2013. október 27.

Székely Miatyánk

SZÉKELY MIATYÁNK

Miatyánk, ki a mennyekben vagy, kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal, és vigaszra csak ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél, s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe, megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék! E nép mindig benned bízott.
Te székely Isten, félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk, bár itt van a halálunk, büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük, megszenteltessék a Neved.
Óh, jöjjön el a Te országod, add, hogy még boldogok legyünk.
Add, hogy még egyszer reánk nézzen, a mi szent Hargita hegyünk!
Add, hogy még egyszer legyen boldog, Székelyhon minden hű fia,
Add, hogy még felvirradjon egyszer, ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg, hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod , s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak, kiért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein, még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kísértésbe, ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add, hogy benned is csalódjunk,ne add, hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk, hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség, ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó, s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen, mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek! Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből, sir szélén is reményt fakaszt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése