2012. október 21.

Konyharuha



Krúdy Gyula: Pest hibái

Közzéteszi Kelecsényi László

Ferenc József nem tudott megbarátkozni Pesttel, bár a város mindenképpen kedvét kereste.
Nemcsak utcákat és kávéházakat neveztek el az öregről, de bármely előkelő hölgy is szívesen feláldozta volna jó hírnevét az öregúr kedvéért. Ámde a hírneves lovassági tábornoknén kívül – aki körülbelül két fejjel volt magasabb Ferenc Józsefnél, és hervadt éveiben Hajnal címmel irodalmi egyesületet alakított, amely egylet estélyein abban találta örömét, hogy egymáshoz vonzódó pároknak adott alkalmat a találkozáshoz – és a „nemzet csalogányán” kívül: senkit sem vett nyelvére a városi pletyka, akinek kedvéért Ferenc József kipödörte volna bajszát kerek kis katonatükörben. Mondják, hogy a kis termetű öreg kedvelője volt a nagy lábastükröknek, amelyekben sokkal előnyösebben mutatkoztak a vastag lábú, vastag karú, izmos tiroli nők, akiknek kedvéért gyakran vadászott a koronatartományban, amikor is tirolinak öltözött, és térdig érő harisnyában, fácántollas gráci kalapban minden alkalommal a fotográfus csöve elé állott. Talán, ha a pesti nők megelőzik vala a divatot, és a rövid szoknya alatt már Ferenc József idejében mutogatni kezdik hatalmas lábszáraikat (amelyekről azelőtt fogalmunk sem volt); ha már az öreg király idejében kérkednek vala cirkuszi erőművésznőkéhez hasonlatos lábizmaikkal: Ferenc József többet nézegetett volna Pest felé a tábori látcsövön át a Vár ablakából.
Még a pesti Opera igazgatói sem emelkedtek a helyzet magaslatára, midőn őfelségét olykor páholyában láthatták. Bár számtalanszor előadták a Bécsi keringő című balettot, nem jutott eszükbe, hogy a szitakötő lenge táncosnő helyett tenyeres-talpas balerinákat szerződtessenek. A Népszínház igazgatójának volt némi szerencséje a galambmellű, gömbölyded Blahánéval, akit Ferenc József többször is meghallgatott. Bezzeg, midőn a megtermett bécsi színésznő, a nagyszerű Katalin kezdte előadni a sörízű népénekeket kerekre nyitott szájával, megtáncoltatta lódenszoknyáját, harmonikabillegetéssel riszálta derekát: a pestiek már rájöttek, hol hibázták el a dolgot Ferenc Józseffel. Segíteni azonban nem lehetett. Az öreg császár, bár az első karácsonyra (azután nagy szünetet tartva) csak egy alt-Wien porcelánszervizzel lepte meg Katalint, miután nem volt fogalma arról, hogy a porcelánba ennivaló is kell – hűségesen megmaradt az okos nő társaságában, mindaddig, amíg bombassin-selyemmel, aranykereszttel díszített koporsóját a Szent István-templomban körülfogták a piros nadrágos tábornagyok. Olyan kicsiny volt ez a koporsó, hogy azok, akik a karnagyi emelvényről nézték a temetést, azt hihették, egy gyermek holtteste felett mondja a gyászmisét a bécsi érsek. A kapucinusok sírboltjában, ahol öles márvány- és bronz-szarkofágjaikban Istennek ajánlott lélekkel feküsznek a hatalmas Habsburgok, talán sohase kapja meg méltó fekhelyét az utolsó nagy császár, aki egy félszázadon át rendben tartotta birodalmát. Alig múlott el két esztendő a temetés után, a piros nadrágos, zöld bokrétás tábornagyok szertefutottak, a rózsaszínű arcú, jól táplált zsandárok a bécsi elővárosokban kaptak házmesteri állást, vége lett minden pompának és ceremóniának, amelyen évszázadokon át a spanyol etikett törvényei és a hagyományok útmutatásai alapján tartottak az udvarmesterek. Ferenc Józsefet temették utoljára azon szertartás szerint a bécsi Burg kápolnájából, amely szertartásban az egykori spanyol királyok temetkeztek.
Ha Pesten volt Ferenc József, legszívesebben a Vár budai szárnyában tartózkodott. A meredek budai oldalra eső palotából még láthatta azokat a házakat, ablakából szemügyre vehette azokat az utcákat, amelyekben fiatal korában járkált, a solferinói csata előtt, mikor szerelmes volt Erzsébetbe, és gyakran megajándékozta őt gyermekkel. Az egykori Pest, ahová ifjan és nagy reményekkel jött valaha, eltűnt. Évről évre kevesebb lett azoknak a házaknak a száma a Duna-parton, amelyeket ifjúkorában megismert Pestből. Pest mind idegenebb lett az öregedő királynak, minden lebontott régi ház, minden újonnan épült palota a Duna-soron arra emlékeztette, hogy az idő múlik. Ifjan és vállalkozó kedvvel jött valamikor a városba, megszokta, hogy a koronatartomány fővárosában alázatos, földszintes házikók, keskeny utcák, megalázkodott alattvalók, zsebkendőjüket kipirult arccal lobogtató honleányok, nyugodalmas, lázadásmentes öregség üdvözöljék. Úgy ismerte meg Pestet, mint a bánattól meggyötört, kis örömöknek is nagyon örvendező várost – mint egy kopott, elhanyagolt leányt, akit boldoggá lehetett tenni egy ajándékba adott kucséberskatulyával –, és Pest egyszerre levetette szerény álarcát, és évről évre több ékszert rakott magára, túl hangossá lett az igénytelenke, hazárddá a takarékos, kifejlett mellét mutogatta a zárdai szigorúságban felnevelkedett hajadon, felgurultak a Redut ablakai, mikor már elfelejtették volna Hentzi ágyúit, lármás és élni vágyó és más arculatú lett a Duna-sor, amelyre Ferenc József még úgy emlékezett, mint első ifjúságában látta, mikor Széchenyi István gróf kormányozta a parti homokban fodrozott sörényű arabs paripáját… Pest hűtlen lett az öregedő királyhoz. A gyanakvó Ferenc József mihamar észrevette, hogy ebben a városban csak azok sikoltanak feléje őszinte elragadtatással, akik már nyugdíjat kapnak tőle, vagy azok, akik még nem jutottak megfelelő álláshoz. Az igazi Pest a maga könnyelmű, vidámságot és pompát kedvelő életében többet törődik egy külföldi táncosnővel vagy a perzsa sahhal, mint vele.
A kurtizánná lett, rafinált város elfelejtette a győztes osztrák katonát, akinek keblére vetette magát tapasztalatlan üdeségében, mikor az diadalmasan bevonult a városba. Elmúlt vállának és nyakának szenteltvízillata, az uralkodóért szóló imádságot már csak az udvari plébános mondta el végig, Pest felnyitotta lesütött szemét, és nem elégedett meg többé mézes mogyoróval, aranyfüstös dióval, diákkoszttal. Észrevette szépségét, fejlődő bájait; kibontakozott nagyvárosias gamintermészete; értékelni kezdte magát az egykori penészvirág, és a fukar öregúr mérges kedve tapasztalta, hogy már nem szereti őt ez a nagyigényű kokottá vált Pest. A szende szűz, aki a hatvanas években boldogan utánozta a kereskedők és iparosok bálján látott Erzsébet királyné hajkoszorúját, karcsúságát – széles szájú, mohó, féktelen nőszemély lett. A gavallérok, akik a koronázás idejében császárszakállt nevelgettek a Kishíd utcai fodrász közreműködésével, mind ritkábbak lettek, öreg kapusok, veterán katonák, udvari alkalmazottak viselték már Ferenc József szakállát.
Természetes tehát, hogy Ferenc József nem nézett jó szívvel Pestre, amely mindenben ellentétje volt a konzervatív Bécsnek. Ha az ablakhoz állott az öreg király, leginkább a budai oldalon legeltette szemét, ahol még nem tolakodtak oly sűrűn tekintete elé az ormótlan szürke tűzfalak, szemérmetlenül magas háztetők, hogy ne láthatta volna a Vérmező mellett elvivő utat, amelyen az akkor még szeretett Elisabeth oly gyakran járt a kis Mária Valériával és Rezsővel a Városmajorba. A keskeny, szerény utcájú budai oldalon még nemigen hallatszott a nőknek az a kihívó kacarászása, amely mindvégig bántotta a Ferenc József korabeli öregurakat. A háztetők itt még oly szerények voltak, mint alattvalókhoz illik. A Tabán és a Krisztina alázatos megadással nézett fel fejedelmére. Az udvarok, ablakok, a kapuk oly kicsinyek voltak, amint ez illett egy koronatartomány fővárosába. Mély tisztelet zengett a harangokból, amelyeknek meglódulására a járókelők lent, mélyen a Vár alatt, megemelintették kalapjukat. És távolabb is, ahol a hegyvidék nyújtogatta be lábait a városrészbe, Óbudán téli időben oly fehérek és oly kicsinyek voltak a házak, hogy bízvást lehetett hinni, hogy itt mindenki hálát ad Istennek, midőn leereszkedik az este, és megszerezte mindennapi olaját lámpásába. A Vízivárosban az öreg katonák kiegyenesednek, ha fenn a Várban őrséget váltanak hangos trombitaszóval, ünnepnapokon felteszik rendjeleiket azok, akik ilyesmihez juthattak. Nem, Budán semmi sem zavarta az öreg király tekintetét. Nem lehetett elgondolni, hogy ezekben a hallgatag, maguknak élő utcákban, csendesen álmodozó házakban valakinek is eszébe jutna politizálni; a nagyapák elő is vennék kopott sétapálcáikat, ha V. Ferdinánd utódját merészelné valaki kifogásolni.
A budai Vár ablakából észrevette Ferenc József azt is, hogy a Vérmezőn a nők és a férfiak gyakran a kutyáik révén ismerkednek meg. Tavaszkor szokott ez történni, midőn a különböző nemen lévő ebeket sétálni viszik a kutyák tulajdonosai. Az agglegények hangos füttyszóval hívogatják maguk után hím kutyáikat, míg a hölgyek szíjon vezetik nőstényeiket. A mezőn természetesen összebarátkoznak tavaszi időben az ebek, és a kutyatulajdonosok addig gyönyörködnek ebeik játékában, míg maguk is kedvet kapnak a barátkozáshoz. Sok boldog szerelem fejlődött már ki az ebek ismerkedése révén. Sok hervadó leány megismerkedett a szerelem gyönyörével, midőn már azt hitte, hogy a szerelmet csak kiskutyája élvezendi már. Különösen nagy sikere volt egy mészáros-kutya tulajdonosának, aki mindennap új ismeretségeket kötött kutyája révén. Az ölebek menekültek a hatalmas eb elől, és a kutyatulajdonos rábeszélésére engedtek csupán
a hölgyek, hogy kutyáiknak megengedjék a tavaszi játékot. Ferenc József érdeklődött a kutyatulajdonos iránt, megtudta, hogy nyugalmazott postamester és özvegy; ugyanezért segítségére volt, midőn egy kutyás nőt, a várkapitány távoli rokonát feleségül akarta venni. Még most is élnek, ha meg nem haltak. (Részlet egy új regényből.)
Várható volt, hogy a Krúdy-összkiadás most folyó munkálatai során előbb-utóbb felbukkannak eddig kiadatlan írások: ez most megtörtént. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában 1934 óta lappangott a Pest hibái című szöveg (An. Lit. 3518 szám alatt) – mégpedig nem kéziratos, hanem nyomdai kefelevonat formájában. A két egyhasábos, összesen 226 nyomtatott sorból álló hírlapi tárca a Magyarország napilap számára készült, de a cenzúra nem engedte, hogy megjelenjen; mindkét kutyanyelven ott virít az alábbi szövegű pecsét: „A törölt részek közzétételére az előzetes terjesztési engedély nem jogosít. Sajtótájékoztató Miniszterközi Bizottság.” A szép nevű intézményt 1920 őszén hozta létre az első Teleki-kormány. (Vö. Markovics Györgyi: „Terjesztését megtiltom”. Magvető, 1970. 55., valamint uő: A magyar írók harca a cenzúra ellen. Akadémiai, 1985. 45.)
A megtalált nyomtatás több, egymással szorosan összefüggő kérdést vet föl.
Mikor írta Krúdy a Pest hibái-t?
Mi lehetett a betiltás oka?
Miért maradt mindmáig kiadatlan az írás?
Végül, de nem utoljára: miféle regény részlete a szöveg?
Ismert tény, hogy Ferenc József halálának tizedik évfordulóján, 1926-ban élénkült meg újra a hosz-
szú életű császár és király iránti érdeklődés; ennek jeleként Krúdy több hírlapi tárcájában emlékezett, immár nosztalgikusan az uralkodóra. Feltehetőleg ez a cikke is ekkortájt keletkezett. A Magyarországban évek óta jelentek meg e műfajú írásai. A cenzori pecsét ezúttal megakadályozta ezt; feltehetőleg a cikk elején és végén olvasható tartalom okozhatta a hivatalnoki rosszallást és a tiltó döntést (bár cenzorok gondolkodásmódját találgatni oda vezet, hogy egy kicsit mi is azokká válunk). A meg nem jelent szedés szerencsénkre fennmaradt; a nyomda visszaküldhette az anyagot az írónak, aki később sem kezdeményezte annak megjelentetését, így valószínűleg feledésbe merült. A cikk végén olvasható szerzői megjegyzés, hogy ez valamilyen készülő regény részlete lenne, nem igaz. A Pest hibái lekerekített, saját lábán megálló irodalmi egység, publicisztikus tartalma miatt sem illene egy regénybe, és nincs is olyan Krúdy-regény, amely ezt a szövegtestet tartalmazná. (Az itteni közlés során a nyomdai szedési hibákat, valamint egy értelemzavaró tévedést javítottunk.)
K. L.

134 éve született Krúdy Gyula

1878. október 21-én született Szécsény-kovácsi Krúdy Gyula író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.
"A szerelmet a földöntúlról hozza magával az ember, ezért nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon. Szerelem! Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik."



Krúdy Gyula magyar író
1878. október 21. — 1933. május 12.

Szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban tanult. Már gimnazista korában megjelentek írásai a vidéki lapokban. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró, 1896-ban költözött Budapestre, ahol több újság, folyóirat munkatársa, tárcaírója lett. Még nem töltötte be a huszadik életévét, amikor megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek. Az igazi közönségsikert a Színbád-sorozat és A vörös postakocsi hozta el számára.

A szakemberek szerint korai írásain Mikszáth és Jókai hatása érződik, de hamar rátalált saját stílusára. Műveit egyaránt jellemzi az impresszionizmus, a szimbolizmus, a naturalizmus, sőt a szecesszió is. Regényeinek, novelláinak története jelentős részben a közel- vagy régmúltban játszódik. Krúdy az emlékezés mestere volt. Gondolattársításokkal, csapongásokkal teli stílusa miatt a kor legmodernebb íróihoz, Prousthoz és Joyce-hoz hasonlítják. Több mint ötven regényt, kb. háromezer novellát, több ezer cikket, tárcát írt.

Híresebb művei:

A podolini kísértet (1906)
Színdbád ifjúsága (1911)
Szindbád utazásai (1912)
A vörös postakocsi (1913)
Összegyűjtött munkái (I-VIII. 1914)
Napraforgó (1918)
A tegnapok ködlovagjai (1925)
Pest-Budai séták (tárcák, 1858)

Könyvborító



Vörösmarty MIhály: Gondolatok a könyvtárban


Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
     "Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
     Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
     Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
     De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
     Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
     És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
     Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
     Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége

Az Anyeginek kora lejárt

Részlet egy 1902-es újságcikkből:

Az "Anyeginok" kora lejárt

A párbajellenes mozgalomhoz, mely legujabban Bourbon herczeg kezdeményezéséből s a magyar béke-egyesület határozata alapján nálunk is megindúlt, érdekes adalékot szolgáltat az alábi elmondandó eset, melynek egyik hőse, bár külföldön él, magyar és honfitársunk.

A bolgár „Narodny List” 1898. évi folyamában egy közlemény jelent meg, melyet a viddini osztrák-magyar konzul, Sz. K., egy előkelő magyar család sarja, magára nézve sértőnek talált. A czikk azért támadta meg az osztrák-magyar konzult, mert állitólag tilalmi időben vadászott.

A czikk szerzőjéül a rögtön küldött segédeknek a bolgár szobranje egy tehetséges fiatal tagja, Czanov nevezte magát. A párbaj elkerülhetetlen volt. A segédek összeűltek s megállapították a találkozás helyét és idejét.

De mielőtt még a választandó fegyvernemre nézve döntöttek volna, Czanov haza ment s megirta végrendeletét, mely meglepő vallomásokat tartalmaz elhatározása indokaira nézve.
Czanov ugyanis mint fölvilágosúlt ember és mint törvényhozó, elvi ellensége volt a párbajnak. És mégsem vonhatta ki magát a közvélemény nyomása alól. Ebben állt helyzetének ellentmondása.

Végrendelkezésének minden sora elárúlja a lelki tusát, melyet a boldogtalan ember önmagával vívott mig a hősies lemondással abban állapodott meg, hogy áldozatúl dobja oda magát a sötét előitéletnek. Egy rajongó idealista szól belőle az elvakúlt korhoz, a ki saját példáját állítja oda tanulságúl a becsület nevében űzött barbárságnak.

Ime az események összefüggő egymásutánja, a mint az Czanov önvallomásából, mely azóta egy elterjedt franczia folyóiratban is napvilágot látott, megállapitható. A jobb sorsra érdemes ifjú, mialatt segédei tárgyaltak, hazament s hozzáfogott végrendelete megirásához, melyre nézve úgy intézkedett, hogy halála után elküldjék minden klubnak és vivóiskolának s azonkivül Tolsztojnak.

Meghagyta egyúttal, hogy forditsák le bolgárra, oroszra, francziára és németre s erre és a nyomtatás költségeire 1000 frankot rendel ingatlanaiból. Azután józan, de könyörtelen logikával, a szláv fajlélek jellemző makacsságával állítja fel tételét, mely fokról-fokra vezeti őt egész a vértanúságig.

Mindig azt tartottam, - irja – hogy mindnyájan kötelesek vagyunk egy eszmét vinni magunkkal az életbe s annak terjesztésére minden eszközzel, még életünk árán is törekednünk kell. A ki e véleményemben osztozik, érteni fogja, mért fogadtam el a párbajt.

forrás

157 éve temették el Vörösmarty Mihályt

Vörösmarty Mihály a reformkori elbeszélő költészet kiemelkedő és ünnepelt alakja. Az önkényuralom éveiben vidékre költözött. A nemzeti katasztrófa, valamint kislánya halála miatt melankóliában szenvedő költő, családja tanácsára 1855-ben visszatért a fővárosba. Agyszélhűdés érte, néhány nap alatt meghalt. 
Temetése a nemzeti gyász megnyilatkozása, az önkényuralommal szembeni ellenállás jelképe lett. Azelőtt soha nem látott sokaság vett rajta részt. Vagyon nélküli özvegye és három gyermeke számára Deák Ferenc adakozásra szólította fel az országot, s néhány hónap alatt 103 ezer forint gyűlt össze. 1866-ban Székesfehérvárott szobrot állítanak az emlékére.




Vörösmarty halálos ágyánál

A nagy költő haláláról a legmélyebb meghatottsággal adtak hírt az akkori lapok. A „Pesti Napló” 1855 november 28-iki száma ezt írja:
A nemzetnek halottja van / Vörösmarty nincs többé/ A mellvízkór, melyben rég szenvedett, a közelebbi hetekben nagyobb erővel rohanta meg, s tegnap délután két órakor kioltá a becses életet.
Hasztalan volt minden orvosi segély, hasztalan a szerető család és jó barátok gondoskodása, kiknek részvéte enyhíté a haldokló végső napjait. E barátok közül csak Deák Ferenczet említjük, a legméltóbb képviselőjét ama korszaknak, melynek örömeit, melynek fájdalmait költőnk megénekelte. ”A mi dicsőség a multból illette őt, - senki arczáról sem olvashatta inkább a haldokló, mint ama férfiúéról, kiben a magyar értelmesség és becsületesség van megtestesülve.”

2012. október 19.

Játsszunk!



Reményik Sándor: Borostyán

Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
Mint gyermek, én is ezt a szót tanultam.
Azután elfeledtem dallamát -
És azt mondottam: orgonavirág.
S most megtanulom újra: porba hulltan.

Mert egy a két szó, egy - és mégsem egy.
Ott túl azt mondják: orgonavirág.
Az egész csak egy árnyalat-különbség.
Mint testvérek, hogy borús kedvük töltsék:
Mi lessük egymás zengő ajakát.

Ott túl azt mondják: orgonavirág.
Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
És Erdély lelke csillan meg a szóban,
Mint egy darabka mennybolt tiszta tóban,
S reszket, mint Isten szent lelke az ostyán.

Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
Mi ismerjük a messzehúzó vágyat,
Amely ragad a nyíló orgonához.
Lelkünk mégis a borostyánnak áldoz.
Így szeretjük a testvér-orgonákat.

Kolozsvár, 1921 április végén

A kristályok és hatásuk

A kristályok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy állandó rezgésük van. Ezt hasznosítják az órás mesterek évszázadok óta, és kvarckristály nélkül nem valószínű, hogy ilyen “egyszerű” és praktikus szerkezettel tudnánk mérni az időt, mint az óra.
Az időmérésen túl a kristályoknak egyéb jótékony hatásai is vannak. Bizonyos kristályok rezgésszáma jól alkalmazva semlegesíti az emberben felgyűlő negatív rezgéseket, harmonizálva az őt körülvevő teret. Ezt már nem csak a kuruzslók használják, ugyanis tudományos kutatásokkal bizonyították a kristályok bioenergiára gyakorolt pozitív hatását, ahogyan az aura tudományos bizonyítása is sorra került idővel.

Minden csak rezgés

Einstein volt az a tudós, aki a relativitás elméletével igazolta, hogy a fény a mágneses energia két megjelenési formáját is képes felvenni, azaz egyszerre viselkedik hullámként és részecskék halmazaként. Ezen felül neves tudósunk a kvantumfizikában elmélyülve azt is kiderítette, hogy nincs se a Földön, se az univerzumban szó szerint vehető “anyag”. Minden amit látunk, de még mi magunk is bizonyos rezgésszámok halmazaként foghatók föl, ami igencsak ijesztő.
A lényeg, hogy az egész univerzum látható része rezgések összessége, amihez ha hozzáadjuk az agyunk által gondolatok formájában generált rezgéseket, hullámokat, csak csodálkozni tudunk, hogy a tudomány sokáig miért vette semmibe a kristályok gyógyító hatását. Úgy viselkednek ezek, mint feneketlen tartályok, amik annyi ellentétes energiát képesek magukba zárni, amit jelenleg matematikailag még nem tudunk kifejezni. Bizonyos idő után telítődnek ugyan, és ilyenkor szokták javasolni a természetgyógyászok, hogy hagyjuk nyugodni a kristályt.

Akvamarin
Halványkék, esetleg szürkés árnyalatú kő. Megromlott kapcsolatok, egyes személyekkel szemben kialakult gátak leküzdésében segítheti viselőjét. Ugyanígy ajánlják még tájékozódási problémákkal küzdőknek is.

Betegségek közül jó hatással van az emésztési problémákra, a csontok, fogak épségének megőrzésére és az immunrendszer erősítésére.



Rózsaszín turmalin
Élénk pink, kicsit lilás színű, csiszolás után erős csillogással rendelkező gyönyörű kristály. Akkor viseljünk ilyen kővel díszített ékszert, ha szeretnénk a negatív gondolatokat távol tartani, inkább a pozitív eseményekre szeretnénk koncentrálni az életben.

Segít abban, hogy életünket rendszerezettebbé, átláthatóbbá tegyük, ezáltal pedig mi is kiegyensúlyozottabbak lehessünk.



Dinnye turmalin
Nevét egyértelműen színeiről kapta, ez a kő ugyanis kívül zöld, belül pedig rózsaszín. Hordásával segíthetünk a tanulási nehézségeken, mivel segít a koncentrációs készség erősítésében.

Feszült helyzeteket, haragot enyhít, így nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá tesz. Sokszor ajánlják kifejezetten tinédzserek számára, hogy a korral járó belső feszültség könnyebben megoldódjon.


Rózsakvarc
Halvány rózsaszín, selymes fényű kő. Távolt tartja az erőszakos álmokat, és segít az álmatlanság leküzdésében, mivel nyugodt, mély álmot hoz a viselőjére. Segít továbbá asztma, vérszegénység és egyensúlyi zavarok esetén is.



Borostyán
Nagyon ismert kristályfajta, jellegzetes mélysárgás színe alapján egyértelműen felismerhető.

Segítheti a lelki problémákat, például ha úgy érezzük, a régi sérelmek nem gyógyulnak be, vagy ha túl sokáig táplálunk haragot vagy sértettséget valaki iránt. A borostyán megkönnyíti a megbocsájtást, elfogadóbbá tehet bennünket.


Citrin
Rézszínű kristály, csiszolás után gyönyörű fénye van. Gyógyítja a szorongást, a hangulatingadozást, valamint segít a terhesség alatti nehézségek leküzdésében is, nem utolsó sorban könnyebbé teszi a szülést.

Emellett segíti a vérkeringés egészségét, enyhíti a cukorbaj súlyosságát, valamint javítja a máj és a vese működését.


Füstkvarc
Gyönyörű középbarna, füstös hatású kristály. Ajánlják alacsony vérnyomásra, a hasnyálmirigy, illetve a petefészkek problémáinak enyhítésére, valamint szexuális zavarokra és depresszió ellen is.

Nem utolsó sorban azt tartják, hogy segíti, gyorsítja a fogyókúra hatékonyságát is.



 Holdkő
Átlátszó fehér, általában kékes vagy rózsaszínes árnyalattal rendelkező, matt színű kristály. Ismert matt sötétszürke változata is. Viselése hosszú távon segíthet a menstruáció görcsök enyhítésében.

Olyanoknak is ajánlják, akiknek valamilyen fekély van a szervezetében, a kő közelsége enyhítheti a panaszokat. Emellett erősíti a társas kapcsolatokat, segít a kapcsolatteremtésben, nyitottabbá, érdeklődőbbé tesz.


Krémszínű kalcit
Színe valahol a csontszín és a halvány, fakó narancs között van. Viselése megnyugtat, bizakodóbbá, jövőbe tekintővé tesz, segít feldolgozni életünk komolyabb traumáit.

Elsősorban a gyász enyhítésére szokták ajánlani, hogy segítse a haláleset feldolgozását.







Türkiz
Gyönyörű türkiz színű kristály, hol kékebbnek, hol zöldebb árnyalatúnak tűnik a környezetétől függően.

Szépségén kívül segíti az embereket az elnyomott feszültségek enyhítésében, segít az agresszió kezelésében, a dühkitörések kordában tartásában. Hosszú távú viselése kiegyensúlyozottabbá, pozitívabbá tesz.






A Négy Nemes Igazság

A Négy Nemes Igazság első számú megcélzottja a szenvedés – erről szól, ezt boncolgatja. De mit is jelent az a szó, hogy szenvedni? Honnan származik ez az érzés? Vagy miként lehet véget vetni neki? Mindezekre megtalálod a választ Buddha tanításában.

1. nemes igazság: „Az élet nem más, mint szenvedés.” – Az a tény, hogy élsz, szenvedéssel jár. Ez pedig nem csak abból adódik, hogy az emberi lény nem tökéletes, hanem abból is, hogy maga a világ, amelyben élünk, messze áll a tökéletességtől. Létünk során egyaránt meg kell tanulnunk elviselni a fizikai szenvedést – betegségeket, fájdalmat, sebeket, fáradtságot, öregséget és végül a halált, és a pszichikai szenvedést is – szomorúságot, félelmet, frusztrációt, csalódást, depressziót. Még akkor is, ha a szenvedések mellett az élet sok jót is tartogat számunkra – boldogságot, örömet, megkönnyebbülést, az élet csak tökéletlen marad, hiszen a dolgok, lények, melyek körülvesznek, mind múlandók. Ez pedig, hogy világunkban semmi sem halhatatlan, azt jelenti, semmi sem örök az életünkben sem, így az sem lesz velünk mindig, ami/aki boldoggá tett minket. Mint ahogyan mi is megszűnünk létezni egy adott pillanatban…

2. nemes igazság: „A szenvedés alapja a ragaszkodás.” – A szenvedés forrása a ragaszkodás azokhoz a dolgokhoz, amelyek mulandók, illetve ebből a ragaszkodásból adódó tudatlanság, közömbösség. A halandó dolgok esetében nemcsak a fizikai létükben előttünk lévő tárgyakra, személyekre kell gondolnunk, hanem ide tartoznak a gondolatok, képzetek, ábrándok – mindaz, amit értelmezni tudunk. A tudatlanság, közömbösség pedig az értelmezések hiányát, elkerülését jelenti azokkal a dolgokkal szemben, melyeket agyunk észlel, melyekhez ragaszkodik. A leggyakoribb okok, melyek miatt szenvedünk, a vágyakozás, szenvedély, a karrier- és vagyonhajsza, a hírnév és népszerűség elérése, vagyis szenvedni akkor szoktunk, mikor nem akarunk kiengedni valamit a kezünkből, amikor sóvárgunk valami után. És mivel olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amelyek mulandók, elkerülhetetlen a szenvedés is.

3. nemes igazság: „Képesek vagyunk elérni azt a pontot, amikor a szenvedés megszüntethető.” – Ugyanis létezik egy olyan állapot vagy momentum, amikor a legszörnyűbb szenvedésnek is vége lesz. Ez a Nirodha, vagyis az a pont, amikor elszakadunk a szenvedélyes vágyainktól, a mentális ragaszkodástól. Ez a harmadik Igazság arra hívja fel tulajdonképpen a figyelmünket, hogy a szenvedést bármelyik percben megakadályozhatjuk, ha helyettesítjük a fájó dolgokat (ragaszkodást, szenvedélyt, vágyakat, stb.) a szent iránti szeretettel, a természet csodálásával, annak értékelésével, ami körülvesz bennünket. A Nirodha eltávolít minden mulandóhoz kötőtő ragaszkodást az életünkből, ha tiszta elmével és nyitott szívvel cselekszünk. A boldogság érzetének a keltése és tökéletesítése több fázison halad át, a végső pont pedig a Nirvana – az az állapot, amikor szabadok vagyunk valamennyi gondunkkal, sztereotípiánkkal, gondolatainkkal szemben. Ezt azonban csak azok érthetik meg, akik az életet teljes egészében megtapasztalják, és akik képesen megválni a ragaszkodásaiktól.

4. nemes igazság: „A szenvedés akkor ér véget, ha a Nyolckarú Utat követjük.” – Buddha szerint, a szenvedés végén egy nyolcágú út áll majd előttünk, amely elvezet az újjászületéshez, megújuláshoz. De mire is tanít minket ez a Nyolckarú Út? Arra, hogy javítsuk ki:

- a gondolatainkat – kerüld mások megbántását és a téves vélemények alkotását;
- a szavainkat – kerüld a pletykát, a hazugságot, a bántó akcentust, stb.
- a cselekedeteidet – ne lopj, ölj vagy hajts végre antiszociális cselekedeteket, olyanokat, melyekkel másoknak fájdalmat okozol;
- a mindennapi életünket – mindig a helyes utat válaszd a tetteidben, beszédedben, gondolataidban;
- az erőfeszítéseinket – ha megtetted az első lépést, légy kitartó a többiben;
- a figyelmünket – légy a tudatában az „itt és most”-nak ahelyett, hogy az „ott és majd”-ról álmodozz;
- az összpontosításunkat, koncentrálásunkat – mindig arra törekedj, hogy kiegyensúlyozott közérzeted, mentális állapotod legyen.

A végkövetkeztetés tehát az, hogy a megtanuljuk kordában tartani a testünk és az elménk, és segítünk másokon ahelyett, hogy megbántanánk őket, okosabbak leszünk és megismerjük saját elménket, így pedig elkerüljük a szenvedést is.

A Dalai Láma élettel kapcsolatos 18 szabálya


1. Örökre jegyezd meg: az igaz szerelem és a nagy megvalósítások hatalmas áldozattal járnak.
2. Amikor veszítesz az életben, ne veszítsd el a leckét is, amelyet az élet adni akart neked.
3. A teljes földi léted alatt sose feledkezz meg a következőkről: az önmagad iránti tiszteletről, mások tiszteletéről, és a felelősségteljességről, amely tetteidet kíséri.
4. Habár késztetést érzel arra, hogy felejts, mikor csalódott vagy, jusson mindig eszedbe: sokszor az, hogy veszítettél, a legnagyobb szerencsét jelenti számodra.
5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket.
6. Ne engedd, hogy egy kis vita tönkretegyen egy nagy barátságot.
7. Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy hibáztál, lépj közbe és igyekezz kijavítani a baklövéseidet.
8. Minden nap tartogass időt arra, hogy a magad társaságában lehess.
9. Tárd ki a karjaid a változás felé, de ne engedd, hogy az értékeid távozzanak tőled.
10. Ne feledd, hogy a hallgatás sokszor a legjobb válasz lehet.
11. Élj egy kifogástalan, becsületes életet, hogy akkor, amikor megöregszel, és visszatekintesz, még egyszer örülhess az életednek.
12. A meleg és szeretetteljes családi légkör az alapja az életednek.
13. Ha nézeteltérésed akad a szeretteiddel, csakis a jelenen vitatkozzatok. A múltat sosem jó belekeverni.
14. Oszd meg a tudásod, ismereteidet. Ez a legjobb módszer az öröklétre.
15. Légy szelíd a földdel.
16. Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál.
17. Emlékezz arra, hogy a legjobb és leghelyesebb kapcsolat az, amikor az egymás iránt érzett SZERETET felülmúlja az egymás iránti SZÜKSÉGet.
18. Ítéld meg a sikereidet úgy, hogy azokhoz a dolgokhoz viszonyítod, amelyekről le kellett mondanod, hogy azt megszerezd.

1950. október 19. – Tibetet megszállják (hivatalosan „felszabadítják”) a Kínai Népköztársaság csapatai.

Tibet valaha független volt, több különböző királyságra osztva, egy része pedig ideiglenesen Kínához tartozott. Napjainkban a terület zöme a Kínai Népköztársaság része, egy kis részét pedig a kínai kormány és néhány másik ország, valamint szakmai és civil szervezetek szerint India ellenőrzi. A Tibet jó részét bitorló Kína a Tibeti autonóm tartomány részének tekint olyan területeket is, amelyeket nem ellenőriz. Jelenlegi területének egy részére India is igényt tartana. A száműzött tibeti kormány, a Központi Tibeti Adminisztráció szerint is tartoztak a történelmi Tibethez a jelenlegi kínai tartományon kívüli területek is.



Tibet egyesülése elsőként Szongcen Gampo ideje alatt valósult meg a hetedik században. A dalai lámák – Tibet spirituális vezetőinek kormányzata – névlegesen uralták a tibeti régió egy nagy részét különböző időkben, kezdve az 1640-es évektől egészen a Kínai Népköztársaságba való integrálásáig az 1950-es években. Ez idő nagy része alatt a tibeti adminisztráció a Csing-dinasztia által uralt kínai birodalomnak volt alárendelve. A Csing-dinasztia bukása után a dalai láma 1913-ban kinyilatkoztatta Tibet függetlenségét, azonban más országok nem ismerték el független nemzetnek. A régensek hatalmáról érdemes tudni, hogy a tizennégy dalai lámából ténylegesen csak három uralkodott Tibetben; az 1751 és 1960 közötti időszak csaknem 77%-ában régensek uralkodtak. Közép- és Nyugat-Tibet (a tibeti területet a dalai láma uralta) 1950-ben került a kommunista Kína birtokába, miután döntő katonai győzelmet arattak Csamdoban. A dalai láma Indiába 1959-ben menekült, a Tibeti autonóm tartományt 1965-ben hozták létre.


A könyv minden idők legnagyobb és legsikerültebb szatirikus regénye. Lemuel Gulliver, seborvos, majd hajóskapitány bőrébe bújva Swift a korabeli (1725) divatos útleírások modorában adja elő hőse fantasztikus kalandjait; ironikusan hitelesiti féktelen mesélőkedvét köznapi adalékkal, hajónaplóadatokkal, tengerészszakzsargonnal, hogy országról országra haladva véresen kegyetlen szatírát adjon először csak a korabeli Angliáról, aztán egyre inkább, magáról az emberről és az emberiségről. Gulliver négy nagy utazást tesz.
Először a törpék országába, Lilliputba, aztán az óriások hazájába, Brobdingnagba jut el - eközben, mintegy kicsinyítő és nagyító látcsövén át megismerjük az embert kicsinynek és nagynak, kicsinységében nevetségesnek, nagyságában visszataszítónak, s közben gonosz karikatúráját kapjuk Aglia társadalmi és politikai életének.
A következő utazás több országba is elvisz: Laputában a filozófia és a tudomány ferdeségeit látjuk nevetséges színezetben. Glubbdubdriben, a Mágusok szigetén a történelem holt nagyjai lepleződnek le, s végül a halhatatlanság kétes áldásaival ismerkedünk meg a halhatatlan struldbrugok sorsán keresztül.
Az utolsó utazás, amely a nemes és bölcs lovak, a nyihahák országába visz, végső, epés leszámolás magával az emberi nemmel, amelyet az undorító, ocsmány jehuk személyesítenek meg.

267 éve meghal

1745. október 19.-én meghal Jonathan Swift író

79 éves korában hal meg Dublinban. Röpirataiban, pamfletjeiben és regényeiben többször állást foglalt kora időszerű politikai eseményeivel és problémáival kapcsolatban. Fellépett angol elnyomás alatt álló ír hazájáért, és könyörtelenül feltárta a politikai, egyházi és tudományos élet, valamint a társadalom bomlásának tapasztalható jelenségeit. A korrupcióval, az elnyomással és a haladás optimista hitével szemben bírálatát karikatúráiban és szatíráiban fogalmazta meg.
Angliában ebben az időben a szatíra a legkedveltebb műfaj az időszerű kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalás kifejezésére: Alexander Pope (1688-1744), John Arburthnot (1667-1735) és John Gay (1685-1732) is szatírában fogalmazta meg korbírálatát.
Swift legismertebb műve a "Gulliver utazásai", négy kötetben megjelent regénye. Hőse, Gulliver csendes-óceáni utazásai során kitalált országokba jut el: a törpékkel, az óriásokkal, az állat és a tisztán értelmi lényekkel való találkozás a normális kategóriáját kérdőjelezi meg, és viszonylagossá teszi az érvényes emberi értékeket. Az utazás egyes állomásai egyrészt a fennálló társadalmi rend utópisztikus ellenvilágát képviselik, másrészt a valóság szatirikus karikatúrái. Swift azonban az értelembe és a civilizáció haladásába vetett hittel szemben jóval mélyebb kételyt fogalmaz meg.

A nap gondolata

"Sokkal nehezebb élni olyan égbolt alatt, ahol űrhajók keringenek, mint olyan alatt, ahol istenek és angyalok tanyáztak."
Ilja Ehrenburg

2012. október 16.

Barokkos hangulatban




Petőfi Sándor: Őszi éj

Látod, látod... vagy hiszen mit látnál?
Késő éj van, s ez még nem elég:
Éj a földön és felhők az éjen;
Kétszeres gyászt vett föl a vidék.

És a szél, ez a hazátlan szellem,
Kit be nem fogad se' ég, se' föld,
Ég és föld közt elkárhozva bujdos...
Hallod, hallod, hogy nyög, hogy süvölt.

Könnyü nékünk, feleségem, könnyü,
Pamlagon te és karszékbe én,
Idebenn a kényelmes szobában
A meleg kemence közelén.

Oh de vannak, kik most kinn bolyongnak
A viharban szabad ég alatt,
Fürteiket megcibálja a szél,
Amidőn mellettök elszalad.

Ablakokból itt-ott oly hivólag
Kandikál ki egy-egy mécsvilág,
De ők tovább mennek... csavargónak
Ki nyitná ki háza ajtaját?

Hej pedig ki tudja, hogy mi volt az
Ilyen, vagy mi lesz belőle még?
Hogy tovább ne menjünk: egykor én is,
Én is iy földönfutó valék.

Míg kifáradt, gyöngült lábaimmal
Gázolám az országúti sárt;
Lelkem addig csüggedetlen szárnyán
Magasan fönn az egekben járt.

Így ballagtam, ábrándozva: egykor
A hazának mily kincset hagyok.
S aki láta, mit gondolt felőlem?
Azt hivé, tán, hogy tolvaj vagyok.

Pest, 1847. november

Aki megelőzte Pasteurt





1862.október 16.– Preysz Móric kémikus a Hegyaljai Borművelők Egyesületében három évvel Louis Pasteur előtt bemutatja pasztőrözési eljárását.

Preysz Móric (Sopron, 1829. július 23. – Budapest, 1877. március 24.) magyar kémikus, tanár.
 Vegyészeti tanulmányait 1844-ben Pesten kezdte, majd 1845-ben a bécsi mûegyetemen folytatta. 1853-ban Bécsben Anton Schrötter professzor (a vörösfoszfor felfedezôje; 1845) mellett tanársegéd volt. Két év múlva hazajött, és az újonnan megnyíló, legelsô magyar nyelvû pesti reáliskola (a mai Eötvös József Gimnázium jogelôdje, Reáltanoda u. 7.) kémiatanára lett (1855). Már 1861-ben -- négy évvel Pasteur eljárása elôtt -- kimutatta, hogy a bor utóerjedése meggátolható, ha zárt edényben 70-80 oC-ra melegítik, majd légmentesen elzárják. Vizsgálatait a Természettudományi Társulat ösztönzésére folytatta, a tokaji bor szállítása érdekében. E munkájáról 1865-ben írásban is beszámolt: A tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról (Természettudományi Közlöny, 1865). Nagy kár, hogy 1861. évi eredményét csupán elôadás keretében ismertette, eljárását még rövid tudósítás alakjában sem közölte nyomtatásban. Így hiába kísérelte meg prioritásának érvényesítését, elkésett. Az eljárás pasztôrözés néven terjedt el és vált világszerte ismertté.

Preysz Móricnak tevékeny része volt a gázvilágítás elterjesztésében is, vizsgálatai a gázminôség megjavítását célozták. Az 1861-ben elkezdett vízvizsgálatai és vízellátási kutatásai hozzájárultak, hogy a pesti vízvezeték 1868-ban megépült. Egyike volt a legelsô középiskolai tanároknak, akiket a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagjának választott. Preysz Móric akadémiai székfoglalóját A bor vegytana címmel 1863. december 21-én olvasta fel.
Budapesten hunyt el, 1877. március 24-én.

2012. október 13.

Ajándékötlet: levéltartó



Radnóti Miklós: Október


Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

A hónap növénye: a sütőtök

Burgonyasaláta sütőtökkel

Hozzávalók: 50 dkg héjában főtt burgonya, 40 dkg sütőtök (tisztán mérve), 4 dl kefir (vagy joghurt, esetleg aludttej), 2 db savanykás, aromás alma, 1 nagy fej lilahagyma, 1 evőkanál mustár, 1 teáskanál paradicsompüré, 1 teáskanál só, 1 mokkáskanál törött fekete bors.




A sütőtököt előmelegített forró sütőben szép pirosbarnára megsütöm, majd ha már nem forró, a turmixgép poharába téve péppé zúzom. A tökpürét összekeverem a kefirrel, a mustárral, a paradicsompürével, a sóval és a borssal. A meghámozott burgonyát vékony karikákra vágom és belekeverem a tökös mártásba. A hagymát tisztítás után hajszálvékony karikákra metélem és megsózom. Tízpercnyi állás után a megmosott, kicsumázott, és apró kockákra aprított héjas almával együtt a mártásba keverem. Jól lefedve legalább fél napig érlelem a hűtőszekrényben. Tálalás előtt még egyszer átkeverem és pirított kenyérszeletkékkel teszem az asztalra.

Elkészítési ideje: kb. 80 perc.

Dsida Jenő: Október


Az erdélyi szüret dicsérete
A sors galád napok közé sodort.
Nincs semmi, semmi víg szüreti hang itt,
a szőlősgazda szomszédjára sandít
s a pinceszájra követ kőre hord.
Zárt ajtók mögött sír a lezuhant hit.
Unott, bús arccal szürcsölik a bort,
mely dohos pincék mélyében kiforrt
és gyűlöletet száz repedt harang szít.
Mikor majd égi ígék zengenek
s közös szüret nagy, boldog mámorával
együtt mulatnak három nemzetek
s egymást hintik a könnyek harmatával -
Úristen, akkor én már hol leszek
s kiből fakad majd harsogó, vidám dal?

105 éve született Dajka Margit

1907. október 13-án megszületett Dajka Margit.

Dayka Margit Nagyváradon láta meg a napvilágát. Pályáját Vidéki társulatoknál kezdte, majd 1929-tól a Vígszínházban játszott, később más fővárosi színházak tagja volt. 1948-ban a Madách Színházhoz, majd a Petőfihez, utóbb a Thália Színházhoz szerződött, s ott játszott nyugdíjba vonulásáig. A színpadon ritkán nyílott alkalma egy-egy darab nagy szerepét eljátszania, ám tehetségével kisebb szerepeit naggyá tette. Emlékezetes alakítást nyújtott a János vitéz: Iluska, a Rómeó és Júlia: dajka, a Tóték: Tótné szerepében. 1932-től filmezett, s felejthetetlen egyéniségét, kiváló szerepformáló képességét többek között a Macskajáték, az Égigérő fű, a Herkulesfürdői emlék, a Legáto című filmek kópiái őrzik. Nagyrészt neki köszönhető - Latinovits Zoltán méltó partnereként -, hogy a magyar filmművészet egyik legnagyobb alkotása, Huszárik Zoltán Szindbád című filmje óriási szakmai és közönségsikert aratott. 1986. május 24-én hunyt el Budapesten.


Mai napi gondolat

"Az élet értelme, hogy higgy önmagadban, és próbáld elfogadni az élet által nyújtott tanításokat, bármi is legyen az. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az élet nem csupán egyfajta akadálypálya, amely a fejlődésünket kell hogy szolgálja. Az élet egy ajándék, amelyet ízlelgetni, élvezni és teljes egészében megélni kell."

2012. október 7.

Színház Magyarországon


A 18 század előtt Magyarországon nem létezett hivatalos színjátszás, legfeljebb műkedvelők és diákok adtak elő színdarabokat.

Bár a 16. században már léteztek liturgikus párbeszédek, passiójátékok  és betlehemezést is tartottak, ezek nem a klasszikus értelembe vett színház megfelelői voltak. A következő századból már maradtak fenn latin és magyar nyelvű iskoladrámák melyeket katolikus szerzetesek és iskolamesterek írtak a diákoknak, akik előadták a darabokat. Ezeket moralitás drámáknak, vagy allegória drámáknak nevezték. Később, a reformáció idején elterjedtek a hitvitázó drámák is.


Mária Terézia uralkodás alatt megkezdődött a német nyelvű színjátszás, amit a magyar színház csak jóval később vett át. A honi színjátszás elindítója Bessenyei György volt, aki drámai műveket kezdett írni. Az ő tollából született 1777-ben például A filozófus. Kortársa volt Csokonai Vitéz Mihálynak, aki diákjai számára írt komédiákat .
1790-ben Budán megalakult az első színi társulat Kelemen László vezetésével, ám rövid idő múlva, 1796-ban feloszlott a Martinovics-féle mozgalomnak köszönhetően. A második magyar társulat 1807 és 1815-között játszott a fővárosban. Hetenként kétszer álltak színpadra és minden előadásra új darabbal készültek. Ezeket többnyire német színházaktól kölcsönözték, és pesti joghallgatókkal fordíttattak magyarra.
1815-ben a nagyobb vidéki városokban, Kassán, Miskolcon, Kolozsváron, Székesfehérváron megindult a hivatalos színjátszás. 1819-ben sikerrel adták elő Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon c. darabot.
1837-ben megnyílt az első színház, a Nemzeti Színház Budapesten, így a magyar színészet a fővárosba költözött.

A festmény - amelyről a fotó készült - a Kiscelli múzeum gyűjteményében található, Háry Gyula alkotása.

Ezt követően fellendült a magyar színjátszás. A századfordulóra már neves színészekkel büszkélkedhetett a magyar színházi világ, Blaha Lujzát Bécs is magának akarta, de a színésznő nem hagyta el hazáját. Az újabb korszakot az 1930-as évek hozták meg.
Klebelsberg Kunó halála nagy változásokat hozott a magyar színházi életbe. Az őt váltó új kultuszminiszter elbocsátotta Hevesi Sándort, a Nemzeti Színház igazgatóját és az Operaház főrendezőjét, Márkus Lászlót nevezi ki a helyére. Ekkoriban csupán két állami színház, az Operaház és a Nemzeti Színház működött. A két intézmény a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá tartozott, így a kinevezések, és a művészek szerződtetése is a miniszter hatáskörébe került. A többi színház magánvállalkozásként működött, bérelt épületben egy-egy produkcióra szerződtetett színészekkel. Bár előzetes cenzúra nem vonatkozott a darabokra, ám a rendőrség embere mindig jelen volt az előadásokon, és figyelte, hogy elhangoznak-e államellenes szövegek, utalások a darabban.

A Magyar Állami Operaház

Az ’50-es években aztán újra megváltozott minden. 1949-ben Budapesten kilenc színházat, vidéken pedig hat állandó székhelyű és két utazó társulatot tartottak nyilván. A korábbi ellenőrzés nem változott, a kultúra minden területére érvényes „három T” a színházat sem hagyta figyelmen kívül. Ennek ellenére a színházi élet ahelyett, hogy hanyatlott volna, fénykorát élte. A vidéki színházak tömve voltak, mindenki eljárt az előadásokra.
A rendszerváltást követően a magyar színjátszás megújult, újra játszhattak bármit. A kilencvenes évek végére egyre több független társulat alakult. A 2000-es években megjelent az alternatív színház, mely a modern és az abszurd drámák színhelyeként sokszor újraértelmezi a klasszikus drámairodalmat is.

147 éves a debreceni Csokonai Színház

1865. október 7-én átadják a Csokonai Színházat Debrecenben 1865. október 7-én nyitotta meg kapuit a mai Csokonai Színház.


A cívis városban 1798-tól játszottak társulatok, később nyaranta rendszeresen erdélyi társulatok léptek fel. 1810-ben önálló társulat jött létre, később itt játszott Kántorné, Megyeri Károly és Udvarhelyi Miklós is. 1824-1865 között a város bekapcsolódott a vándortársulatok útvonalába és műsorába, s a színészek több helyen is felléptek Debrecenben. AZ első állandó kőszínház 1861-65 között épült Skalnitzky Antal tervei szerint, majd 1865. október 7-én Katona József Bánk bán című drámájával nyitotta meg kapuit. 1949-ben államosították, majd korszerűsítették, 1955-ben két szárnyépületet építettek hozzá. 1958-61 között teljesen felújították, majd 1978-82 között átépítették.
A társulat jelenleg prózai és operai tagozattal működik. A színház 1916-tól Csokonai nevét viseli.

A debreczeni Színház megnyitása 1865 október 7. a Vasárnapi Újság 1865 október 15-i száma 3. oldalán:
"Az ünnepélyes megnyitó előadásra okt. 7-én Katona József jeles nemzeti tragédiája „Bánk bán" választatott. Ezt megelőzte egy, Jókai által irt program, melyet Jókainé szavalt el. Ezenkivül az ősmagyar jelmezbe öltözött szini személyzet a nemzeti hymnust énekelte el, melynek végsorainál bengaliai fény ömlött el a szinpad érdekes csoportozatára. A nagy számmal egybegyült városi és vidéki közönség lelkesedése e helyen
érte tetőpontját."

Márai Sándor: Füves könyv – Az igényről

“És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”

2012. október 6.

Az aradi vértanúk emlékére

Az aradi vértanúk özvegyei

A szabadságharc mártírjainak életében nagy szerepet játszottak azok az asszonyok, akik hűségesen kitartottak választottjuk oldalán, és akik életét szintén gyökeresen megváltoztatta a szabadságharc.
„Mit Istennek megfejthetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántság s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet” – írta Görgei Artúr 1849. augusztus 11-i búcsúkiáltványában, két nappal a világosi fegyverletétel előtt. A magyar honvédség katonai vezetői tisztában voltak a lehetséges következményekkel, mégsem menekültek el, hanem a szabadságharc ügyéhez méltóan vállalták sorsukat, amely a vértanúhalálhoz vezetett. Történetükben azonban a „férfias elszántság” mellett nagy szerepet játszottak azok az asszonyok is, akik hűségesen kitartottak választottjuk oldalán, és akik életét szintén gyökeresen megváltoztatta a szabadságharc. Méltó társaik voltak férjeiknek, és legtöbbjük a diktatúra nehéz idején is képviselte azokat az értékeket, amelyekért a tábornokok az életüket áldozták. Ezekről az asszonyokról keveset tudunk, most vegyük mégis sorra a vértanúk hitveseit, akikből az osztrák önkény aradi özvegyeket csinált.

Az október 6-án kivégzett Aradi Vértanúk neveit, történetét tanítják az iskolákban és az egész országban megemlékeznek halálukról. Ezek az emberek azonban nem csak katonák voltak, de leggyakrabban szerelmes férjek és boldog családapák is, akiknek az özvegyeikre nagyon nehéz évek vártak. A kivégzettek között Aulich Lajos és Török Ignác voltak nőtlenek.



Damjanich Jánosné Csernovics Emília:

Damjanich feleségnek sajnos nem sok ideje jutott kiélvezni a házasság intézményét: összesen két évig voltak házasok, bár szerelmük jóval korábban kezdődött. Kezdetben Emília anyja tiltása volt az ok, amiért nem kelhettek egybe, később pedig a katonaság engedélyére kellett még további két évet várni, amíg összeházasodhattak. A család Temesváron rendezkedett be, és a sors furcsa fintora szerint maga Haynau is sokszor volt vendég náluk. Az aradi kivégzés után Damjanichné rokonok és barátok segítségével tartotta fenn magát és soha többé nem ment férjhez. Szerelmüket számos levél őrzi, Damjanich a halála előtti napokban rengeteg bátorító, érzelmes sort írt feleségének.


Dessewffy Arisztidné Szinyei Merse Emma:

Dessewffy Arisztid híresen szép felesége Eperjesen lakott, a pár itt tartotta eljegyzését is. Az esküvőre 1849 júliusában került sor Pesten, az ifjú férjnek azonban az oltártól egyből a táborba kellett mennie szolgálatra. Legközelebb már csak hónapokkal később, szeptemberben találkozhattak, de ekkor sajnos Emma már csak az aradi börtön cellájában látogathatta meg a férjét. Dessewffy halála előtt megkérte bajtársát, Máriássy Jánost, hogy halála után viselje gondját a feleségének. Máriássy-nak közel 8 évet kellett várnia ígéretének betartására, mivel ennyi ideig volt vasra verve. Szabadulás után feleségül vette Szinyei Merse Emmát.


Kiss Ernőné Szentgyörgyi Horváth Krisztina:

Kiss Ernő vértanú felesége az a Szentgyörgyi Horváth Krisztina volt, akinek édesapja Balatonfüreden az első Anna-bált rendezte. Igaz, hogy a lány a Krisztina nevet gyakrabban használta, mint az Annát, a bál napjának megállapításakor mégis ezt a névnapot választották. Kiss Ernő és Krisztina házassága szintén nem volt több néhány évnél, melyet a nagyrészt a férj délmagyarországi birtokain töltöttek, mivel Krisztina fiatalon meghalt. Felesége halála után az özvegy újra visszatért a hadsereghez, de nem nősült meg többé. Krisztinával két gyermekük született, Kiss Ernő hozzájuk írta utolsó leveleit a kivégzése előtt.


Knezic Károlyné Kapitány Katalin:

Kapitány Katalin a híres egri Kapitány család sarjaként 1844-ben ment hozzá Knezic Károlyhoz. A szabadságharc során sem maradt otthon, sokat volt együtt férjével és a harcok során is támogatta őt. Aradon, a fogságban is a lehető legtöbb időt töltötte férjével. Viszonyuk a fennmaradt emlékek alapján annyira szoros volt, hogy mindig csak a lehető legkevesebb időt töltötték egymás nélkül. Férje halálhíre annyira megviselte Katalint, hogy néhány forrás alapján a hír közlésére megállt a szíve, más leírások alapján pedig beleőrült a történtekbe. Annyi biztos, hogy két lánygyermekük korán árvaságra jutott, majd felnőve egy egri fiú testvérpárhoz mentek feleségül.

Nagysándor József és Schmidt Anna:

Nagysándor József nem volt nős, mivel a szabadságharc, majd annak leverése megakadályozta abban, hogy elvegye szerelmét, Schmidt Annát. Nagysándor sokat küzdött ezért a házasságért, egyrészt, mivel a lány fiatal volt (a kivégzéskor volt 16 éves), másrészt pedig azért, mert saját testvérének, Nagysándor Johannának volt a lánya, vagyis az unokahúgát szándékozott elvenni feleségül. Számtalan engedélykérés és intézkedés után végül a házasság meghiúsult Nagysándor elfogásával és elítélésével. Schmidt Anna később, 21 éves korában ment férjhez a nála 28 évvel idősebb Klauzál Gáborhoz, a Battyhány-kormány egyik miniszteréhez.

Láhner Györgyné Lucia Conchetti:

Láhner György felesége a milánói születésű, gyönyörű Lucia Conchetti volt. A pár Láhner itáliai szolgálata során ismerkedett össze, majd ott kötöttek házasságot is. A feleség ekkor volt 18 éves, míg a férj 44. A korkülönbség vagy a más nemzethez tartozás egy pillanatra sem állt kettőjük közé, Lucia gyorsan és ügyesen illeszkedett be a magyar mindennapokba. Annyit ugyan feljegyeztek róla, hogy – mint az olaszok általában – idegenül ejtette ki a „h” hangot, így férje és immáron saját családnevét is sokszor furcsán mondta ki. Egy gyermekük született, aki 5 éves volt édesapja kivégzésekor. Lucia férje halála után kezdetben Damjanich özvegyével lakott, majd hazaköltözött Olaszországba.


Poeltenberg Ernőné Paulina Kakowska:

Poeltenberg Ernő galíciai állomásozása során nősült meg, ott is vette feleségül az akkor 18 éves Paulina Kakowskat. A pár sokáig élt Bécsben, a Poeltenberg család házában, ahol három gyermekük is született. Paulina Kakowska többször próbálta lebeszélni férjét arról, hogy részt vegyen a szabadságharcban, mivel féltett családját. Félelme beigazolódott, 8 év házasság után férje Aradon fogságba került, majd kivégezték. Paulina hiába próbálta megtalálni férje testét, az sem sikerült neki. Számos levél maradt fenn, melyet a férj a feleségének írt. Ezek megkapó stílusa egy igazán jó, összetartó szerelemről és házasságról árulkodik. Poeltenberg buzdította feleségét, hogy később menjen újra férjhez, de a feleség ennek nem tett eleget: özvegységében a gyerekeknek szentelte életét.


Schweidel Józsefné Domicella Bilinska:

Schweidel József Poeltenberg Ernő felettese volt, együtt szolgáltak Galíciában és szinte egyszerre ismerkedtek meg későbbi feleségükkel is. Schweidel 1827-ben vette el Domicella Bilinskat, akitől öt gyermeke született. Boldog és szeretetteljes házasságuk volt, melyről szintén számtalan levél tanúskodik. Egyik levele részlete így szól: „ … ami hitvesemet és gyermekeimet illeti, mindig a legboldogabb embernek tarthattam magam.” Domicellára férje kivégzése után nehéz sors várt, megfigyelés alatt tartották, mint gyanús személyt. Özvegységében minden erejét annak szentelte, hogy gyermekeinek megfelelő jövőt biztosíthasson. Tejgazdaságot vezetett, ennek bevételéből tartotta el a családot.


Leiningen-Westerburg Károlyné Sissány Elíz:

Leiningen-Westerburg Károlynak szintén nem lehetett része hosszú házasságban. 1845-ben, 26 évesen nősült, ekkor vette el Bécsben a vajdasági gazdag család lánygyermekét, Sissány Elízt. Ezzel az ifjú férj kettős helyzetbe került, mivel így magyar földbirtokos lett, és a szabadságharcban kezdettől fogva a magyar ügyre esküdött fel, de emiatt saját rokonaival (többek közt testvérével és unokatestvérével) szemben kellett harcolnia. Leiningen-Westerburg Károly szintén gyönyörű leveleket hagyott hátra, melyeket feleségének írt a fogságból, kivégzése előtt. Elíz az aradi tizenhármak kivégzése után 5 évvel újra férjhez ment, első férje egyik legközelebbi barátját, Bethlen Józsefet választotta férjül. Később újra megözvegyült, a híresztelések szerint maga Görgey is udvarolt neki.


Vécsey Károlyné Duffaud Karolina:

Vécsey Károlyé volt talán a legrövidebb házasság az aradi vértanúk között. A frigyet eleve megnehezítette, hogy a későbbi feleség, Duffaud Karolina előző házasságának kérni kellett a felbontását. Végül a korabeli utalások alapján ez sikerrel járt, mivel 1849 nyarán, vagyis néhány hónappal kivégzése előtt Vécsey Károly elvehette szerelmét. Az esküt valószínűleg az ostrom idején tették le, talán már érezve a harc rossz kimenetelét és azt, hogy később már nem lesz lehetőségük minderre. Vécsey Károlynak is több levele maradt fenn, melyeket feleségéhez írt – mindegyik mély és erős érzelmekről árulkodik. Karolina élete sem volt könnyű, a család birtokaiért sokáig pereskedett, de csak a kivégzés után 50 évvel kapta vissza azokat. Sajnos mindez saját halála előtti utolsó évben történt.


Lázár Vilmosné Reviczky Mária:

Lázár Vilmos felesége, Reviczky Mária öt évvel idősebb volt férjénél, és már volt három gyermeke előző házasságából. Mária a szabadságharc végével mindent megtett azért, hogy férjét látogathassa, szabadulásában az utolsó pillanatokig bízott. Emellett gyermekeiről is gondoskodnia kellett, hiszen a vagyonuktól megfosztott családokra nehéz jövő várt. Ráadásul Mária saját rokona örökösödési pert is indított az özvegy ellen, hogy maradék vagyonát megszerezze, de végül bebizonyosodott, hogy a rokon hamis papírokkal próbálta védeni igazát. Lázár Vilmos gyönyörű szerelmes leveleket írt feleségéhez a fogvatartása alatt, állítólag utolsó szavaival is rá emlékezett. Házasságuk 5 évig tartott.


forrás

Az aradi vértanúk utolsó napjai


A világosi fegyverletétel. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük nyílt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak.
   

Eközben augusztus 27-én az igazságügyminiszter, Schmerling a minisztertanács elé terjesztette az ítéletekkel kapcsolatos elképzeléseket. Bár mérsékeltebb volt, mint Haynau, emberségről még sincs szó: "A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozólag általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbnek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk."



A minisztertanács elfogadta Schmerling javaslatát, csak Bach belügyminiszter toldotta meg azzal, hogy Haynaut megfelelő hatalommal kell felruházni ahhoz, hogy a büntetéseket gyorsan végre tudja hajtani. Bár Ferenc József augusztus 29-i legfelsőbb kézirata Haynaut arra kötelezte, hogy " ... a halálbüntetést csak a legbűnösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák végre ...", de a halálbüntetés tényéről csak utólagosan kellett jelentést tennie az uralkodónak. Schmerling ugyan némi erőtlen kísérletet tett arra, hogy elérje: Haynau csak a halálos ítéletek bécsi megerősítése után hajtathassa végre az ítéleteket. Schwarzenberg miniszterelnök, Bach és Haynau azonban megakadályozták a királyi kézirat mérséklését. Eközben Haynau - a komáromi várvédőkkel történő egyezkedés közepette - Ernsttől, a vértanúk perének tárgyalásvezető hadbírájától megkapta az ítéleteket megerősítés végett. A "bresciai hiéna" azonban még vár, október 2-án rendelkezik csak a kivégzés módozatairól. Október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tűzte ki a kivégzéseket. Az aradi foglyok még reménykedtek, október 4-e, az uralkodó névnapja, lehet, hogy amnesztiát hirdet. De minden remény szertefoszlott ezen a napon, mert amnesztia helyett Haynau végzése érkezett meg. Másnap reggel hét órakor Ernst hadbíró felsorakoztatta a tábornokokat, s kihirdette az ítéleteket. Ezután megbilincselték a tábornokokat, majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.
Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresik a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt.
   

Thorma János: Az aradi vértanúk

Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben. Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is.
    Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.Férje halálhíre annyira megviselte Katalint, hogy néhány forrás alapján a hír közlésére megállt a szíve, más leírások alapján pedig beleőrült a történtekbe. Annyi biztos, hogy két lánygyermekük korán árvaságra jutott, majd felnőve egy egri fiú testvérpárhoz mentek feleségül.

A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.


Igazolás:

1849. október 6.
Johann Schükl cs. kir. hadbíró százados igazolása Franz Bott hóhérnak Damjanich János kivégzéséről.
Bizonyítvány
mellyel igazoljuk, hogy Franz Bott hóhér 1849. október 6-án a felségsértés büntette miatt halálra ítélt Damjanich Jánost Aradon kötél által kivégezte, és e foglalatosságnál a kellő ügyességet és jártasságot tanúsította.
Ezt sajátkezű aláírásunkkal hitelesítjük.

A cs. kir. katonai különleges vizsgálóbizottság részéről:

Schückl hadbíró százados, Josef Tichy őrnagy, a cs. kir. 25. sorgyalogezredben
Arad, 1849. október 6.

2012. október 5.







Wass Albert: Őszi dal

Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.

65 éves a totó

1947. október 5-én megkezdi pályafutását a totó

Magyarországon október 5-én kezdték meg a totó szelvények árusítását, majd a labdarúgó bajnokság október 19-i fordulójával egy időben - Európában hetedikként - megindult a totó. Az első héten 20 882 egyhasábos szelvény érkezett be. Kezdetben 12 mérkőzésre lehetett tippelni, ezeket első alkalommal senki sem találta el helyesen. 1964. március 15-én vezették be a ma is érvényes 13+1-es szisztémát.




A hivatalos indoklás szerint a magyarországi totó bevezetésének indoka – több európai országhoz hasonlóan – az 1948-as londoni olimpiára készülő nemzeti csapat támogatása volt. Alig néhány hét alatt állt fel a rendszer, s először angol mintára, 12 meccsre lehetett tippelni: 3 forint 30 fillér volt egy kéthasábos szelvény – ma ugyanezért 100 forintot kell fizetni. A kísérlet bevált, az olimpia után is maradt a játék, s 1949-től már kollektív szelvényt is ki lehetett tölteni. Egész közösségek péntek esti, szombat délelőtti programja volt a tipposzlopok kitöltése, akadt titkos szisztéma (minden meccset egyesre vettek), amelyről mindenki azt hitte, hogy csak az övé, s amikor bejött, kiderült, hogy mégsem, s alig fizetett valamit a telitalálat.

86 éve halt meg Jászai Mari


A magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége Aszáron született 1850. február 24-én. Hányatott gyerekkor, cselédsor után, 1867-ben került a Népszínházhoz.


Kassai Vidor színész tanítványa, majd felesége lett. Székesfehérvárott lépett először színpadra, majd Kolozsvárra szerződött. 1872-ben lett a pesti Nemzeti Színház tagja, s egyévi megszakítással haláláig ott játszott.
Veleszületett tehetségét állandó tanulással fejlesztette. Óriási hatású művész vált belőle, aki utolérhetetlen volt a tragikus szenvedélyek megszólaltatásában.
Elsőként alakította magyar színpadon az antik tragédiák hősnőit: Antigonét, Iokasztét, Elektrát. Shakespeare műveinek 20 nőalakját játszotta el kiválóan, s ő volt Az ember tragédiájának első Évája.
Verseket is mondott, s Ibsen John Gabriel Borkman című darabját az ő fordításában játszotta a Nemzeti társulata.





Egyébként kiválóan olvasott görögül, németül, angolul és franciául is.
Írt cikkeket, novellákat, emlékiratának kéziratát pedig az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.


95 éve született Szabó Magda

1917. október 5-én született Szabó Magda írónő Tanulmányait szülővárosában, Debrecenben végezte, itt szerezte latin-magyar-történelem szakos diplomáját is, a Tisza István Tudományegyetemen. 1940-től Debrecenben és Hódmezővásárhelyen tanított, 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott.
1949-ben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten-díjat, állásából elbocsátották. 1949-től 1958-ig nem jelenhetett meg könyve, 1959-től azonban már kiadták asztalfióknak szánt műveit is. Első versesköteteiben (Bárány, Vissza az emberig) az újholdas költőnemzedékre jellemző élmény és hangütés uralkodott. Freskó és Az őz című regényei jelentős sikert hoztak számára.
Hőseinek belső világát, a lélek belső folyamatait, az emberi kapcsolatokat jó pszichológiai érzékkel, árnyalt részletességgel ábrázolta (Disznótor, Pilátus, A Danaida).
 A Régimódi történetben családja történetét írta meg, amely kordokumentumként, történelmi tablóként és városrajzként is hiteles és élvezetes.
Történelmi érdeklődése elsősorban a színpadi műfajokban kapott formát: a Kiálts, város Debrecen múltját elevenítette fel, Az a szép, fényes nap című drámája pedig az államalapítás korát. Meseregényeinek szárnyaló fantáziával megelevenített álomvilága mindig földi tanulságokkal szolgált.
Regényei a világ számos országában arattak sikert. 2001-ben Sziluett (Vörösmarty-medalionok) című színművét a Debreceni Csokonai Színház társulata mutatta be. 1959-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott, majd 2001-ben megkapta a Corvin-lánc kitüntetést.
2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díj külföldi regényt jutalmazó változatát.



Xantus János

187 éve született Xántus János


Xántus János Csokonyán (Somogy megye) született. A dunántúli ügyvédből lett 1848-as honvédtiszt 1850-ben Anglián át az Egyesült Államokba szökött. Amerikában kezdetben a hadsereg nyugaton portyázó alakulatai között szolgált, így juthatott el a Sziklás-hegységen túli területre. Részt vett a transzkontinentális vasút nyomvonalának kijelölésében, az Arkansas folyó forrásvidékének feltérképezésében. Indiana állam területén topográfiai felméréseket végezve állat- és növénytani anyagot gyűjtött, majd meteorológiai megfigyeléseket végzett a Csendes-óceánon. 1862-ben a washingtoni tengerészeti minisztérium titkára, majd mexikói konzul lett.


1864-ben visszatért Magyarországra, és tevékenyen részt vállalt a pesti Állatkert létrehozásában, amelynek megnyitásától igazgatója volt. 1868-ban a kormány megbízásából délkelet-ázsiai expedícióra indult. Gyűjteménye a Néprajzi Múzeum alapja lett.
A néprajztudomány jelentős munkái között tartja számon a mormonok történetéről írott könyvét. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
1894. december 13-án halt meg Budapesten.