2012. szeptember 29.

1494 éve született Tintoretto

Jacopo Tintoretto (Velence, 1518. szeptember 29. - Velence, 1594. május 31.) olasz festő.

Tintoretto fiatalkori önarcképe




Jacopo Tintoretto (valódi neve Jacopo Robusti)  a reneszánsz kompozíciós törvényeinek alkalmazása még kötik az előző korhoz, de a merész rövidülések, a szenvedély, a döbbenetes fény-árnyék hatások már a manierizmusra utalnak, és Tintorettot a barokk előfutárává teszik.

Tanult Veronese és Bordone műhelyében, majd dolgozott Tiziano mellett is. Utóbbi hamar elbocsátotta őt műhelyébõl. Tiziano és Tintoretto közti ellenszenv soha nem oldódott fel. Tintoretto kizárólag Velencének dolgozott, főként a Scuola di San Rocco épülete és temploma számára.
Korai korszakában a firenzei manierizmus mestereit követte. Hatalmas, mozgalmas, drámai festészet volt a célja és ezért főként Michelangelo műveit tanulmányozta - alapos anatómiai tudásra tett szert, úgy hogy alakjai elrendezésében lehetetlenséget nem ismert - és a relief-szobrász Jacopo Sansovinótól elleste a kompozíciós szerkesztést és az alakábrázolást, melyet sikeresen alkalmazott egyéni kifejezésmódjában. E korszak legérettebb képe a velencei Accademián található Szent Márk csodája (1548). Fény-árnyék kontrasztjai, bravúros rövidülés-ábrázolása valamint belső izgalma a manierizmus egyik fő alkotásává teszik.


Ecce homo

A sok megbízást csak úgy tudta teljesíteni, hogy másokat is alkalmazott egy-egy munkájánál. Ezek között volt lánya, Marietta, és fia, Domenico is. Az ötvenes hatvanas években egyre inkább erősödnek Tintoretto alkotásaiban a már említett manierista vonások: a merész átvágásos kompozíció, a színek erősségének fokozása, a sötét- világos kontraszt, a léptékváltás. Ennek kimagasló példája a Zsuzsánna és a vének (Bécs, Kunthistorisches Museum) és a velencei Scuola Grande di San Marco részére festett Szent Márk holttestének elszállítása és Szent Márk megment egy szaracént (Velence, Accademia), valamint Szent Márk holttestének megtalálása (Milánó, Brera) A nyolcvanas évektől műhelye segítségével nagyméretű képeket festett a Doge-palotába. Ide készült a világ egyik legnagyobb pannója a Paradicsom (17x22). Utolsó műveit a velencei San Giorgio Maggiore részére festette: Krisztus sírbatétele, Utolsó vacsora, Mannaszüret. 1594. május 31-én halt meg Velencében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése