)
Szindbád utazásai (1912)
A vörös postakocsi (1913)
Összegyűjtött munkái (I-VIII. 1914)
Napraforgó (1918)
A tegnapok ködlovagjai (1925)
Pest-Budai séták (tárcák, 1858)

Könyvborító



Vörösmarty MIhály: Gondolatok a könyvtárban


Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
     "Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
     Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
     Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
     De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
     Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
     És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
     Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
     Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége

Az Anyeginek kora lejárt

Részlet egy 1902-es újságcikkből:

Az "Anyeginok" kora lejárt

A párbajellenes mozgalomhoz, mely legujabban Bourbon herczeg kezdeményezéséből s a magyar béke-egyesület határozata alapján nálunk is megindúlt, érdekes adalékot szolgáltat az alábi elmondandó eset, melynek egyik hőse, bár külföldön él, magyar és honfitársunk.

A bolgár „Narodny List” 1898. évi folyamában egy közlemény jelent meg, melyet a viddini osztrák-magyar konzul, Sz. K., egy előkelő magyar család sarja, magára nézve sértőnek talált. A czikk azért támadta meg az osztrák-magyar konzult, mert állitólag tilalmi időben vadászott.

A czikk szerzőjéül a rögtön küldött segédeknek a bolgár szobranje egy tehetséges fiatal tagja, Czanov nevezte magát. A párbaj elkerülhetetlen volt. A segédek összeűltek s megállapították a találkozás helyét és idejét.

De mielőtt még a választandó fegyvernemre nézve döntöttek volna, Czanov haza ment s megirta végrendeletét, mely meglepő vallomásokat tartalmaz elhatározása indokaira nézve.
Czanov ugyanis mint fölvilágosúlt ember és mint törvényhozó, elvi ellensége volt a párbajnak. És mégsem vonhatta ki magát a közvélemény nyomása alól. Ebben állt helyzetének ellentmondása.

Végrendelkezésének minden sora elárúlja a lelki tusát, melyet a boldogtalan ember önmagával vívott mig a hősies lemondással abban állapodott meg, hogy áldozatúl dobja oda magát a sötét előitéletnek. Egy rajongó idealista szól belőle az elvakúlt korhoz, a ki saját példáját állítja oda tanulságúl a becsület nevében űzött barbárságnak.

Ime az események összefüggő egymásutánja, a mint az Czanov önvallomásából, mely azóta egy elterjedt franczia folyóiratban is napvilágot látott, megállapitható. A jobb sorsra érdemes ifjú, mialatt segédei tárgyaltak, hazament s hozzáfogott végrendelete megirásához, melyre nézve úgy intézkedett, hogy halála után elküldjék minden klubnak és vivóiskolának s azonkivül Tolsztojnak.

Meghagyta egyúttal, hogy forditsák le bolgárra, oroszra, francziára és németre s erre és a nyomtatás költségeire 1000 frankot rendel ingatlanaiból. Azután józan, de könyörtelen logikával, a szláv fajlélek jellemző makacsságával állítja fel tételét, mely fokról-fokra vezeti őt egész a vértanúságig.

Mindig azt tartottam, - irja – hogy mindnyájan kötelesek vagyunk egy eszmét vinni magunkkal az életbe s annak terjesztésére minden eszközzel, még életünk árán is törekednünk kell. A ki e véleményemben osztozik, érteni fogja, mért fogadtam el a párbajt.

forrás

157 éve temették el Vörösmarty Mihályt

Vörösmarty Mihály a reformkori elbeszélő költészet kiemelkedő és ünnepelt alakja. Az önkényuralom éveiben vidékre költözött. A nemzeti katasztrófa, valamint kislánya halála miatt melankóliában szenvedő költő, családja tanácsára 1855-ben visszatért a fővárosba. Agyszélhűdés érte, néhány nap alatt meghalt. 
Temetése a nemzeti gyász megnyilatkozása, az önkényuralommal szembeni ellenállás jelképe lett. Azelőtt soha nem látott sokaság vett rajta részt. Vagyon nélküli özvegye és három gyermeke számára Deák Ferenc adakozásra szólította fel az országot, s néhány hónap alatt 103 ezer forint gyűlt össze. 1866-ban Székesfehérvárott szobrot állítanak az emlékére.




Vörösmarty halálos ágyánál

A nagy költő haláláról a legmélyebb meghatottsággal adtak hírt az akkori lapok. A „Pesti Napló” 1855 november 28-iki száma ezt írja:
A nemzetnek halottja van / Vörösmarty nincs többé/ A mellvízkór, melyben rég szenvedett, a közelebbi hetekben nagyobb erővel rohanta meg, s tegnap délután két órakor kioltá a becses életet.
Hasztalan volt minden orvosi segély, hasztalan a szerető család és jó barátok gondoskodása, kiknek részvéte enyhíté a haldokló végső napjait. E barátok közül csak Deák Ferenczet említjük, a legméltóbb képviselőjét ama korszaknak, melynek örömeit, melynek fájdalmait költőnk megénekelte. ”A mi dicsőség a multból illette őt, - senki arczáról sem olvashatta inkább a haldokló, mint ama férfiúéról, kiben a magyar értelmesség és becsületesség van megtestesülve.”

2012. október 19.

Játsszunk!



Reményik Sándor: Borostyán

Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
Mint gyermek, én is ezt a szót tanultam.
Azután elfeledtem dallamát -
És azt mondottam: orgonavirág.
S most megtanulom újra: porba hulltan.

Mert egy a két szó, egy - és mégsem egy.
Ott túl azt mondják: orgonavirág.
Az egész csak egy árnyalat-különbség.
Mint testvérek, hogy borús kedvük töltsék:
Mi lessük egymás zengő ajakát.

Ott túl azt mondják: orgonavirág.
Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
És Erdély lelke csillan meg a szóban,
Mint egy darabka mennybolt tiszta tóban,
S reszket, mint Isten szent lelke az ostyán.

Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
Mi ismerjük a messzehúzó vágyat,
Amely ragad a nyíló orgonához.
Lelkünk mégis a borostyánnak áldoz.
Így szeretjük a testvér-orgonákat.

Kolozsvár, 1921 április végén

A kristályok és hatásuk

A kristályok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy állandó rezgésük van. Ezt hasznosítják az órás mesterek évszázadok óta, és kvarckristály nélkül nem valószínű, hogy ilyen “egyszerű” és praktikus szerkezettel tudnánk mérni az időt, mint az óra.
Az időmérésen túl a kristályoknak egyéb jótékony hatásai is vannak. Bizonyos kristályok rezgésszáma jól alkalmazva semlegesíti az emberben felgyűlő negatív rezgéseket, harmonizálva az őt körülvevő teret. Ezt már nem csak a kuruzslók használják, ugyanis tudományos kutatásokkal bizonyították a kristályok bioenergiára gyakorolt pozitív hatását, ahogyan az aura tudományos bizonyítása is sorra került idővel.

Minden csak rezgés

Einstein volt az a tudós, aki a relativitás elméletével igazolta, hogy a fény a mágneses energia két megjelenési formáját is képes felvenni, azaz egyszerre viselkedik hullámként és részecskék halmazaként. Ezen felül neves tudósunk a kvantumfizikában elmélyülve azt is kiderítette, hogy nincs se a Földön, se az univerzumban szó szerint vehető “anyag”. Minden amit látunk, de még mi magunk is bizonyos rezgésszámok halmazaként foghatók föl, ami igencsak ijesztő.
A lényeg, hogy az egész univerzum látható része rezgések összessége, amihez ha hozzáadjuk az agyunk által gondolatok formájában generált rezgéseket, hullámokat, csak csodálkozni tudunk, hogy a tudomány sokáig miért vette semmibe a kristályok gyógyító hatását. Úgy viselkednek ezek, mint feneketlen tartályok, amik annyi ellentétes energiát képesek magukba zárni, amit jelenleg matematikailag még nem tudunk kifejezni. Bizonyos idő után telítődnek ugyan, és ilyenkor szokták javasolni a természetgyógyászok, hogy hagyjuk nyugodni a kristályt.

Akvamarin
Halványkék, esetleg szürkés árnyalatú kő. Megromlott kapcsolatok, egyes személyekkel szemben kialakult gátak leküzdésében segítheti viselőjét. Ugyanígy ajánlják még tájékozódási problémákkal küzdőknek is.

Betegségek közül jó hatással van az emésztési problémákra, a csontok, fogak épségének megőrzésére és az immunrendszer erősítésére.



Rózsaszín turmalin
Élénk pink, kicsit lilás színű, csiszolás után erős csillogással rendelkező gyönyörű kristály. Akkor viseljünk ilyen kővel díszített ékszert, ha szeretnénk a negatív gondolatokat távol tartani, inkább a pozitív eseményekre szeretnénk koncentrálni az életben.

Segít abban, hogy életünket rendszerezettebbé, átláthatóbbá tegyük, ezáltal pedig mi is kiegyensúlyozottabbak lehessünk.



Dinnye turmalin
Nevét egyértelműen színeiről kapta, ez a kő ugyanis kívül zöld, belül pedig rózsaszín. Hordásával segíthetünk a tanulási nehézségeken, mivel segít a koncentrációs készség erősítésében.

Feszült helyzeteket, haragot enyhít, így nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá tesz. Sokszor ajánlják kifejezetten tinédzserek számára, hogy a korral járó belső feszültség könnyebben megoldódjon.


Rózsakvarc
Halvány rózsaszín, selymes fényű kő. Távolt tartja az erőszakos álmokat, és segít az álmatlanság leküzdésében, mivel nyugodt, mély álmot hoz a viselőjére. Segít továbbá asztma, vérszegénység és egyensúlyi zavarok esetén is.



Borostyán
Nagyon ismert kristályfajta, jellegzetes mélysárgás színe alapján egyértelműen felismerhető.

Segítheti a lelki problémákat, például ha úgy érezzük, a régi sérelmek nem gyógyulnak be, vagy ha túl sokáig táplálunk haragot vagy sértettséget valaki iránt. A borostyán megkönnyíti a megbocsájtást, elfogadóbbá tehet bennünket.


Citrin
Rézszínű kristály, csiszolás után gyönyörű fénye van. Gyógyítja a szorongást, a hangulatingadozást, valamint segít a terhesség alatti nehézségek leküzdésében is, nem utolsó sorban könnyebbé teszi a szülést.

Emellett segíti a vérkeringés egészségét, enyhíti a cukorbaj súlyosságát, valamint javítja a máj és a vese működését.


Füstkvarc
Gyönyörű középbarna, füstös hatású kristály. Ajánlják alacsony vérnyomásra, a hasnyálmirigy, illetve a petefészkek problémáinak enyhítésére, valamint szexuális zavarokra és depresszió ellen is.

Nem utolsó sorban azt tartják, hogy segíti, gyorsítja a fogyókúra hatékonyságát is.



 Holdkő
Átlátszó fehér, általában kékes vagy rózsaszínes árnyalattal rendelkező, matt színű kristály. Ismert matt sötétszürke változata is. Viselése hosszú távon segíthet a menstruáció görcsök enyhítésében.

Olyanoknak is ajánlják, akiknek valamilyen fekély van a szervezetében, a kő közelsége enyhítheti a panaszokat. Emellett erősíti a társas kapcsolatokat, segít a kapcsolatteremtésben, nyitottabbá, érdeklődőbbé tesz.


Krémszínű kalcit
Színe valahol a csontszín és a halvány, fakó narancs között van. Viselése megnyugtat, bizakodóbbá, jövőbe tekintővé tesz, segít feldolgozni életünk komolyabb traumáit.

Elsősorban a gyász enyhítésére szokták ajánlani, hogy segítse a haláleset feldolgozását.







Türkiz
Gyönyörű türkiz színű kristály, hol kékebbnek, hol zöldebb árnyalatúnak tűnik a környezetétől függően.

Szépségén kívül segíti az embereket az elnyomott feszültségek enyhítésében, segít az agresszió kezelésében, a dühkitörések kordában tartásában. Hosszú távú viselése kiegyensúlyozottabbá, pozitívabbá tesz.






A Négy Nemes Igazság

A Négy Nemes Igazság első számú megcélzottja a szenvedés – erről szól, ezt boncolgatja. De mit is jelent az a szó, hogy szenvedni? Honnan származik ez az érzés? Vagy miként lehet véget vetni neki? Mindezekre megtalálod a választ Buddha tanításában.

1. nemes igazság: „Az élet nem más, mint szenvedés.” – Az a tény, hogy élsz, szenvedéssel jár. Ez pedig nem csak abból adódik, hogy az emberi lény nem tökéletes, hanem abból is, hogy maga a világ, amelyben élünk, messze áll a tökéletességtől. Létünk során egyaránt meg kell tanulnunk elviselni a fizikai szenvedést – betegségeket, fájdalmat, sebeket, fáradtságot, öregséget és végül a halált, és a pszichikai szenvedést is – szomorúságot, félelmet, frusztrációt, csalódást, depressziót. Még akkor is, ha a szenvedések mellett az élet sok jót is tartogat számunkra – boldogságot, örömet, megkönnyebbülést, az élet csak tökéletlen marad, hiszen a dolgok, lények, melyek körülvesznek, mind múlandók. Ez pedig, hogy világunkban semmi sem halhatatlan, azt jelenti, semmi sem örök az életünkben sem, így az sem lesz velünk mindig, ami/aki boldoggá tett minket. Mint ahogyan mi is megszűnünk létezni egy adott pillanatban…

2. nemes igazság: „A szenvedés alapja a ragaszkodás.” – A szenvedés forrása a ragaszkodás azokhoz a dolgokhoz, amelyek mulandók, illetve ebből a ragaszkodásból adódó tudatlanság, közömbösség. A halandó dolgok esetében nemcsak a fizikai létükben előttünk lévő tárgyakra, személyekre kell gondolnunk, hanem ide tartoznak a gondolatok, képzetek, ábrándok – mindaz, amit értelmezni tudunk. A tudatlanság, közömbösség pedig az értelmezések hiányát, elkerülését jelenti azokkal a dolgokkal szemben, melyeket agyunk észlel, melyekhez ragaszkodik. A leggyakoribb okok, melyek miatt szenvedünk, a vágyakozás, szenvedély, a karrier- és vagyonhajsza, a hírnév és népszerűség elérése, vagyis szenvedni akkor szoktunk, mikor nem akarunk kiengedni valamit a kezünkből, amikor sóvárgunk valami után. És mivel olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amelyek mulandók, elkerülhetetlen a szenvedés is.

3. nemes igazság: „Képesek vagyunk elérni azt a pontot, amikor a szenvedés megszüntethető.” – Ugyanis létezik egy olyan állapot vagy momentum, amikor a legszörnyűbb szenvedésnek is vége lesz. Ez a Nirodha, vagyis az a pont, amikor elszakadunk a szenvedélyes vágyainktól, a mentális ragaszkodástól. Ez a harmadik Igazság arra hívja fel tulajdonképpen a figyelmünket, hogy a szenvedést bármelyik percben megakadályozhatjuk, ha helyettesítjük a fájó dolgokat (ragaszkodást, szenvedélyt, vágyakat, stb.) a szent iránti szeretettel, a természet csodálásával, annak értékelésével, ami körülvesz bennünket. A Nirodha eltávolít minden mulandóhoz kötőtő ragaszkodást az életünkből, ha tiszta elmével és nyitott szívvel cselekszünk. A boldogság érzetének a keltése és tökéletesítése több fázison halad át, a végső pont pedig a Nirvana – az az állapot, amikor szabadok vagyunk valamennyi gondunkkal, sztereotípiánkkal, gondolatainkkal szemben. Ezt azonban csak azok érthetik meg, akik az életet teljes egészében megtapasztalják, és akik képesen megválni a ragaszkodásaiktól.

4. nemes igazság: „A szenvedés akkor ér véget, ha a Nyolckarú Utat követjük.” – Buddha szerint, a szenvedés végén egy nyolcágú út áll majd előttünk, amely elvezet az újjászületéshez, megújuláshoz. De mire is tanít minket ez a Nyolckarú Út? Arra, hogy javítsuk ki:

- a gondolatainkat – kerüld mások megbántását és a téves vélemények alkotását;
- a szavainkat – kerüld a pletykát, a hazugságot, a bántó akcentust, stb.
- a cselekedeteidet – ne lopj, ölj vagy hajts végre antiszociális cselekedeteket, olyanokat, melyekkel másoknak fájdalmat okozol;
- a mindennapi életünket – mindig a helyes utat válaszd a tetteidben, beszédedben, gondolataidban;
- az erőfeszítéseinket – ha megtetted az első lépést, légy kitartó a többiben;
- a figyelmünket – légy a tudatában az „itt és most”-nak ahelyett, hogy az „ott és majd”-ról álmodozz;
- az összpontosításunkat, koncentrálásunkat – mindig arra törekedj, hogy kiegyensúlyozott közérzeted, mentális állapotod legyen.

A végkövetkeztetés tehát az, hogy a megtanuljuk kordában tartani a testünk és az elménk, és segítünk másokon ahelyett, hogy megbántanánk őket, okosabbak leszünk és megismerjük saját elménket, így pedig elkerüljük a szenvedést is.

A Dalai Láma élettel kapcsolatos 18 szabálya


1. Örökre jegyezd meg: az igaz szerelem és a nagy megvalósítások hatalmas áldozattal járnak.
2. Amikor veszítesz az életben, ne veszítsd el a leckét is, amelyet az élet adni akart neked.
3. A teljes földi léted alatt sose feledkezz meg a következőkről: az önmagad iránti tiszteletről, mások tiszteletéről, és a felelősségteljességről, amely tetteidet kíséri.
4. Habár késztetést érzel arra, hogy felejts, mikor csalódott vagy, jusson mindig eszedbe: sokszor az, hogy veszítettél, a legnagyobb szerencsét jelenti számodra.
5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket.
6. Ne engedd, hogy egy kis vita tönkretegyen egy nagy barátságot.
7. Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy hibáztál, lépj közbe és igyekezz kijavítani a baklövéseidet.
8. Minden nap tartogass időt arra, hogy a magad társaságában lehess.
9. Tárd ki a karjaid a változás felé, de ne engedd, hogy az értékeid távozzanak tőled.
10. Ne feledd, hogy a hallgatás sokszor a legjobb válasz lehet.
11. Élj egy kifogástalan, becsületes életet, hogy akkor, amikor megöregszel, és visszatekintesz, még egyszer örülhess az életednek.
12. A meleg és szeretetteljes családi légkör az alapja az életednek.
13. Ha nézeteltérésed akad a szeretteiddel, csakis a jelenen vitatkozzatok. A múltat sosem jó belekeverni.
14. Oszd meg a tudásod, ismereteidet. Ez a legjobb módszer az öröklétre.
15. Légy szelíd a földdel.
16. Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál.
17. Emlékezz arra, hogy a legjobb és leghelyesebb kapcsolat az, amikor az egymás iránt érzett SZERETET felülmúlja az egymás iránti SZÜKSÉGet.
18. Ítéld meg a sikereidet úgy, hogy azokhoz a dolgokhoz viszonyítod, amelyekről le kellett mondanod, hogy azt megszerezd.