2012. szeptember 24.

Szőke István Atilla: Hagyaték


patanyomban, nyeregkápán
igric ősöm tarisznyáján
kifaragott pipafejen
varrott párnán, szép süvegen

cserzett csizmán, fokos nyelén
övek csatján, nyilak hegyén
pörgő szoknyán, fonott hajon
faladikban, nádon, tavon

hegyen-völgyön, görnyedt hátban
erdőn-mezőn, vászonzsákban
szavainkban, vén dalokban
elsuttogott mondatokban

kaszán, kardon, ködben, füstben
szarukürtben, ősi üstben
életforgós Napkeresztben
tücsökzenés csábos estben

zekén, gatyán, ingem gombján
szkíta halmok füves dombján
sóhajtásos nagy örömben
morzsolódó anyarögben

szakajtóban, sok ajtóban
eke elé kötött lóban
hűs hajnalkor, alkonyatban
tizenhárom almamagban

szarvast-űző szellő szárnyán
sólyommadár áldott árnyán
zászlóm rúdján, anyám szemén
pedert bajszon, apám kezén

éledő magyar falukban
képességes csillagokban
titkos, tornyos templomokban
szélfutta, öreg romokban

kiáltásban, néma csendben
küzdni képes jelenemben
lenn a földben, fönn az égben
veres-ezüst reménységben

Atillának hun honában
Álmos vezér lábnyomában
Árpád apánk paripáján
Kárpát Hazánk koronáján

zöld Pilisnek koszorúján
hagyatékot őrzők útján
pásztorboton, rovásjelen
ragyog múltam, az életem

ragyog múltam, az életem
ragyog múltam, az életem
ragyog múltam, az életem
ragyog múltam, az életem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése