2012. április 15.

Az Titanic brit Olympic-osztályú utasszállító hajó. Elsüllyeszthetetlennek tartott rekeszes hajótörzzsel rendelkezett, és kora legnagyobb utasszállító óceánjárója volt, mégis első útján, 1912. április 14-én összeütközött egy jégheggyel, és hajnalra elsüllyedt. Ezek tették világhírűvé. Egy óceánjáró hármas második hajójaként a Titanicot és testvéreit heti három járat kiszolgálására és a transzatlanti forgalom dominálására tervezték a White Star Line társaság számára.

A hajót a Harland and Wolff hajógyárban építették az észak-írországi Belfastban. Első útján (az angliai Southamptonból a franciaországi Cherbourg-ba, onnan az írországi Queenstownba (1921-től Cobh), és végül az Egyesült Államokba, New York Citybe), 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával kettétörve elsüllyedt.

A White Star Line sosem állította, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen. A "gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen" kifejezés a hajót méltató számos elragadtatott újságcikkben jelent meg még a hajó indulása előtt, és utólag kapott ironikus jelentőséget.
Sajnos a hajó tervezéskor inkább a luxus, semmint a biztonság játszott elsődleges szerepet. Eredetileg sokkal több vízzáró ajtót, válaszfalat és más biztonsági berendezést terveztek a hajóra, de azután - részben az utasok kényelme, részben anyagi megfontolások miatt - sok olyan fontos biztonsági létesítményt elhagytak, amelyek esetleg megmenthették volna a hajót a katasztrófától.

Forrás: Wikimedia Commons
A Titanic fedélzete

A vízzáró ajtók jó részét azért hagyták el, mert akadályozta volna az utasok szabad mozgását. A hajónak biztonsági okokból dupla feneke volt, de a társaság úgy döntött, hogy takarékossági okokból és azért, hogy ne szűkítsék a teret, az oldalakat nem építi dupla fallal. A Titanic elsüllyedése után a mérnökök azonnal átalakították kettős falúra a Titanic testvérhajójának, az Olympicnak a testét.
A mentőcsónakok problémája
A Titanic korai tervein 64 mentőcsónak szerepelt, de ezt a számot a kész hajón húszra csökkentették. Ennek ellenére - meghökkentő módon - a mentőcsónakok száma és befogadóképessége (nagyjából 1000 ember) valójában meghaladta a brit hajózási szabályzatban az óceánjáró utasszállító hajók számára előírt mennyiséget.

Forrás: Wikimedia Commons
A tragédia néhány túlélője egy csónakban

A mentőcsónakok számának csökkentését különféle indokokkal magyarázták. Az egyik az volt, hogy a sok mentőcsónak túlságosan orrnehézzé tenné a hajót. A másik, hogy vészhelyzet esetén úgyse lenne idő ennyi csónak leeresztésére. A csökkentés legfontosabb oka azonban a pompás napozófedélzet és a fényűző társalgók kialakítása volt, amire nem lett volna elegendő hely, ha további mentőcsónakokat szerelnek a hajóra.

Sok apró hiba vezetett a tragédiához
A Titanicot sosem tervezték olyan gyorsra, mint erőteljesebb versenytársait. Egy gyors első óceánátkelés azonban jó benyomást tett volna a médiára és nagyobb üzleti sikerrel kecsegtette a hajótársaságot a transzatlanti gőzhajózás rendkívüli versenye közepette. Ezért minden valószínűség szerint a társaság elnöke, J. Bruce Ismay arra ösztökélte a hajó kapitányát, Edward John Smith-t, hogy a lehető leggyorsabban haladjon.
A térségben haladó más hajók már rádión jelezték, hogy jéghegyeket láttak, és ennek hatására Smith valószínűleg némileg módosította is a hajózási útvonalat, hogy elkerülje a valószínűsíthető veszélyes helyeket, de a sebesség és a kockázat mérlegelésében végül a társaság álláspontja győzött.
A tiszta csillagos éjszaka és a nyugodt tenger is azt a tévképzetet kelthette, hogy idejében észlelik az esetleges veszélyt. Radar azonban nem volt a hajón, azt a rákövetkező két évben fejlesztették ki a jéghegyek elkerülésére.
Amikor egy matróz észrevette a jéghegyet, a kapitány újabb hibát követett el. Ahelyett, hogy csak csökkentette volna a sebességet, leállíttatta a hajó összes motorját és elkerülő manőverbe fogott.

Forrás: Wikimedia Commons
Valószínűleg ez a jéghegy okozta a tragédiát

A számítások szerint, ha a hajó egyenesen ment volna tovább, akár teljes sebességgel is, megúszta volna az elsüllyedést, mert a megerősített orrész kibírta volna az ütközés erejét. Így azonban a hajó oldalát hasította fel a jéghegy vízbe merülő és oldalra kiálló, pengeszerű része. Még ezt is átvészelhette volna a Titanic, ha pár perccel előbb vagy később kezdi a kanyarodást. Ily módon azonban a jéghegy öt vagy hat vízzáró kamrát hasított fel. A hajót pedig úgy tervezték, hogy három (esetleg négy) vízzáró kamra elöntését bírja ki.

 forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése