2012. szeptember 24.

Nagy Gáspár: Symphonia Ungarorum - Szent István és Szent Gellért emlékezete

Szokolay Sándornak, az ihletadónak
1.
Puszták - - - - - - - kövek - - - - - - - puszták~ kövek
folyók - - - - - - - hegyek - - - - - - - folyók ~ hegyek
nyarak - - - - - - - telek - - - - - - - nyarak ~ telek
hideg - - - - - - - meleg - - - - - - - hideg ~ meleg
esők - - - - - - - havak - - - - - - - esők ~ havak
utak - - - - - - - szelek - - - - - - - utak ~ szelek
zablák - - - - - - - nyilak - - - - - - - zablák ~ nyilak
tüzek - - - - - - - kezek - - - - - - - tüzek ~ kezek
2.
Rovásaidon gyepüiden
igéiden és csontjaidon
a megvilágosuló pillanaton
ott az a kéz
az az egyedüli

mely imára hajlik
mintha szép aranyló hídon
kelne át egy nép
mire meghajnallik...
3.
Mintha járnánk ősök sírján
érkeztünk hazánkba sírván.
Fejér várra menő utak
hodu utu rea mutat.
Fölépítik templomukat
lerombolják bálványukat.
Összekulcsolt kezed hídján
érkeztünk szívedhez István.
4.
Remete keresztény
Bakony bujdosója
magyari új hitnek
kovásza és sója.
Istvánt erősítő
Imrét fölnevelő
velencei bencés
szíve tiszta zengés.
Szólt abban a lélek
halhatatlan zúgás
tenyerében tenger
pünkösdi morajlás.
Másnap virradóra
reá felelt Gellért
„malom áriája”

- ora et labora! -
örlető köveknek
pentatóniája.
Honnan hozta egy nép
ősibb koronáját?
Simphonia ekképp:
hallgatta csodálta!
5.
Énekel e értünk
valaha akárki?
Nővérünk vagy húgunk?
Sámánpap vagy bárki?
6.
Verik ám a dobot
őrlik a népemet!
Nemzet habarcsához
kérik a véremet.
Dárdák és szuronyok
gyilkolászó pengék
egymásnak szikráznak
jajj világgá mennék!
Testvér testvér ellen
apák fiak ellen
régi az új ellen
új az ősi ellen
és ha jön az Ellen
Keletről Nyugatról
Északról meg Délről
elő a kereszttel
virtus kell és jellem
akkor tíz száz ellen
győzni fog e jelben!
7.
De megállt és megmaradt
villám-dárdákkal átvert ég alatt
változó holdak s csillagok alatt
ködszürke bádog-boltozat alatt
amikor állni látszott is haladt.
8.
Helytállt és megmaradt
két iszonyú kő
örlető malomkő
két ágyúgolyó közt
két fene pogány közt
száz hűtlenség közt
ezer árulás után
megállt és megmaradt.
9.
Megállt és megmaradt
„szirt a habok közt”
imádnak hűsége
hűséged imája
lett könnyel teli víz
s oltalma ez a part.
10.
Hódítók hordája
tovatűnt szétomolt
élő lett itt újra
a rejtező a holt
felizzó reményünk
jövőket ostromolt!
11.
Mert az a kéz
erős is volt
de imára
- s át a mába -
hídként hajló
szent lett
és sohasem
részre hajló
ügyeiben
magabízó
Istenére
támaszkodó.
12.
Királyi kéz
vérünk vére:
korona-fényt
gyújt reményre
támadjon hit
legyen áldás
visszhangozzék
a megváltás.
Királyi vér
s vértanúké
minden élő
magyaroké
akiket a
hit fölvértez
énekük zeng
Szent Gellérthez
akik hűek
még e tájhoz
imájuk esd
Szent Istvánhoz.
Királyi kéz
vérünk vére:
Bennünk lüktet
ezredéve!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése