2013. január 20.

124 éve született Sík Sándor

A XVIII. század magyar irodalmában a magyar írók, a magyar költők, magyar tudósok jelentékeny része pap. Ez természetes is, hiszen a feudális viszonyok között rendszerint a pap az iskolázott, a művelt ember. Nem nemesi származású ifjúnak akkor úgyszólván nincs is más lehetősége, ha tanulni akar, mint hogy egyházi pályára lép. A polgárosodó majd polgárosodott XIX. században már jelzőként tesszük egyesek nevéhez, hogy "papköltő".
A mi századunkban pedig már a legtöbb esetben egyenlőségi jelet érzünk a papköltő és a kifejezetten vallásos költő közt. Sőt, ha történetesen világi írástudó szellemi alapállása a vallásosság, akkor ezeket is már-már papoknak, illetve papok eszmetársának mondja a modern olvasó és kritika, hozzátéve nevükhöz, hogy "katolikus költő", vagy ha más hitvallású, úgy ennek a felekezetnek a nevével jellemezzük költészetét.


Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.
Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése