2013. október 26.

Gyurkovics Tibor: Naphimnusz


Ahogy a fűben ülök és
az arcomat a napba tartom,
úgy töri át a napsütés
mintáival törékeny arcom,
hogy villogok és meredek,
a fényeken kiéleződöm,
úgy hordom ezt a meredek
hártya-ruhát, ami a bőröm.
Segítsetek! Sebesedem,
sokasodnak a fényes üszkök
madársujtotta testemen,
napok nyalábja, nem kell kiütnöd!
Magam magamtól szétesem,
mint lógó ember a kötélen -
eddig is csak egy képtelen
erőfeszítés adta élnem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése