2012. szeptember 29.

Madáretető




1494 éve született Tintoretto

Jacopo Tintoretto (Velence, 1518. szeptember 29. - Velence, 1594. május 31.) olasz festő.

Tintoretto fiatalkori önarcképe




Jacopo Tintoretto (valódi neve Jacopo Robusti)  a reneszánsz kompozíciós törvényeinek alkalmazása még kötik az előző korhoz, de a merész rövidülések, a szenvedély, a döbbenetes fény-árnyék hatások már a manierizmusra utalnak, és Tintorettot a barokk előfutárává teszik.

Tanult Veronese és Bordone műhelyében, majd dolgozott Tiziano mellett is. Utóbbi hamar elbocsátotta őt műhelyébõl. Tiziano és Tintoretto közti ellenszenv soha nem oldódott fel. Tintoretto kizárólag Velencének dolgozott, főként a Scuola di San Rocco épülete és temploma számára.
Korai korszakában a firenzei manierizmus mestereit követte. Hatalmas, mozgalmas, drámai festészet volt a célja és ezért főként Michelangelo műveit tanulmányozta - alapos anatómiai tudásra tett szert, úgy hogy alakjai elrendezésében lehetetlenséget nem ismert - és a relief-szobrász Jacopo Sansovinótól elleste a kompozíciós szerkesztést és az alakábrázolást, melyet sikeresen alkalmazott egyéni kifejezésmódjában. E korszak legérettebb képe a velencei Accademián található Szent Márk csodája (1548). Fény-árnyék kontrasztjai, bravúros rövidülés-ábrázolása valamint belső izgalma a manierizmus egyik fő alkotásává teszik.


Ecce homo

A sok megbízást csak úgy tudta teljesíteni, hogy másokat is alkalmazott egy-egy munkájánál. Ezek között volt lánya, Marietta, és fia, Domenico is. Az ötvenes hatvanas években egyre inkább erősödnek Tintoretto alkotásaiban a már említett manierista vonások: a merész átvágásos kompozíció, a színek erősségének fokozása, a sötét- világos kontraszt, a léptékváltás. Ennek kimagasló példája a Zsuzsánna és a vének (Bécs, Kunthistorisches Museum) és a velencei Scuola Grande di San Marco részére festett Szent Márk holttestének elszállítása és Szent Márk megment egy szaracént (Velence, Accademia), valamint Szent Márk holttestének megtalálása (Milánó, Brera) A nyolcvanas évektől műhelye segítségével nagyméretű képeket festett a Doge-palotába. Ide készült a világ egyik legnagyobb pannója a Paradicsom (17x22). Utolsó műveit a velencei San Giorgio Maggiore részére festette: Krisztus sírbatétele, Utolsó vacsora, Mannaszüret. 1594. május 31-én halt meg Velencében.

La Mancha lovagja - Álom



A felejthetetlen Szakácsi Sándorral!!!

1546 éve született Cervantes

Miguel de Cervantes Saavedra Alcalá de Henares, (1547. szeptember 29. – Madrid, 1616. április 23.) kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője.





Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Először Cervantes írt (olasz mintákból kiindulva) a mai modern értelemben vett novellákat spanyolul. Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, költőként viszont nem volt annyira jelentős, kortársai nem is tartották igazi poétának. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, műveiben gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is.


Cervantes – és főképpen a Don Quijote – óriási hatást gyakorolt a világirodalomra. A Don Quijote több mint 700 kiadást élt meg, több nyelven. A „búsképű lovag” alakját a világ minden táján ismerik.

Misztrál-Ady Endre: Párizsban járt az Ősz

Ady Endre: Az Ősz dicsérete


Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.

164 éve ünnepeljük a sikeres pákozdi ütközetet

1848. szeptember 29. A magyar honvédség győzelmet arat Pákozdnál 1848. szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között vívta meg a magyar honvédsereg első győzelmes ütközetét a Jellasics vezette horvát-osztrák haderővel. 1848. szeptember 26-án az ellenséges erők elfoglalták Székesfehérvárt, a Móga János altábornagy által vezetett főerő a térségben foglalta el védelmi állásait.




A 16 000 fős honvédsereg 35 000 fővel vette fel a küzdelmet. A magyarok kedvezőbb pozíciót tudtak felvenni, az ütegek is biztonságban várták a támadást. Jellasics terve az volt, hogy frontális támadással elszigetelje egymástól a magyar erőket. A győzelemben nagy szerepet játszott a katonák fegyelmezettsége, és a tüzérség hatékony használata. A veszteségek nem voltak jelentősek. A győzelem hatását Móga is felismerte. "Ámbár seregünk egy teljes győzelmet vívott ki, minthogy magát első állásában megtartotta, mégis katonai nézetből ezen ütközet eredménye csekély; ellenben annál nagyobb erkölcsi hatást tett az új csapatra, a mennyiben helyét első megütközése alkalmával diadalmasan meg tudta tartani."

Mai napi gondolat

Babits Mihály: A második ének (1928)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

2012. szeptember 24.

Gyógynövényes










József Attila: Ősz




előadja: Ágnes Vanilla

Nagy Gáspár: Symphonia Ungarorum - Szent István és Szent Gellért emlékezete

Szokolay Sándornak, az ihletadónak
1.
Puszták - - - - - - - kövek - - - - - - - puszták~ kövek
folyók - - - - - - - hegyek - - - - - - - folyók ~ hegyek
nyarak - - - - - - - telek - - - - - - - nyarak ~ telek
hideg - - - - - - - meleg - - - - - - - hideg ~ meleg
esők - - - - - - - havak - - - - - - - esők ~ havak
utak - - - - - - - szelek - - - - - - - utak ~ szelek
zablák - - - - - - - nyilak - - - - - - - zablák ~ nyilak
tüzek - - - - - - - kezek - - - - - - - tüzek ~ kezek
2.
Rovásaidon gyepüiden
igéiden és csontjaidon
a megvilágosuló pillanaton
ott az a kéz
az az egyedüli

mely imára hajlik
mintha szép aranyló hídon
kelne át egy nép
mire meghajnallik...
3.
Mintha járnánk ősök sírján
érkeztünk hazánkba sírván.
Fejér várra menő utak
hodu utu rea mutat.
Fölépítik templomukat
lerombolják bálványukat.
Összekulcsolt kezed hídján
érkeztünk szívedhez István.
4.
Remete keresztény
Bakony bujdosója
magyari új hitnek
kovásza és sója.
Istvánt erősítő
Imrét fölnevelő
velencei bencés
szíve tiszta zengés.
Szólt abban a lélek
halhatatlan zúgás
tenyerében tenger
pünkösdi morajlás.
Másnap virradóra
reá felelt Gellért
„malom áriája”

- ora et labora! -
örlető köveknek
pentatóniája.
Honnan hozta egy nép
ősibb koronáját?
Simphonia ekképp:
hallgatta csodálta!
5.
Énekel e értünk
valaha akárki?
Nővérünk vagy húgunk?
Sámánpap vagy bárki?
6.
Verik ám a dobot
őrlik a népemet!
Nemzet habarcsához
kérik a véremet.
Dárdák és szuronyok
gyilkolászó pengék
egymásnak szikráznak
jajj világgá mennék!
Testvér testvér ellen
apák fiak ellen
régi az új ellen
új az ősi ellen
és ha jön az Ellen
Keletről Nyugatról
Északról meg Délről
elő a kereszttel
virtus kell és jellem
akkor tíz száz ellen
győzni fog e jelben!
7.
De megállt és megmaradt
villám-dárdákkal átvert ég alatt
változó holdak s csillagok alatt
ködszürke bádog-boltozat alatt
amikor állni látszott is haladt.
8.
Helytállt és megmaradt
két iszonyú kő
örlető malomkő
két ágyúgolyó közt
két fene pogány közt
száz hűtlenség közt
ezer árulás után
megállt és megmaradt.
9.
Megállt és megmaradt
„szirt a habok közt”
imádnak hűsége
hűséged imája
lett könnyel teli víz
s oltalma ez a part.
10.
Hódítók hordája
tovatűnt szétomolt
élő lett itt újra
a rejtező a holt
felizzó reményünk
jövőket ostromolt!
11.
Mert az a kéz
erős is volt
de imára
- s át a mába -
hídként hajló
szent lett
és sohasem
részre hajló
ügyeiben
magabízó
Istenére
támaszkodó.
12.
Királyi kéz
vérünk vére:
korona-fényt
gyújt reményre
támadjon hit
legyen áldás
visszhangozzék
a megváltás.
Királyi vér
s vértanúké
minden élő
magyaroké
akiket a
hit fölvértez
énekük zeng
Szent Gellérthez
akik hűek
még e tájhoz
imájuk esd
Szent Istvánhoz.
Királyi kéz
vérünk vére:
Bennünk lüktet
ezredéve!

966 éve történt Gellért püspök vértanúsága

1046. szeptember 24-én Gellért püspök vértanúságot szenved

A Vata vezette pogánylázadás során a feldühödött néptömeg a pesti révnél meggyilkolja Gellért püspököt és a kíséretében lévő többi egyházi férfiút. Gellért püspök 980-ban született előkelő velencei családban. A fiú kolostorba került, ahol egyre erősödött az a késztetése, hogy személyesen járja be a Szentföldet. Apja ezt megtette, azonban ott meggyilkolták. Gellért eközben Bolognában folytatta tanulmányait. Fiatalon választották apáttá, de hivataláról lemondott, mivel szentföldi küldetését akarta teljesíteni.


1015-ben indult útnak, de egy vihar a dalmát partvidékre sodorta, ahol a pannonhalmi apát rábeszélésére inkább Magyarországra jött. Itt találkozott Szent István királlyal, aki azonnal bizalmas feladatokkal látta el. Rábízta Imre hercegnek a nevelését, majd diplomáciai küldetéseket is teljesített. Gellértnek hamar elege lett a mozgalmas életből, ezért 1023-ban a bakonybéli remeteséget választotta.
1030-ban a magyar király még nehezebb pozícióval látta el: ő lett Marosvár (Csanád) első püspöke. A terület korábban Ajtonyé volt, és Gellértre hárult az a feladat, hogy itt élő népeket megtérítse. Gellért nagyon jelentős egyházszervező tevékenységet végzett: templomokat alapított, megszervezte a papok képzését, keresztelt.
István király halála után újabb kihívások vártak rá. Péter bizonytalan uralmát, majd Aba Sámuel kegyetlenségeit nehéz szívvel szemlélte. Péter másodszori király a magyarok nem tűrték, ezért Vazul fiainak visszahívása mellett döntöttek. Ekkor pogánylázadás is kirobbant. Gellért éppen András herceg üdvözlésére indult püspöktársaival Pest felé, amikor a pogányok rávetették magukat, letaszították a Kelen-hegyről, és mivel ekkor még élt, mellkasába dárdát döftek, és fejét egy kövön szétverték.


 Maradványait először a pesti plébániatemplomban helyezték el, majd ünnepélyes körülmények között átszállították Marosvárra. Mivel sok csoda fűződött ereklyéihez, 1083-ban őt is szentté avatták.

Az ősz gyógynövényei

A ködös, nyirkos, őszi napok visszatérő problémája a meghűlés, a nátha, pontosabban a felső légúti megbetegedések. Kellemetlen tünetei az ezzel járó rossz közérzet, fáradtság nemcsak hangulatunkat rontja, néhány napra ágyba is parancsolhat bármelyikünket.

A rétek, útszélek, de akár még a parlagok egyik leggyakoribb gyomfaja a keskenylevelű (lándzsás) útifű (Plantago lanceolata). Az évelő tőlevélrózsás növény levelei hosszúkásak, lándzsásak; míg szára tőkocsány, ami hosszú levél nélküli, csúcsán a virágzatot tartó szárat jelent. A levelek fő hatóanyagai: az iridoidok (aukubin), cseranyagok, nyálkaanyagok és C-vitamin; forrázatuk köhögéscsillapító, köptető hatású. Mélius Juhász Péter nevezetes Herbáriuma (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, 1579) szerint: "a szájadat, torkodat gyógyítja, ha vizével mosod".


lándzsás útifű

Szintén tőkocsányos és igen gyakori, a kistermetű százszorszép (Bellis perennis). A néhány centiméteres tőkocsányon fejlődnek ki a kis fészekvirágzatok. A szélső, nagyobb virágok kissé vörösesek, a belsők fehéresek. A százszorszép üde, nedves gyeptársulások apró faja, amely hóolvadástól a következő fagyig virágozhat. A levelek főzete inulint, szaponinokat, cseranyagokat tartalmaz, s alkalmas légcsőhurut, köhögés tüneteinek enyhítésére.
százszorszép
A Földközi-tenger medencéjéből származó, szárazságtűrő, fél évszázada termesztett gyógynövényünk az izsóp (Hyssopus officinalis). Az ajakosok családjába tartozó növény illóolaj-tartalmú virágai kékek, rózsaszínűek vagy fehérek lehetnek. Gyógyhatása a növény földfeletti részének, virágzó hajtásának van, amely akár egy százalék illóolajat is tartalmazhat. Az izsóp fő alkalmazási lehetősége köhögéscsillapító, antiasztmatikus teakeverékekben van, bár lehet alkotórésze étvágyjavító teakeverékeknek is. Az izsóp már az ókorban ismert gyógynövény volt, a Füveskönyv szerint: "nehéz lélegzetvételt gyógyít, gilisztát megöl a gyomorban".
izsóp

A meghűléses megbetegedések egyik legáltalánosabb és joggal közismert gyógyszere a kis- és a nagylevelű hársfajok (Tilia cordata, Tilia plathyphyllos). A gyógyhatású drog mindkét esetben a sárgásfehér, kellemes illatú virágzat, amelyben a néhány virág bogernyőt alkot, tengelyén a murvalevéllel. Mindkét fajjal, de különösen a kis levelű hárssal ültetett állományban is találkozhatunk (parkok, utak sorfája), míg a nagylevelű hárs a középhegységek mérsékelt vízellátású erdeiben elegyfaként tűnik fel. A két fafaj virágzáskor begyűjtött drogja főleg flavonoidokat (kvercetin), nyálkát, cseranyagokat, némi illóolajat tartalmaz. A virágzat teájának izzasztó, köptető, nyálkaoldó hatása van. A hársfatea e hatásait tovább javíthatjuk, ha mézzel ízesítjük.
hárs
Az édesgyökér (Clycyrrhiza glabra) termesztett, ritkán termesztésből kivadult, pillangósvirágú növényünk.
Az ötszáz évvel ezelőtt, Kínában keletkezett "Elsőrendű gyógynövényeink" című munka kiemelt témája az édesgyökér. Az egyiptomi fáraósírokban is megtalálták a növényt, ami egyértelműen utal értékes voltára. Ma is igen kedvelt Kínában, a kínai orvosok főképp a torokfájás, a köhögés enyhítésére, légzőszervi problémák esetén javasolják. Igen erőteljes, többfejű gyöktörzsű, évelő, akár méteres cserje jellegű faj. A gyógyhatást főként gyöktörzse jelenti, ahol fő hatóanyagként egy triterpénvázas glikozid, a glicirrhizin található. Ehhez a feltűnően (a szacharóznál ötvenszer) édes vegyülethez flavonoidok, szaponinok, kevés illóolaj társul. E kémiai összetétel köptető, antibakteriális és antivirális, illetve gyulladáscsökkentő hatást garantál, amit már az egyiptomiak is felismertek. Az édesgyökér alkalmazása eltér a szokásostól, hiszen nem forrázzuk, nem készítünk belőle teát, hanem a gyökerek gumiszerű állagúra bepárolt kivonatát, a fekete színű "medvecukrot" fogyaszthatjuk.
édesgyökér

Galenus római orvos ajánlotta jó kétezer évvel ezelőtt a pemetefű (Marrubium vulgare) használatát. A növény lágyszárú, négyszögletes szárú, fehéren gyapjas, tojásdad levelei csipkés szélűek, fonáki részük ráncos. Virágai piszkosfehérek, melyek gömbszerű álörvöket képeznek. A Földközi-tenger vidékén és Közép-Ázsiában őshonos faj, hazánkban száraz, meleg területeken, gyepekben is megél, egyben termesztett gyógynövény. A pemetefű drogja a virágzó hajtás, amely 0,3-1,0 százalék diterpén típusú keserűanyagot, 5-7 százalék cseranyagot, nyálkaanyagokat, kevés illóolajat tartalmaz. Forrázata (teája) légúti megbetegedések (köhögés) esetén hasznos, de étvágyjavító hatása is közismert.

pemetefű

471 éve meghal Paracelsus német orvos és természettudós

1541. szeptember 24.


Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim Einsiedeln-ben született 1493. november 10-én.
Villachban bányászati iskolába járt, s betekintett a kohászat és a kémia rejtelmeibe. 14 évesen vándordiák lett, s megfordult a bázeli, tübingeni, bécsi, wittenbergi, lipcsei, heidelbergi és kölni egyetemen.
Valószínűleg a bécsi egyetemen kapott baccalaureatusi orvosi diplomát 17 évesen, bár ő úgy hirdette, hogy a ferrarai egyetemen szerzett doktori fokozatot 1516-ban.


Ekkor kezdte használni a `para Celsus` (Celsuson túl) nevet, mivel többre tartotta magát a híres, I. századi orvosnál, Celsusnál. Diplomája megszerzése után hosszú vándorútra indult, megfordult Angliában, Skóciában és Írországban. Tábori orvos volt a holland háborúban, majd Oroszországba ment, ahol tatár fogságba esett, innen Litvániába szökött. Ezután Magyarországon dolgozott, tábori felcser lett Itáliában, eljutott Egyiptomba, Arábiába és Palesztinába is, majd Konstantinápolyba ment.
Mindenütt a gyakorlati alkímia legjobb képviselőit kereste fel, s nemcsak az új gyógyítási módszerekről, de a `természet rejtett erőiről` és azok felhasználásáról is érdeklődött. 1524-ben hazatért Villachba, híre azonban megelőzte. Bázelben városi orvosnak és az orvostudományok tanárának nevezték ki, s a hallgatók egész Európából özönleni kezdtek a városba. Előadásain bárkit szívesen látott. A hatóságokat felháborította a nyílt oktatás híre, tíz évvel Luther tézisei után.
Paracelsust orvos-Luthernek nevezték el, miután nyilvánosan elégette Avicenna és Galenus könyveit - a reformátor pápai bullaégetése mintájára. Paracelsus formálisan halálig katolikus maradt, bár egyesek szerint könyvei Indexre kerültek. Ő is németül írt és adott elő. Előadásain a természet gyógyító erejét hangsúlyozta, s kikelt a sebek mohával vagy trágyával történő lefedése ellen, amelyek gátolják a természetes tisztulást. Az értéktelen pirulákat, kenőcsöket, főzeteket, balzsamokat, füstölőket és egyebeket is elítélte.
A betegségek okát a szervezet kémiai folyamatainak zavarában kereste. Ő indította meg az első orvosi-kémiai irányzatot, az iatrokémiát, természetfilozófiája a reneszánsz szellemét tükrözte. Mindezzel Bázelben sok ellenséget szerzett, összeveszett az orvosokkal, gyógyszerészekkel és városi elöljárókkal.
Végül éjjel kellett megszöknie, hogy mentse az életét. Nyolc éven át ismét vándorolt, s közben átdolgozta régi kéziratait, s újabb műveket is írt. Főműve, a Die grosse Wundartzney megjelenése után elismertsége helyreállt, sőt tovább növekedett. Ismét gazdag lett, uralkodók keresték őt. 48 évesen, rejtélyes körülmények között halt meg Salzburgban.

A magyarok, Szent Gál monostorában


A kalandozó magyarok egy csapata bajor földről került bajor a Bódentó mellékén a rengeteg erdőben álló Szent Gál monostorához. Ez a kalandozások elején 925-ben történt. Ott, a skót barátok apátja Engelbert, nehezen hozzáférhető helyen külön védvárral rendelkezett s most, a veszedelem hírére felfegyverkezett a szerzeteseivel, cselédeivel és katonáival; s odavitték a monostor minden kincsét, sőt még kápolnát is rögtönöztek. A monostorban nem maradt más, csak egy Herihald nevű együgyű fráter, akinek mondásain és tettein gyakran nevettek a barátok. Mikor a félkegyelműt nógatták, hogy meneküljön, azt mondta:

- Fusson aki akar, én nem futok, mert a kamarás az idén nem adott nekem bőrt sarura.

Mikor erővel akarták elvinni, ellenszegült és megesküdött, hogy nem megy, míg a neki járó bőrt ki nem adják.

Be is várta a magyarokat félelem nélkül. Ott sétálgatott, amikor azok berontottak tegezesen megrakodva fenyegető lándzsákkal és nyilakkal. Csodálkoztak rajta, miért nem menekült el. A vezérek megparancsolták, hogy ne öljék meg addig, míg tolmáccsal ki nem kérdezik. Mikor aztán észrevették a szörnyű ostobaságát, nevetve megkegyelmeztek neki. Szent Gál oltárához nem nyúltak, mert már megtapasztalták, hogy az ilyen helyen nem találnak egyebet, csak hamut és csontokat. Megkérdezték a bolondos frátertől, hová rejtették a barátok a kincseiket? Beribald nagy készséggel vezette őket a kincsesház rejtett ajtajához. De amikor nem találtak ott mást, mint aranyozott koszorúkat és gyertyatartókat, pofonnal fenyegették az együgyű frátert. Két magyar felmászott a toronyra, mert azt hitték, hogy a tetején levő kakas aranyból van. Feszegetni próbálták lándzsájukkal, de megcsúsztak, leestek és szörnyet haltak. Társaik máglyán égették el őket.

A barátok pincéjében két teli borod hordó maradt, mert futás közben senki sem ért rá befogni az ökröket a szekérbe. Mikor az egyik magyar bárdját meglóbálva átvágott egy abroncsot, Heribald, ki már egész bizalmasan járt közöttük, így szólt:

- Hadd el jó ember, mert mit igyunk, ha ti elmentek?

Ez, tolmács útján megértve a dolgot, nevetve kérte társait, ne bántsák az ő bolondjának a borát, mert maguknak is elég boruk van.

Nemsokára lakmározni kezdtek a monostor udvarán, Heribald később elmondta, hogy olyan jóllakott akkor, mint még soha. A magyarok a gyöpre heveredve ettek, de fráterünk magának és egy fogoly papnak padokat hozott. A vitézek a húst félig nyersen, kés nélkül, fogukkal marcangolták és tréfából egymásra dobálták a csontokat.

Középrül kupában állt a bor: mindenki annyit ivott amennyi neki tetszett. A magyarok, mikor a bortul nekimelegedtek, kiabálni kezdtek – alkalmasint daloltak – és a papot meg a bolondos frátert kényszerítették, hogy velük daloljanak. A pap annak köszönte életét, hogy tudott magyarul. Együtt üvöltözött hát az ellenséggel, majd könnyezve rákezdte az antifóniát a szent keresztről, elynek megtalálását másnap ünnepelték. Heribald, bár rekedt hangon, vele énekelt. A foglyok szokatlan énekére mindnyájan, akik ott voltak, és vidámságukat szabadjára engedve táncoltak és birkóztak a főemberek előtt. Némelyek fegyverrel is összecsapva bemutatták, mennyire járatosak a hadi tudományban.

Mikor a kémek hírül hozták, hogy a közelben katonasággal megrakott vár van, a magyarok hátrahagyva a papot és Heribaldot, kirohantak a monostorból és legott csatarendbe álltak, majd Konstantz felé távoztak. Szent Gál tehát kervés kárral szabadult meg a rettegett vendégeitől. De a jó Heribald utóbb is emlegette mennyire megtetszettek neki Szent Gál magyar ellenségei: nem is emlékezett rájuk másként, hogy valaha is vidámabb vendégeket látott volna a monostorban. Ételt s italt ugyanis a legnagyobb bőségben adtak. Amire ő azelőtt a hajthatatlan pincemestert alig tudta megkérni, hogy akár egyszer is inni adott volna, ha szomjazott, a magyarok pedig bőségesen adtak neki. Aztán máskor is, ha az a hír járta, hogy az ellenség közeledne, Heribald áltatosan könyörgött, hogy eresszék ki "hogy az ő kedvenc magyarjaihoz mehessen".

Szőke István Atilla: Hagyaték


patanyomban, nyeregkápán
igric ősöm tarisznyáján
kifaragott pipafejen
varrott párnán, szép süvegen

cserzett csizmán, fokos nyelén
övek csatján, nyilak hegyén
pörgő szoknyán, fonott hajon
faladikban, nádon, tavon

hegyen-völgyön, görnyedt hátban
erdőn-mezőn, vászonzsákban
szavainkban, vén dalokban
elsuttogott mondatokban

kaszán, kardon, ködben, füstben
szarukürtben, ősi üstben
életforgós Napkeresztben
tücsökzenés csábos estben

zekén, gatyán, ingem gombján
szkíta halmok füves dombján
sóhajtásos nagy örömben
morzsolódó anyarögben

szakajtóban, sok ajtóban
eke elé kötött lóban
hűs hajnalkor, alkonyatban
tizenhárom almamagban

szarvast-űző szellő szárnyán
sólyommadár áldott árnyán
zászlóm rúdján, anyám szemén
pedert bajszon, apám kezén

éledő magyar falukban
képességes csillagokban
titkos, tornyos templomokban
szélfutta, öreg romokban

kiáltásban, néma csendben
küzdni képes jelenemben
lenn a földben, fönn az égben
veres-ezüst reménységben

Atillának hun honában
Álmos vezér lábnyomában
Árpád apánk paripáján
Kárpát Hazánk koronáján

zöld Pilisnek koszorúján
hagyatékot őrzők útján
pásztorboton, rovásjelen
ragyog múltam, az életem

ragyog múltam, az életem
ragyog múltam, az életem
ragyog múltam, az életem
ragyog múltam, az életem

1113 éve történt

899. szeptember 24-én a magyarok legyőzik Berengár király seregeit

Az észak-itáliai Brenta folyó mellett a kalandozó magyarok legyőzik Berengár király csapatait. A honfoglalás után ez volt az első olyan hadjárat, amelynek során a magyarok elhagyták a Kárpát-medencét.


Az itáliai támadás jelezte, hogy a magyarok nem öncélúan indítottak hadjáratot, hanem igyekezték kihasználni a bizonytalan politikai viszonyokat. Berengár ellen Arnulf császár biztatására vezettek hadat. Annak ellenére, hogy a király hadai háromszoros túlerőben voltak, a magyarok sikeresen alkalmazták jól bevált taktikájukat: visszavonulást színlelve sikerült megbontaniuk az ellenfél egységes sorait, amelyek így könnyedén a kalandozók martalékául váltak. Berengár a vereség után adót kezdett fizetni, így a magyarok figyelme a német területek felé fordult.
Ennek nyomán születik „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” ima.

Egy gondolat a mai napra

“A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.” (Nelson Mandela)

2012. szeptember 23.

Ősz



Vivaldi: Négy évszak - ősz

Kosztolányi Dezső: Őszi reggel



Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Felrobbantják a Regnum Marianum templomot


1951. szeptember 23-án Rákosi Mátyás parancsára felrobbantják a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot. A Regnum Marianum név arra a hagyományra utal, mely szerint Szent István király Máriának ajánlotta fel az országot. A szervezetet 19. század legvégén, mint az egyházmegyei világi papok és hitoktatók közösségét alapították. 1919-ben az Esztergomi Főegyházmegyei Hatóság az erzsébetvárosi plébániától leválasztva megalapította a Magyarok Nagyasszonya plébániát. Átmenetileg a Damjanich u. 50. sz. alatt működött, de plébánosa, Shvoy Lajos 1921-ben Templomépítő Bizottságot alakított. A Városliget szélén, a Damjanich utca tengelyében kezdődött meg az építkezés, Kotsis Iván tervei alapján. A munka a későbbi gazdasági válság ellenére is hatalmas lendülettel és lelkesedéssel folyt, majd gróf Mailáth Gusztáv támogatásával 1931-re készült el, dél-francia stílusban.


Felszentelésére 1931. június 14-én került sor. A plébániatemplomot a köznyelvben Nagy Regnumnak és a Damjanich utca 50-et pedig Kis Regnumnak hívták. A kommunista diktatúra idején a Regnum tevékenységét is betiltották. 1951-ben az ún. felvonulási tér kialakítására hivatkozva a templom megsemmisítését rendelték el.


A Regnum Marianum fogadalmi templom volt, s 1919 után annak emlékére építették, hogy Magyarország megszabadult a tanácsköztársaságtól.
“Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezer éves integer-Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát.”
A Regnum Marianum Magyarország régi katolikus elnevezése. Jelentése: Mária Országa (Királysága). A név abból a hagyományból ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta fel.
A templom hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezetről kapta.

Galle felfedezi a Neptunusz bolygót

Urbain Jean Joseph Le Verrier francia csillagász 1846-ban az Uránusz keringési rendellenességeit alapul véve olyan pontosan határozta meg a zavar okaként feltételezett Neptunusz bolygó égi helyét, hogy ennek alapján Johann Galle német csillagász 1846. szeptember 23-án mindössze félórás kereséssel, a jelzett helytől 1 fok távolságra az új bolygót meg is találta. A Neptunusz a nyolcadik bolygó a Naptól. Neptunról, a tengerek római istenéről nevezték el.
Naprendszerünk

A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb tömegű, de a legkisebb méretű óriásbolygó. Színe miatt Neptunusról, a tengerek római istenéről nevezték el. Jele az isten háromágú szigonyát jelképezi. 13 ismert holdja van, ezek közül a két ismertebb a Nereida és a Triton.

Neptunusz
A Neptunusz felszíne kék, rajta metánból álló leheletszerű fehér felhőfoltokkal. A bolygó felhőzetének felszínén sötét foltok láthatók, melyek légköri viharok. Ezek 400 km/h-val kisebb sebességgel haladnak, mint a környező légkör, amely átlagban 2000 km/h-ás tempóval mozog.

Egy gondolat a mai napra

“A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt.”
(Alexis Carrel)