2012. december 28.

187 éve halt meg Jeszenyin

Szergej Alekszandrovics Jeszenyin Konsztantyinov-ban született 1895. október 3-án.
1909 és 1912 között a szpasz-klepiki egyházi tanítóképzőbe járt. Moszkvában volt nyomdai korrektor, illetve másfél évet tanult a népfőiskola történelem-filozófia szakán. 1915-ben Pétervárra költözött; irodalmi körökben igen népszerű lett, ösztönös tehetségként fogadták. Verseket 9 évesen kezdett írni, folyóiratokban 1914-től publikált, első kötete, a Halottak napja 1916-ban jelent meg. 1918 és 1921 között bejárta Oroszországot.


1919-ben belépett az imaginisták közé, Mária kulcsai/A lélek forrásai című esszéjében foglalta össze a csoport esztétikai nézeteit. 1922-ben harmadik feleségével, a nála 17 évvel idősebb Isadora Duncan amerikai táncosnővel nyugat-európai és amerikai körútra indult.
1923-ban azonban egyedült tért vissza hazájába. 1925-ben egy moszkvai idegklinikára került, majd az év decemberében Leningrádba ment, ahol egy szállodai szobában felakasztotta magát. Saját vérével írt Ég veled, barátom című búcsúverse már másnap megjelent a leningrádi lapokban.

Költészete teljességében a XX. századi orosz líra egyik csúcspontja, a belső élmények finom, érzelmekben gazdag, a szimbolista és avantgardista költészet eredményeit a népdal egyszerűségével vegyítő kifejezése. Az orosz természetet bensőséges szeretettel ábrázoló tájköltészete és gyengéd szerelmi lírája az orosz költészet elismert értékei. Öngyilkossága után személye és költészete irodalmi viták középpontjába került, műveit hosszú ideig nem adták ki. Összegyűjtött versei 1961-62-ben jelentek meg Magyarországon. Szülőhelyét Jeszenyino-nak nevezték át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése