2013. október 27.

Szeretettel

Székely Himnusz

A székelyeken a világ szeme!

„Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!" 

Wass Albert


Elindultak!

The Great March of Szeklers

The Great March of Szeklers

As a result of the common will of the Szekler people, the Szekler National Council was created in order to represent the aspiration of the Szekler people for the territorial autonomy of Szeklerland. We would like to have regional self-government, freedom and the institutional guarantees of the collective rights. This will expressed by our community in a referendum has deep roots in the history of Szekler people's self-government and is in accordance with those values of the regional democracies which have to be the basis of the process of regionalisation in the member states of the European Union according to the recommendations of the Council of Europe.

Behind our legal and reasonable claim is our certainty that for us the one way to do it is the freedom. We are sure that with the benediction of the God, the Szekler self-government will develop our homeland, Szeklerland in a land of democracy where the citizens will have total and effective equality. For us this is the only possible and imaginable future.

We do not have secrets, everybody can see our aspirations and actions and the whole world can listen to our words!

Székely Miatyánk

SZÉKELY MIATYÁNK

Miatyánk, ki a mennyekben vagy, kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal, és vigaszra csak ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél, s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe, megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék! E nép mindig benned bízott.
Te székely Isten, félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk, bár itt van a halálunk, büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük, megszenteltessék a Neved.
Óh, jöjjön el a Te országod, add, hogy még boldogok legyünk.
Add, hogy még egyszer reánk nézzen, a mi szent Hargita hegyünk!
Add, hogy még egyszer legyen boldog, Székelyhon minden hű fia,
Add, hogy még felvirradjon egyszer, ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg, hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod , s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak, kiért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein, még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kísértésbe, ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add, hogy benned is csalódjunk,ne add, hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk, hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség, ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó, s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen, mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek! Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből, sir szélén is reményt fakaszt.

Csak néhány kiválóság, akik Erdélyben születtek

Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.

Dajka vagy Dayka Margit (Nagyvárad, 1907. október 13. – Budapest, 1986. május 25.) Kossuth-díjas magyar színművésznő.


Dávid Ferenc, az unitárius vallás alapítója Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881 - New York, 1945) zeneszerző és zongoraművész.

Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad, 1613. október 27.) erdélyi fejedelem, a Báthory család utolsó uralkodója az Erdélyi Fejedelemség trónján.

Cseres Tibor (Gyergyóremete, 1915 – Budapest, 1993) író

Domokos Pál Péter (Csíkvárdotfalva, 1901 – Budapest) tanár, történész, etnográfus

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Eckstein-Kovács Péter (Kolozsvár, 1956) politikus, romániai parlamenti képviselő, volt miniszter.

Hervay Gizella költő

Irinyi János a zajtalan gyufa feltalálója

Irinyi József a márciusi ifjak egyike, a 12 pont megszövegezője.

Hunyady Sándor író

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Kájoni János  (Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye, 1629 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) erdélyi születésű, ferences szerzetes, orgonista, orgonaépítő, énekszerző és -fordító, a Kájoni Kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye.

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.


Kemény Zsigmond (Alvinc, 1814. június 12. – Pusztakamarás, 1875. december 22.), író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom Jókai Mór mellett legnagyobb alakja.

Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.) magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja.

Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.), saját szavaival: Székely-Magyar Erdélyből , nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a Tibeti-Angol szótár megalkotója

Kós Károly (Temesvár, 1883 – Kolozsvár, 1977) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus

Kriza János (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.) néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Kurtág György (Lugos, 1926. február 19. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár.

Ligeti György (Dicsőszentmárton, 1923 - Bécs, 2006) zeneszerző

Makkai Sándor (Nagyenyed, 1890. május 13. – Budapest, 1951. július 19.) erdélyi magyar író, pedagógus, református püspök.

Moyses Márton (Nagyajta, 1941. április 20. – Barót, 1970. május 13.)  magyar költő, a kommunista diktatúra mártírja.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896 – Gyulafehérvár, 1980) az Erdélyi Katolikus Egyház püspöke.

Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása.

Misztótfalusi Kis Miklós (Alsó-Misztótfalu, 1650. – Kolozsvár, 1702. március 20.), magyar nyomdász, betűmetsző.

Nyirő József (Székelyzsombor, 1889. július 28.– Madrid, 1953. október 16.), erdélyi magyar író, kilépett katolikus pap, politikus, újságíró.

Nyulas Ferenc (Köszvényesremete, 1758. július 25. – Kolozsvár, 1808. december 27.) magyar orvos, kémikus.

Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1829. február 3. – Budapest, 1890. április 19.) író, néprajzi gyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1887).

Páskándi Géza (Szatmárhegy, 1933. május 18. – Budapest, 1995. május 19.) erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1992–1995 között elnökségi tagja.

Prohászka Lajos (Brassó, 1897 – Budapest, 1963) a kultúrfilozófia és a neveléstudomány művelője

Rajk László (Székelyudvarhely, 1909 – Budapest 1949), 1946–1949 között Magyarország belügy-, majd külügyminisztere.

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.


Sütő András (Pusztakamarás, 1927 – Budapest, 2006) Kossuth-díjas író.

Szamosközy István történetíró

Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító.

Szilágyi István (Kolozsvár, 1938) író

Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.


Teleki Sámuel (Gernyeszeg, 1739 – Bécs, 1822) erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója

Teleki Sámuel (Sáromberke, 1845 – Budapest, 1916) utazó, felfedező.

Tőkés László (Kolozsvár, 1952) református püspök, pártelnök, romániai parlamenti és európai uniós képviselő.

Vastag Ferenc (Resicabánya, 1968. november 26. –) háromszoros világbajnok  magyar amatőr ökölvívó.

Venczel József (Csíkszereda, 1913. november 4. – Kolozsvár, 1972. március 16.) társadalomkutató,
egyetemi tanár, közíró; meghatározó személyisége a két világháború közti erdélyi magyar szociológiának.

Wass Albert (Válaszút, 1908 – Astor, Florida, 1998)magyar író,költő.

Werbőczy István (* 1458 körül – † Buda, 1541. október 13.); királyi ítélőmester, királyi személynök, majd Magyarország nádora.

Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. december 30. – Pest, 1850. április 21.) reformkori politikus, az „árvízi hajós”.

Bakay Kornél előadása

Petőfi Sándor: A székelyekhez



A köröskörül sötét felhő az égen,
Egy magányos csillag ragyog középen.
Az a csillag ott a magyar nép képe,
Kit idegen népek vettek középre. 

Nagy a világ, és testvérünk nincs benne,
Nincsen, aki bajainkban részt venne.
Dehogy testvér a magyarhoz a világ!
Ellensége minden ember, akit lát. 

Ha a magyar is elhagyja a magyart,
Nem lesz akkor olyan, ki vele tart,
Ugy eltűnik, mint az égrűl a csillag,
Ha a sötét felhők reáborulnak.


Föl, székely, föl, közös az ellenségünk,
Tinektek is az árt, aki minékünk,
Az vert vasra titeket, aki minket,
Együtt törjük szét a közös bilincset!

Mert végtére szabadokká kell lennünk;
Hadd legyen az egész világ ellenünk!
Bennünket az még kétségbe ne ejtsen,
Hisz velünk van az igazság s az isten. 

Mutassuk meg: a magyar nem olyasmi,
Mint a gyertya, mit el lehet oltani;
A magyarnak élnie kell örökké,
És nem szabad rabnak lennie többé! 

Föl, székely, nézz szembe az ellenséggel;
Ki néz vele szembe, ha nem a székely?
Hisz a székely ősapja volt Attila,
Kit úgy híttak, hogy az isten ostora! 

Hiába, Bécs, hiába van gazságod,
Küldheted ránk a rácot, a horvátot;
Állani fog, állani fog Magyarhon,
Élni fogunk, élni fogunk szabadon! 

Pest, 1848. szeptember

Molnár V. József: Csíksomlyó

Megjelent: Molnár V. József: Örökség c. kötetében. Örökség könyvműhely, Budapest, 2001.,146-149.old.

 A magyarság műveltségét, az ember őstudását, a csak ránk jellemzővel együtt a lehető legteljesebben még napjainkban is Erdély őrzi. Erdély, ahol az ember keltében legelőbb az Égre néz, s csak aztán tekint a földi sokféleségre, mindarra, amit, akiket a Teremtő rábízott. A gyimesi csángó némely patak mentén még mais, minden hajnalon eképpen fogadja a Napot:


 „Köszöntelek tégedet, Istennek szent igéje,
Istennek Szent eredménye,
Istennek Szent rendelése,
Fényes világ,
Ki a fényes világot megfényesítetted,
Édes áldott napom,
Adj szerencsés mái napot,
Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot,
És minden jóra menendőséget..."


S mert a fönt a legfontosabb számára, elfogadja, mindig is elfogadta a teremtett sokféleséget: az időhozta változások számlálhatatlan más-más ízét, csakúgy, mint a más-más fajta téri létezőt, közöttük a másik fajtájú, s szokású embert is; ha néha úgy érzi, hogy Isten megpróbálja vele „erőst", akkor is. Erdély adta a keresztény világnak a vallás türelmi rendeletét, s gyakorlatát, s itt kötött egymással alkotmányos szövetséget három büszke nemzet: a magyar, a székely és a szász, s a románt se taposta el; amikor más vidékén a Földnek vér folyt azért - s nem életet újító, áldozati - hogy egy legyen a nyelv és a vallás. Pedig nemzetünkre a török uralom miatt rossz idők jártak ekkor; s a háromfelé szakadt hazában az önálló Erdély volt egyedül így is, és éppen így, ilyen sokszínűen maradéktalanul magyar.

Európának (s talán a világnak) volt-e, van-e olyan tája, ahol annyiféle nép és vallás él együtt, megtartva ki-ki sajátosságát, mint itt, és élt - együtt! - mostoha időben is?! A Gyergyóba és Csíkba telepedett örményeknek két vallásuk működik, s e földön késő, új vallás is született, s maradt meg napjainkig: a Jézust embernek, emberek között a legelsőnek hirdető unitárius. A múlt század végéig az Aranyos völgyi mócok és Gyimesben a csángók a patakok mentén, távol az utaktól és a vasúttól ősidők életmódját tartották meg, s másutt is a „zsákfalvak" lakói: székelyek, magyarok, románok egyaránt, s a sátorozó cigányok is; s a városok pedig, s lakói Kolozsvárott, Brassóban, Marosvásárhelyen magyarok, szászok, székelyek, s románok a korszerűt testesítették - és e két véglet között hányféle átmenet létezett?! Kilométerre egymástól az idő „végtelenje" lélegzett, s nem egymás ellenében: az „idejemúlt", „az elmaradt", s a „korszerű'!
Talán, mert a legősibb itt őrződik, itt érthették meg igazul az emberek a Teremtő időszerű parancsát. Úgy váltak kereszténnyé, hogy minden fontos régi rítusforma megmaradt, megmaradt mind a hasznos ősi „edény", csupán hagyták, hogy új „itallal" töltse tele azokat az Úr.
S ebben, itt segített leginkább táltos királyunk, Szent László is, aki népünk Eget Földdel összekötő fényes állatát, a szarvast nem tüntette el, annak időszerű angyal tartalmát mutatta meg csupán a mogyoródi dombon Gézához, testvéréhez eképpen szólva:
„Nem szarvas az, hanem angyal." Regős énekeink, amelyek a szarvast Istentől való küldöttnek, angyalnak nevezik, s régi imádságaink a tanúk, hogy népünk megértette e változást:

 „Égen menő szép madár,
De nem madár szárnyas angyal,
Szárnya alatt szent oltár,
Szent oltárban igaz hit,
Igaz hitben boldogasszony.
Kelet felől tekint a Nap,
Ott látta az Ő szent fiát..."


(Népünk hitében a szarvas és a madár együtt alkalmai az égiekkel való kapcsolatnak -a szkíta művészettől napjaink pásztorfaragásáig ezért található gyakran a szarvason madár.) Érti, éli, s érvényét érzi ennek Bódor Róza, idős csángó asszony is Gyimesfelsőlokon, az Ugra-patak mentén, az erdőhöz, s ahogyan ő mondja: az Istenhez közel. Még fiatalon magára maradt. Kemény sorsot szánt neki az Úr: két gyermeke közül az egyik a két évet sem érte meg, a másik, vele együtt végig kellett hogy nézze, miképpen verik agyon az urát „kicsi magyar idő" elmúlta után a román katonák az udvaron. Megtébolyodott a kisiskolás gyermek, s nemsokára a havason lelte halálát - lavina végzett vele. Róza magára maradt, de nincs egyedül. Isten minden nap elküldi hozzá angyalát: hegyi billegető látogatja meg reggel, vele ebédel délidőn, s este is eljön a madár. Róza minden esztendőn elgyalogol Gyimes népes zarándok menetében Csíksomlyóra a csodatevő Szűzhöz, Boldogasszonyhoz, a ferences templom kegyszobrához, akit a gyimesi csángók Babba Máriának neveznek, csakúgy mint a csíki székelyek. Elgyalogol, hogy hálát adjon az angyalért, hogy lelke rendeződjék, hogy megerősödjék mindabban, ami benne, általa, az idegenné vált országban is magyar. Gyimesben és Csíkban a Holdnak is Babba a neve, a Napbaöltözött Asszonyt, Máriát a Hold idézi meg, miképpen az Ő szent fiát, Jézust a Nap „hozza el" minden hajnalon. E tájon nemcsak Róza asszony érzi, éli, hogy a keresztény embernek - Isten akaratából - részt kell vállalnia Krisztus áldozatában. Erről vall a csíksomlyói Jézus hágó egyik, a két háború között székely nemzetség állíttatta stáció kövének szövege is: „Keresztviselő Krisztusom taní(t)sd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét." Aki minden nap reggelén legelőbb az égre néz, onnan, föntről várja az időszerű parancsot, csak az írhat ilyent, s viselkedhet így - s jutalmul a legveszettebb időben is a biztonság érzetét kapja. Itt napjainkban is tudják és élik, hogy „támadat", újult élet csak áldozatból csírázhat, s szökkenhet égre; a székelyek karácsony böjtjén, a születés előtt eképpen kántálnak erről:

 „Soh'sem láttam szebb termőfát,
Mint Úr Jézus keresztfáját,
Mert az vérvel virágozik,
S Szentlélekkel gyümölcsözik." 


 Csíksomlyó Erdély magyar népének, s a moldvai csángóknak is a Teremtő adta biztonság. E település, amely Székelyföld kellős közepén létesült, ma már Csíkszeredához tartozik. Kegytemplomát minden esztendő pünkösdjén zarándokok tízezrei keresik föl. A diktatúra bukását követő esztendőkben egy-egy alkalommal több mint százezer ember kapta itt megerősödését hitében, magyarságában. Az Arad melletti Máriaradna szeptember 8-án, Mária születése ünnepén Erdély különböző népeinek és vallásainak találkozóhelye, s Erdélyen túlról is zarándokolnak ide magyarok, szlovákok, csehek, németek, horvátok, szerbek és bolgárok, de jönnek Moldvából is a románok és a csángók. Csíksomlyó pünkösd ünneperejével, a ferences templom Babba Mária kegyszobrával a magyarokat hívja.
A zarándoklatot a gyergyóalfalusiak vezetik mais. Gyalog jönnek ők is, mint számos falu közössége kereszt és zászlók alatt, s az emberek többsége székely viseletben, s jönnek lovon is, miképpen a régiek. Oka pedig kitüntetett szerepüknek a régmúltba visz. 1567-ben János Zsigmond a gyergyói és a csíki székelyeket erőszakkal unitáriussá akarja „téríteni'. Pünkösd előtt sereggel jön Csíkba, hogy akaratának érvényt szerezzen. Gyergyóalfaluban István pap szervezi ellene a székelyeket; jönnek az asszonyok, a gyermekek és az öregek is - ez utóbbiak a csíksomlyói templomban imádkoznak, kérik Babba Mária közbenjárását, segítségét. Az István pap vezette székelyek János Zsigmond seregével a Nagyerdőn csapnak össze, s győznek. E győzelem, Babba Mária pünkösdi ereje ettől kezdve minden esztendőben hívta és hívja a környék magyarjait. A gyergyóiak után jönnek a székely falvak zarándokmenetei sorban, s jönnek a mezőségi magyarok, s Erdély más tájáról is, s kicsi hazánkból számosan, de jönnek régtől a gyimesi és a moldvai csángók.

Gyimesben a széphavasi kápolna romnál (a hagyomány Szent László kápolnájaként tartja számon, s pogány őseink itt a Hadúrnak áldoztak vala) találkoztak hajdan a moldvai és a gyimesi csángók, s a csíki székelyek, amikor a püspöki búcsúra mentek; s visszafelé, itt köszöntek el egymástól. Egybetartozásukat a táltos király eleven emlékezete is erősítette itt. Moldvából azok is jönnek, akik már elfelejtették a magyar beszédet; amint mennek föl Jézus hágóján, stációt járva az előimádkozó magyarul mondja a szót, a „kórus" románul ismétli meg. Hitük és Csíksomlyó pünkösdi ereje megtartja őket, a nyelvét-vesztettet is magyarnak. A székelyek szerint Babba Mária csodája ez. Ez is.
A kegyszobor, miképpen a kéttornyú ferences templom elődje, a régi templom, középkori eredetű. Középkori eredetű a Kis-Somlyón a Salvator kápolna is, bár a legenda ezt az angyal-építette csodát Szent István korából eredezteti. Babba Mária, a Napbaöltözött Asszony tizenkét csillaggal ékes festett faszobra Losteiner szerint (ferences krónikása volt e kegyhelynek) a mohácsi vész után az égből szállott alá. E kegyszobor kezdettől fogva csodákat tett: vakok látnak, bénák járnak, halálos betegek gyógyulnak meg közbenjárására. A régiek szerint minden veszély előtt könnyezett. Ali basa dúlását előzően csillag fénylett Mária homlokán és mellén; s ha hittel kérték őt, „elűzte" ellenségeinket. Hiába dúlt, rabolt, égetett itt tatár, török, német, s kuruc is, hiába ritka protestáns indulat - a szobor maradt.

Az egyik legendában tatár harcos karddal vág Mária arcába, amelyből vér serken, s a támadó és társai rémülten menekülnek el. A kommunista diktatúra is mindent megtett, hogy a „csíki menyecskét", ahogyan gúnyolták Máriát - ne látogassa pünkösdön senki sem. Katonák és szekusok ezrei szállták meg ilyenkor a környéket és zaklatták, vették listára, s küldték kényszermunkára a zarándokok némelyikét. De a zarándokok tudták, hogy Asszonyuk velük van, s jobbján István és bal oldalán László, a két szent király. Az egyik pünkösdi búcsú előtt Oroszhegyen Bálint László, öreg székely ember álmában égbe ragadtatott, s ott parancsot kapott, hogy mennie kell Csíkba, a búcsúba. El is megy, s ott ismét álmot lát: „Hát én ott vagyok. Hát előttem ott áll a csíksomlyai felső templomból a szobor, a Mária szobor, de úgy állt, hogy eléfelé; s nézem hát elöl Szent Péter karddal ott áll! Hát jobb felől ott áll Szent László király, balfelől Szent István király, s én voltam hátul térden állva. Imádságomat végeztem én. Hát elöl annyi a katonaság, hogy fűszál sem volt annyi... Istenem, most mi lesz, most meglőnek engemet, hogy tudtam én idejőni?! Édes Jóistenem, könyörülj!
Akkor, mikor én ezt elgondoltam, akkor Szent Péter elöl, sudártermetű ember volt, tiszta kék gúnyában, kihúzza szépen a kardot; ahogy kihúzza a kardot egyszer levágott (vele), egyszer keresztül vágott, s az összes katonaság leomlott... Akkor Szent Péter a hüvelybe visszanyomja a kardját, s visszafordul, s így meghajtja magát. Többet nem láttam. Mikor ez megtörtént, akkor Szent István király bal felől, ő es vissza, nem befelé fordul, hanem kifelé fordul, ügyesen megfordul; reám néz, míg hármat lépett, addig nézett, s akkor eltűnt. Mikor ő eltűnt, akkor Szent László király, ő es kifelé fordult, nem befelé, mikor visszafordult, s megnézett ingemet, amíg hármat lépett, semmit se szólt, csak nézett, elpisolyogta magát... Hát én es leültem a padba megvártam a misét; a mise lejárt, aztán kimentem a borvízhez... Hát, hát eljött az a bizonyos idő, hogy kijön a katonaság, hát nem jőnek. Esmég várom, hát most hamar kell érkezzenek. Hát nem jőnek!..." (Bálint László pünkösdi látását 1962-ben kapta, s azóta katonaság nem zaklatja Csíksomlyón, búcsú alkalmán a zarándokokat.)

A gyimesbükki csángók pünkösd előtti pénteken gyalog, kereszt, s zászlók alatt indulnak útnak - Gyimesfelsőlokon a templomban éjszakáznak, s onnan a közép- és felsőlokiakkal indulnak szombat reggel együtt Csíksomlyóra. Az egyik esztendőn zápor verte őket végig a hosszú úton, s esett a „kerülésnél" is. Az éjszakát a templomban töltötték, s Babba Máriához fohászkodtak - reggelre valamennyiük gúnyája megszáradt; pedig, mint mondták, ha otthon áznak eképpen bőrig, egy hét is kell, amíg bakancs, csizma, s bőrgúnya szárazzá lesz.
A moldvai csángók a Salvator kápolnában, s a kápolna körül virrasztanak. Bent a kápolnában megcsókolják sorba a feszületet és térden, napirányban háromszor körbe járják az oltárt (sokan a meredek Jézus hágón is térdencsúszva jönnek fel!). A kápolnában és kint is gyertyák száza ég, s eleven hitük... Hajnalban valamennyien a keleti eget nézik, várják, hogy fölkeljen az „áldott". Sokan csak nézik a Napot, de még többen látják tüzes aranyában a Madarat, s látják, hogy piros rózsaszirmok hullanak alá, a mennyégbe távozott, az Atya jobbján trónoló világbíró Krisztus „hét ajándéka" a pünkösdi biztatás. Isten tenyerére emeli ilyenkor a megtisztult szívű embert, a látót, hogy ereje adódjék embernek, magyarnak maradni az ordas idők kíméletlen fergetegében is.

Babba Mária minden esztendőben körbeszól a világban. Csöndes anyai szavát, hogy „gyertek látásomra!" meghallja mind ki magyar; s jönnek a tengerentúltól, Európa országaiból, s jönnek a kárpátaljaiak, a felvidéki keresztaljak és Csíksomlyón találkozik a bánáti testvérünk a burgenlandival, de ott vannak a csonka hazából is egyre többen, nemcsak a katolikusok, e szenthelyen együtt az erdélyi magyarokkal, s a székely és a csángó hűséges népével. Mária, aki Szent István fölajánlása okán örökös királynéja a Kárpát-hazának a tér e magasztos helyén összegyűjti a népét minden pünkösdön - Isten akaratából Trianon gyalázata fölé emeli nemzetét.

Boldogasszony Anyánk

A székelyek nagy menetelése


(kolozsváros.ro)

Tízezreket vár a székelyek vasárnapi nagy menetelésére a Székely Nemzeti Tanács. Október 27-én ötven kilométeres menetoszlop készül összeállni Háromszék két települése – Bereck és Kökös – között, az eseményt mindhárom romániai magyar politikai alakulat támogatja.
Csíkszékről vonatot és több tucatnyi autóbuszt indítanak a menetelésre.
Az esemény célja kiállni a székely autonómia ügye mellett, továbbá tiltakozni a közigazgatási átszervezés ellen. A szervezők a Bereck és Kökös közötti 54 kilométeres útszakaszon 14 találkozóhelyet (csomópontot) hoztak létre. A székely székekről érkező tüntetők a becslések szerint a résztvevők 70-75 százalékát teszik ki, a csíkiakat leginkább a Kökös és Uzon közötti részre várják.

2013. október 26.

Indulhat az ajándékkészítés































Gyurkovics Tibor: Naphimnusz


Ahogy a fűben ülök és
az arcomat a napba tartom,
úgy töri át a napsütés
mintáival törékeny arcom,
hogy villogok és meredek,
a fényeken kiéleződöm,
úgy hordom ezt a meredek
hártya-ruhát, ami a bőröm.
Segítsetek! Sebesedem,
sokasodnak a fényes üszkök
madársujtotta testemen,
napok nyalábja, nem kell kiütnöd!
Magam magamtól szétesem,
mint lógó ember a kötélen -
eddig is csak egy képtelen
erőfeszítés adta élnem.

261 éve történt: Főorvost rendelnek minden vármegyébe

1752. október 26.
Főorvost rendelnek minden vármegyébe

Magyarországon 1769-ig, a nagyszombati egyetem orvosképző karának felállításáig nem folyt egyetemi szintű orvosképzés. Orvosi diplomát csak külföldön lehetett szerezni, ezért kevés volt az ilyen orvos, és drágán gyógyítottak.
A Habsburg-kormányzat azonban - leginkább a behurcolt járványok elleni védekezésnél - felismerte az orvoshálózat fejlesztésének fontosságát. A Mária Terézia 1752-ben elrendelte, hogy minden vármegyének legyen képzett főorvosa, aki a rászorulókat ingyen gyógyítja. A rendeletet többször, szigorú hangnemben megismételte, ami arra utal, hogy sok helyen nem valósították meg. Nem is volt megvalósítható, hiszen az országban nem állt rendelkezésre elég képzett orvos, arról nem is szólva, hogy a nagy kiterjedésű, népes vármegyék lakosságát egy-egy orvos aligha láthatta el.



A leggazdagabbak kivételével Magyarország lakosságát a rendelet után is a felcserek, korabeli nevükön borbélyok vagy "chirurgusok" látták el, akik sokszor fürdősök is voltak, ezért így is nevezték őket. Közös jellemzőjük, hogy tudásukat a gyakorlatban, inasként szerezték, így sajátították el - minden magasabb képzés híján - az érvágás, sebkötés, írkészítés fortélyait. (A városokban az ítélet-végrehajtók, a hóhérok is foglalkoztak gyógyítással.) A borbélyok, akárcsak más nemesemberek, céhekbe tömörültek, képzésük része volt a vándorlás is.
A falusiak nagy része azonban betegségével még "chirurgus" elé sem került; őket a gyógyfüvek hasznát a gyakorlatból, paraszti szájhagyományból ismerő javasasszonyok gyógyították, kenték, fürösztötték. Ha azután a páciens a kezelés ellenére nem gyógyult meg, a "látó" asszonyt gyakran boszorkányként citálták a bíróság elé.

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

88 éve történt Hajdúszoboszlón

1925. október 26-án Hajdúszoboszlón hőforrást találnak

Hajdúszoboszlón Bőhm Ferenc és Pávai Vajna Ferenc 317 napon át kutattak olaj-, illetve földgáz után.

(post-card.hu)

A kutatás során 1925. október 26-án több mint 1000 méter mélységből 73 fokos hőmérsékletű hévíz tört a felszínre. A 24 óránként 2 304 000 liter vizet adó forrásra épült meg Hajdúszoboszlón 1927 júniusában az első fövényfürdő, majd 1935-36-ban megkezdődött a gyógyászati fejlesztés, s 1946-ban a területet gyógyfürdővé nyilvánították. Hajdúszoboszló ma Magyarország egyik legnagyobb és nemzetközileg is elismert gyógyüdülőhelye.

(post-card.hu) 

Márai Sándor: Mese (Ég és Föld)

“Az egészen nagy versek, regények, tudós könyvek hangjában van valami egyszerű és gyermekes, mint a mesében. A nagy könyvek mindig mesekönyvek. Ilyen a Biblia, ilyen Tolsztoj, ilyen mindig minden igazi vers, örök történet. Mert az élet és a lélek alján a mese van, mely néha monda – ilyenkor népek írják -, néha hitvallás, mikor próféták írják, néha történet, mikor a nagy írók írják: de a hang és magatartás, mellyel ez írások a világhoz fordulnak, mindig a szűkszavú, ősi mese hangja és magatartása. Az emberiség várja a mesét, s a próféta, az író, a tudós csak e mesehangon közelítheti meg igazán és véglegesen az emberek lelkét. Mert minden író Keleten él kissé, a datolyafa alatt ül, s az emberiség köréje telepszik és kéri: “No, mesélj.”

2013. október 23.

Isten hozott!





Gryllus Vilmos: Ősz szele zümmög

Falusi lettem

falunk a hegyről nézve

a templomunk belülről

tájházunk megnyitója

... és belülről

ez már a mi "birtokunk tavasszal

Városi lány lévén, azt sem tudtam, mit kell velük tenni.

és a kakasunk. Mindenki riogatott, hogy nekem jön, ráugrik a hátamra...

Úgy döntöttem, mire elkészül a kép, én is megbarátkozom ezzel a fenevaddal. És így is lett. Ilyen jámbor kakas nincs még egy a világon.



Fél éve nagy változás történt az életemben. A párommal elköltöztem Balatonedericsre.

Ez a kedves falum, Balatonederics.
Csodálatos környék, nem tudok betelni vele. Ha a kert elején nézek szét, akkor a Szent-György hegyet, a badacsonyi tájat látom, ha a kert végébe tekintek, akkor a Balatonedericsi hegy magasodik elém.
Bármikor reggel leugorhatnék fürödni, (már ha nem fagynék meg - ez persze nyáron másképp volt) vagy horgászni.
Fölteszek néhány fotót, igazolandó, miért is szeretem annyira ezt a környéket. 
Az első képen a napfelkeltét fényképeztem le a strandon, a második a hegyről nézve Balatonedericset mutatja.
És itt vannak a zöldségeim, a szőlőskertünk, amit most szüreteltünk le, és készítjük a finom borunkat, és nem utolsó sorban a tyúkjaim.
Nagyon élvezem!