2013. január 13.

Régi telek

A jelenkori felmelegedés korát, amelyet globális felmelegedésként is szoktak emlegetni, egy zordabb, hűvösebb és csapadékosabb éghajlati korszak előzte meg a 14. eleje és a 19. század vége között, amit az éghajlat-történeti kutatás "kis jégkorszaknak" nevezett el.
 A kis jégkorszak ugyanakkor nem jelentett állandó és tartós lehűlést, vagy a csapadék mennyiségének monoton növekedését. Ezekben az évszázadokban is váltakoztak enyhébb és hűvösebb, melegebb és hidegebb hónapok, évszakok és évek, de a Kárpát-medence éghajlata hosszú távon, évtizedes, illetve évszázados léptékben egyértelműen hűvösebbé és csapadékosabbá vált.

Szokatlanul hideg telek
A 16. század második felében a Kárpát-medencében is szaporodtak a hideg időjárási anomáliák.

1560
-ban Istvánffy Miklós krónikája szerint január végén a felső-magyarországi haderő átkelt a befagyott Tiszán, ám a hadjáratot nem tudták folytatni a tél elviselhetetlen hidege miatt, ezért a vezérek a kassai téli szállásra vezették a sereget.

1575
februárjában Mahmut portai követ szekérkaravánjával a nagy hidegben Komáromnál átkelt a befagyott Dunán, majd tovább utazott a prágai császári udvarba.

Josef Teutsch dél-erdélyi feljegyzései szerint 1754/55 telén decemberben szigorú nagy hideg kezdődött, amely eltartott a következő év februárjáig, a malmok befagytak, a fák elfagytak és el is pusztultak.

A Duna befagyása fontos mutatója a szokatlanul hideg téli időjárásnak.
1811 januárjának végén [...] Olly erős a Dunának töredékeny háta, hogy a lovakat és szekereket megbírván, a közösülést [közlekedést] igen megkönnyebbíti.




Hideg és havas telek

Előfordult, hogy a tél nemcsak szokatlanul hideg, hanem rendkívül csapadékos is volt. A Kárpát-medencében 1684-ben és 1685-ben két rendkívül hideg és havas tél követte egymást. 1684-ben a soproni Payr-krónika feljegyzései szerint oly hideg lett, hogy a szobákban befagyott a víz, a falvak pincéiben megfagyott a bor és a szőlőtőkék is elfagytak.
Nem alakult kedvezőbben a következő tél időjárása sem, 1685-ben az erdélyi Czegei Vass György naplójegyzetei szerint: "Januarius, Februarius és Martiusnak csaknem fogytáig nem sokat lágyított, kivált két első hónapban igen igen hidegek jártak."

1780/81 tele hideg és rendkívül csapadékos volt, a Magyar Hírmondó pozsonyi tudósítója szerint decemberben "fergeteges havas szelek fuvallottak, melyek miatt a Posták igen későn, némelyek tsak más nap érkezhettenek, a hó minden felé nagy magasságnyira bé fedte a földet". Benkő Sámuel miskolci orvos feljegyzései szerint még február végén is térdmagasságig érő hótakaró borította a vidéket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése