2013. március 16.

Operamesék


A Bánk bán Erkel Ferenc háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Katona József azonos című drámája alapján. Elsőként a Tisza-parti jelenetet hallhatta a közönség 1861. január 6-án, Pesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében. A teljes mű ősbemutatójára 1861. március 9-én került sor Nemzeti Színházban.


A történet  II. Endre királyunk uralkodásának idejére, azaz a XIII. század elejére repít bennünket.
A király éppen nincs itthon, messze az ország határain túl harcol. Eközben felesége, Gertrudisz, aki meráni származású, dorbézolással tölti az időt, az udvarába hívva sok henyélő honfitársát. S míg a királyi palotában külföldiek vigadoznak, s folyik a bor, addig az ország népe szegénységtől szenved, nem foglalkozik bajaikkal senki.






















 Azaz dehogynem. Hiszen, ha a király távol van, a bán feladata, hogy helyettesítse őt az itthoni feladatokban. Bánkra tehát különösen nagy felelősség hárul ebben az időben. Igyekszik is mindennek eleget tenni: járja az országot, hogy megismerje és orvosolni tudja a nép bajait. Felesége, Melinda azonban nem tarthat vele, mert a királyné valamilyen okból maga mellé parancsolta.

Bánk útja során szembesül vele, hogy a nép boldogtalanul él és elégedetlen. Petur bán hívása azonban őt is visszaszólítja a palotába. Mit akarhat tőle Bihar főispánja? Nem mást, mint hogy vállalja a vezetését a királyné ellen készülődő lázadásnak. De hát hogy tehetne ő ilyet? Az ő dolga, hogy a távol lévő királyt helyettesítse. Nem támadhat a királyné ellen! Ezért felháborodottan visszautasítja a felkérést.

A palotában azonban Biberachtól, egy meglehetősen kétszínű, méregkeverő alaktól megtudja, hogy a királyné azért parancsolta vissza maga mellé Melindát, hogy öccse, Ottó szabadon ostromolhassa az asszonyt a szerelmével, és hogy sikerre segítse öccse próbálkozását. Több sem kell Bánknak, elhatározza, hogy mégis szóba áll a lázadókkal.




Biberach azonban, mint említettem, szereti keverni a bajt. Hogy miért? Mert szeretné tönkretenni azoknak az életét, akiket mindig is irigyelt, és akik mellett csak lézengő senkiházinak érezhette magát. Hogy Bánk bánt tönkretegye, felkeresi Ottót, és egy olyan port ajándékoz neki, amitől Melinda elveszíti majd tartását és önuralmát, s végre Ottóé lehet - ha csak a por hatásának idejére is.

Bánk teljesen magába roskadt. Bántja, hogy hazáját pusztulni látja, a féltékenység is gyötri, s elkeseríti helyzetének kilátástalansága. Ekkor találkozik Tiborccal, egy végtelenül elszegényedett paraszttal, aki annak idején megmentette az életét. Tiborc panasza csak növeli benne az elkeseredettséget. S a baj nem jár egyedül: ekkor kell megtudnia Biberachtól azt is, hogy Ottó herceg sikerrel járt Melinda elcsábításában. Bánk bán elmondhatatlan keserűségében és haragjában megátkozza közös gyermeküket. Maga Melinda sem tagadja a hírt. Még támolyogva a por bódító hatásától, de már ráébredve a szégyenre, ami történt vele, bűntudatában arra kéri Bánkot, hogy ölje meg őt, csak gyermeküket ne bántsa. Bánk haragját megenyhíti felesége könyörgése. Úgy dönt, hogy Melindát és fiukat Tiborcra bízza, hogy haza, Bánk várába kísérje őket.

Ezek után nem maradhatott el a nagy szembekerülés, Bánk bán és a királyné találkozása, ami tragikus végkifejlettel zárult. Bánk feldúltan érkezett: az országban uralkodó elkeserítő állapotokat és Melinda elveszített becsületét kérte számon Gertrudisztól, mikre a királyné gőgösen felelt, megkövetelve, hogy Bánk tanúsítson személye iránt jobbágyi hódolatot. A vita egyre izzóbbá vált, s a szavak csatájának hevében Gertrudisz váratlanul tőrt rántott elő. Ez lett a veszte. Bánk haragja hevében kicsavarta a tőrt a kezéből, és leszúrta vele a gyűlölt asszonyt.

A király ezekre az áldatlan állapotokra tér haza. Felesége halott, a lázadó Petúr bánék tiltakoznak a gyilkosság vádja ellen. Ekkor belép Bánk, s báni jelvényét a koporsóra dobva bevallja, hogy ő volt a tettes. A király, minthogy bírák elé nem állíthatja Bánkot, kardjához kap, hogy a fegyver legyen a döntőbíró közöttük. Bánk még védekezne. Ám ekkor egy szomorú menet érkezik. Tiborc jön, aki Melinda és kisfiuk holttestét hozza. Bánk ekkor tudja meg, hogy felesége szégyenében gyermekükkel együtt a Tiszába vetette magát. Bánk megsemmisülve omlik a földre. A király pedig úgy dönt, a gyilkosnak ezúttal a legsúlyosabb büntetés, ha életben marad, haláláig tartó, múlhatatlan fájdalmával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése