2013. október 27.

Csak néhány kiválóság, akik Erdélyben születtek

Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.

Dajka vagy Dayka Margit (Nagyvárad, 1907. október 13. – Budapest, 1986. május 25.) Kossuth-díjas magyar színművésznő.


Dávid Ferenc, az unitárius vallás alapítója Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881 - New York, 1945) zeneszerző és zongoraművész.

Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad, 1613. október 27.) erdélyi fejedelem, a Báthory család utolsó uralkodója az Erdélyi Fejedelemség trónján.

Cseres Tibor (Gyergyóremete, 1915 – Budapest, 1993) író

Domokos Pál Péter (Csíkvárdotfalva, 1901 – Budapest) tanár, történész, etnográfus

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Eckstein-Kovács Péter (Kolozsvár, 1956) politikus, romániai parlamenti képviselő, volt miniszter.

Hervay Gizella költő

Irinyi János a zajtalan gyufa feltalálója

Irinyi József a márciusi ifjak egyike, a 12 pont megszövegezője.

Hunyady Sándor író

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Kájoni János  (Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye, 1629 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) erdélyi születésű, ferences szerzetes, orgonista, orgonaépítő, énekszerző és -fordító, a Kájoni Kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye.

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.


Kemény Zsigmond (Alvinc, 1814. június 12. – Pusztakamarás, 1875. december 22.), író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom Jókai Mór mellett legnagyobb alakja.

Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.) magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja.

Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.), saját szavaival: Székely-Magyar Erdélyből , nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a Tibeti-Angol szótár megalkotója

Kós Károly (Temesvár, 1883 – Kolozsvár, 1977) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus

Kriza János (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.) néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Kurtág György (Lugos, 1926. február 19. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár.

Ligeti György (Dicsőszentmárton, 1923 - Bécs, 2006) zeneszerző

Makkai Sándor (Nagyenyed, 1890. május 13. – Budapest, 1951. július 19.) erdélyi magyar író, pedagógus, református püspök.

Moyses Márton (Nagyajta, 1941. április 20. – Barót, 1970. május 13.)  magyar költő, a kommunista diktatúra mártírja.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896 – Gyulafehérvár, 1980) az Erdélyi Katolikus Egyház püspöke.

Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása.

Misztótfalusi Kis Miklós (Alsó-Misztótfalu, 1650. – Kolozsvár, 1702. március 20.), magyar nyomdász, betűmetsző.

Nyirő József (Székelyzsombor, 1889. július 28.– Madrid, 1953. október 16.), erdélyi magyar író, kilépett katolikus pap, politikus, újságíró.

Nyulas Ferenc (Köszvényesremete, 1758. július 25. – Kolozsvár, 1808. december 27.) magyar orvos, kémikus.

Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1829. február 3. – Budapest, 1890. április 19.) író, néprajzi gyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1887).

Páskándi Géza (Szatmárhegy, 1933. május 18. – Budapest, 1995. május 19.) erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1992–1995 között elnökségi tagja.

Prohászka Lajos (Brassó, 1897 – Budapest, 1963) a kultúrfilozófia és a neveléstudomány művelője

Rajk László (Székelyudvarhely, 1909 – Budapest 1949), 1946–1949 között Magyarország belügy-, majd külügyminisztere.

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.


Sütő András (Pusztakamarás, 1927 – Budapest, 2006) Kossuth-díjas író.

Szamosközy István történetíró

Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító.

Szilágyi István (Kolozsvár, 1938) író

Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.


Teleki Sámuel (Gernyeszeg, 1739 – Bécs, 1822) erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója

Teleki Sámuel (Sáromberke, 1845 – Budapest, 1916) utazó, felfedező.

Tőkés László (Kolozsvár, 1952) református püspök, pártelnök, romániai parlamenti és európai uniós képviselő.

Vastag Ferenc (Resicabánya, 1968. november 26. –) háromszoros világbajnok  magyar amatőr ökölvívó.

Venczel József (Csíkszereda, 1913. november 4. – Kolozsvár, 1972. március 16.) társadalomkutató,
egyetemi tanár, közíró; meghatározó személyisége a két világháború közti erdélyi magyar szociológiának.

Wass Albert (Válaszút, 1908 – Astor, Florida, 1998)magyar író,költő.

Werbőczy István (* 1458 körül – † Buda, 1541. október 13.); királyi ítélőmester, királyi személynök, majd Magyarország nádora.

Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. december 30. – Pest, 1850. április 21.) reformkori politikus, az „árvízi hajós”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése