2014. december 9.

Hópehely




Képtárakról...

Ha képtár, akkor számora mindig az etalon, a jó példa, a National Gallery. Nagy képtár, de nem óriási, két alkalommal kényelmesen bejárható, (egy alkalommal már csak komoly erőfeszítéssel). Amikor először jártam itt, már a belépésnél földbe gyökerezett a lábam. A képtár emblematikus remeke, ifjabb Hans Holbein varázslatos és rejtélyes Követek című képe, úgy volt 5 teremmel arrébb kifüggesztve, hogy a látogató még véletlenül sem hagyhatta ki. A könyvekből jól ismert, robbanó első mondat megfelelője volt ez a remek nyitány, megadva az atmoszférát a kiállításhoz.
A képekről rengeteg információ van kirakva, ami bármily meglepő egyáltalán nem megszokott. Egy festmény megértéséhez nagy segítséget jelent pedig keletkezésének, témájának, kompoziciójának, technikájának bemutatása, amit a National Galleryben meg is kapunk, a legtöbb nagy képtár ezt nem tekinti alapszolgáltatásnak. Rendkívül érdekesek a restauráció során, vagy az átvilágításokkal kapott részletek bemutatása. Ad vocem restauráció, a képek mind parádés állapotban vannak, legtöbbjük mintha tegnap készült volna.
A sok nyelven, magyarul sajnos még nem, igényelhető fülessel, pedig még sokkal többet megtudhatunk. Az áltakános bemutatón kívül, remek ötletként, tematikus túrák vannak összeállítva olyan különböző témákban mint a Galéria hangjai, festőtechnikák, Krisztus élete, vagy Manetól Picassoig.Vannak ingyenes füzetbe szedett nyomtatott túrák, ahol a kiadványt követve, megjelölt képösvényeken haladhatunk.

Jan van Eyck: Arnolfini házaspár

Nem tudom elhallgatni azt sem, bár ez nagyon relatív, de számomra a National Gallery válogatása a legigényesebb. Nem látni közepes képet sem,  a maga kategóriájában mindegyik remekmű. Nem annyira a nevek büvőletében, (bár persze nagy alkotókban sincs hiány egyáltalán), mint inkább művészi értékben gondolkodnak. A saját 30 képes válogatásuk azért sokat elmond a kollekció gazdagságáról. Hozzátenném néhány személyes kedvencemet, Crivelli nagyszerű képeit például,

Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet

de szinte minden reneszánsz mestertől vannak szép képek, álljon itt bizonyítékként egy gyönyörű Perugino triptichon

Nagyszerű az impresszionista gyüjtemény (Renoir és Pissaro),


és a posztimpresszionista is (egy Van Gogh és egy Gustave Moreau):

Pilinszky János: Milyen felemás

Milyen felemás
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

A repülő postás


A galambok nagy távolságról is hazatalálnak. Ezért kezdték hírtovábbításra használni - postagalambként. A madár persze nem hírvivőnek születik, hanem fokozatosan nevelik azzá.

Már az ókori Babilonban és Egyiptomban is alkalmaztak postagalambot.
A föníciaiak a hajóikon, a rómaiak a seregeikkel sok galambot vittek, hogy mindig megüzenhessék az otthoniaknak, merre is járnak.


1815-ben a londoni Rothschild bankár tudni akarta, mi lesz a napóleoni háború végeredménye. Emberei postagalambokkal követték az angol sereget. Így tudta meg, hogy Napóleon elveszítette a waterlooi csatát. Rothschild azonnal összevásárolt minden angol értékpapírt. Amikor később eljutott Angliába a győzelem híre, az angol papírok értéke felszökött. Rothschild néhány napon belül több mint egymillió fontot nyert!
Az ilyesfajta "hírzárlat" érdekében a postagalambok elpusztítására a cári Oroszországban sólymokat tanítottak be.

Különleges szolgálatra manapság is használnak postagalambot.
Angliában a plymouthi kórházból a vérvizsgálathoz szükséges vérpróbát postagalambokkal küldik a város másik végén levő laboratóriumba.
A forgalmi dugók, a közlekedési lámpák annyira lelassítják a forgalmat, hogy a galamb minden járműnél gyorsabban elvégzi a sürgős szolgálatot. Régen előfordult, hogy nagyobb távolságon pihenőállomást rendeztek be a galamboknak. Itt a nőstényeket különválasztották a hímektől, mert előfordult, hogy a galambok turbékolás közben megfeledkeztek útjuk igazi céljáról...

Tóth Árpád: Hajnali szerenád

Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka,
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben
Új rajzlapját kifeszíti az égen
A hajnal, a nagy impresszionista.
Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol
És álmodozva pingál enyhekéket
S ragyogva tűzi az isteni képet
Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.
A sötétség, az éji, rút csuha
Lebomlik a fák törzsén nesztelen
S borzong a jó hüvösben meztelen
Az erdő, az örök, buja csuda:
Most, mielőtt pompás testét kitárja
Mindenkinek, nyujtózik hallgatag
S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap
Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába.
De itt, a szűk utcák közé bezárva
A szürke hajnal szennyes és sivár,
Nagy, sárga szirmát elhullatta már
A lenge gázláng, az éj bús virága.
Itt-ott mered csak s furcsán, betegen
Lobog a kétes és nehéz homályba
Egy-két borús fa, mint fakózöld fáklya,
Mely vakon leng a siket tereken.
Annuska, alszol? bús utcák során
A bús hajnalban járok egyedűl,
S hogy vígasztaljon, halkan hegedűl
Fantáziám, a magános cigány:
Erdőkkel, éggel, ajkad mosolyával
Hangfogózza dalát, míg ballagok,
Jó volna most megállni ablakod
Alatt egy édes, fájó szerenáddal.
A szívem adnám oda hegedűnek,
A szívem, melyből bú és vágy zokog,
Lopjon szivedbe enyhe bánatot
És kósza vágyat, mely árván röpűlget,
Hogy szűz álmodban, halkan, édesen,
Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,
Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,
Sirasd el az én züllött életem.

Tóth Árpád: Körúti hajnal

Ezen a napon halt meg Balassa János magyar sebész


 Balassa János (Sárszentlőrinc, 1814. május 5. – Pest, 1868. december 9.) magyar sebész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.




Balassa János (1814–1868) orvos, akadémikus. Rusz Károly metszete (Vasárnapi Ujság, 1868. május 24.)
 A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője. Az éterrel való narkotizálás meghonosítója. Az elsők között alkalmazta Európában az általános érzéstelenítést. Úttörő jelentőségű a hasi sérvekről szóló munkája és a gégetükrözés felhasználása gégeműtéteknél. Nagy számban végzett hólyagmetszést és kőmorzsolást. Új megoldásokat alkalmazott plasztikai műtéteiben. Korát megelőzte a tuberkulotikus csont- és ízületi betegségek konzervatív kezelésével és a hűtés alkalmazásával a sebészeti gyógykezelésben.

Gondolat a mai napra



“A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.”

(kínai közmondás)

2014. december 5.

Zeneszerzők






Ez maga a csoda!

Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben

“Csak a derű óráit számolom”,
mondta pár szó s egy vasrúd a falon,
a napóráé. Láttam én is a
latin szöveget, s lelkem bánata
irigyelte a vidám öreget,
aki oly bölcs betűket vésetett
a buta kőbe… Bár, ki tudja, nem
rögtönzés volt-e csak, szellemesen
dacos sugallat az a gondolat?
Dac és sugallat bennem is akadt
egykor, de az árny mindig súlyosabb
maradt a fénynél… A felhők fölött
kellett volna elfogni az örök
tündöklést! a nap arany árvizét,
tengerét! az édes könnyelműség
lepkeszárnycsókú pillanatait,
s főképp azt, melyben a mámor lakik,
az ifjú gyönyört, melynek kései
mása most annyi váddal van teli:
a szeszként libbenőt, a legvadabb,
a villámgyors tigris-szitakötőt,
a kékzománc tüzet, a zizzenőt,
ki kedvesével a kéj nyolcasát
gyűrűzve libben láng-deleken át
s alkonyi csöndön!… Tavak, mocsarak
szittyói közt, szikrázó ég alatt
ma is szállok én… csak testben öreg…
(Nono! – mordul bennem a szörnyeteg
igazság)… Igen, azt a testtelen
úszást, lebegést kéne, istenem,
utolérni, a könyűt, úgy, amint
a gyermekkor csinálta, most, megint:
a sellőkét a vízben, szúnyogét
fátyolködében, csak az örök ég
örök hajósa lenni, ahogyan
ma is visz a képzeletem-agyam,
valahányszor párologtat-emel
a kép, mint karmestert a pálca, mely
fuvolát zendít s kürtöt s hegedűt!
Óh, igen, a fényt, napot, a derűt,
illatok táncát, szélhalk őzikét,
s fent a kékben a habos gőzökét,
azt kellene most visszahozni, hogy
átjárjanak új, forró áramok,
nem a grönlandi szörnyek, nem ezek
a jegesmedve s rozmár hidegek,
melyektől annyit szenved a szegény,
hogy a pokolba vágyik s annyit én; -
kinti rémüktől félve hallgatom
Mozartot, s tűnődöm a tavaszon
vagy akárcsak a múlt nyáron (pedig
az is vén volt már, ötvenötödik!):
és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek: árnycsík a falon
a nagy fényben, s a szívben nyugalom
s üvegparázsként égő sugarak
az élő lomb tengerzöldje alatt,
s bölcsesség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – “Non numero
horas nisi serenas!” – drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
“Csak derűs órát veszek tudomásul!”
(1956)

Mozart halála

 Mozart halála, 1791. december 5. után már egy hónapon belül megkezdődtek a találgatások arra vonatkozóan, hogy milyen betegségben hunyhatott el az osztrák zeneszerző. A vitához azóta is rengetegen – muzeológusok, orvosok és kutatók – csatlakoztak, a Művészek Orvosi Szövetségének adatbázisában fellelhető 136 bejegyzés áttanulmányozásával Dr. William J. Dawson pedig arra vállalkozott, hogy rendszerezze az eddig felmerült teóriákat.

„A témát illető publikációk újraolvasása közben sok zavaros, komplikált, feltevésen alapuló és erősen tendenciózus elméletet találtam” – írta a Northwestern University orvosi karának professzor emeritusa a szövetség Medical Problems of Performing Artists című folyóiratában, amelynek végén arra a következtetésre jutott, hogy a Mozart halálával kapcsolatos viták még jó ideig izgalomban tarthatják a szakmát és a közvéleményt.




Meggyőző bizonyítékok hiányában a kutatók eddig Mozart özvegye, Constanze és annak húga, Sophie Haibel évtizedekkel későbbi visszaemlékezéseire alapozták elméleteiket, de fellelhetők még a zeneszerző fia, Karl Thomas dátumozatlan feljegyzései és a Mozartot utolsó napjaiban felkereső bécsi orvos leírásai is. További iránytűként szolgálhatnak Mozartnak a családtagjaihoz – főként apjának – írt, a betegségének végső stádiumát taglaló levelek.

Mozart betegségének körülményei nagyrészt ismertek. A művész 1791. november 20-án esett ágynak, miután egy intenzív periódus során befejezte A varázsfuvolát, a Titus kegyelmét és a Rekviem egy részét. Ekkor kezei és lábfejei megduzzadtak, környezete iránt egyre közömbössé vált, hányt és magas láza lett. December 4-én több barátja is meglátogatta, majd ágya szélén a Rekviemből énekeltek neki egy részletet. A végzetes éjszaka előtt riasztották orvosát, Thomas Closset-t, de az általa javasolt hideg borogatástól a szemtanúk beszámolója szerint Mozart remegni kezdett. Éjfél után, december 5-én, 35 éves korában érte utol a zeneszerzőt a halál.

A halál okaként akut köleshimlőt jelölték meg az orvosok, amely azonban sokkal inkább leírásnak, semmint betegségnek tűnik, de a bécsi Szent István katedrálisban található feljegyzésekbe végül ez került be. Mozart holttestét – a bécsi középosztály temetkezési szokásaival összhangban – jelöletlenül egy közsírba temették, így később nem tudtak rajta további vizsgálatokat elvégezni. Dawson előtt L. R. Karhausen Franciaországban élő orvos járta körül alaposabban a témát, s ő volt az, aki 1998-ban a potenciális halálozási okok számát 118-ra tette. Dawson a pontos szám meghatározásával szemben inkább öt kategóriába sorolta az okokat: mérgezés, fertőzés, szív-és érrendszeri megbetegedés, veseelégtelenség és egyéb betegségek.

A 19. század egyik közszájon forgó pletykája szerint Antonio Salieri zeneszerző mérgezte meg Mozartot, de az is elképzelhető, hogy az osztrák művész saját magának adott be nagyobb mennyiségű orvosságot a szifilisszel való kezelése során – erre egyébként Mozart elég sokáig gyanakodott. A számos járványos megbetegedés mellett gyakran – különösen Carl Bär svéd orvos 1966-os tanulmánya óta – emlegetik a reumás lázat, a szívelégtelenséget és a húgyvérűséget.

„Ha valamire fogadnom kellene, akkor az a veseelégtelenség lenne” – jelentette ki Dawson, aki szerint a nála szakavatottabb kollégák is úgy gondolják, hogy nagy valószínűséggel ez okozhatta az osztrák művész korai halálát. Ezt támasztja alá Peter J. Davies 1980-as kutatása, aki a veseelégtelenséget okozó Schönlein-Henoch kórra gyanakszik, amely végül agyvérzéshez és tüdőgyulladáshoz vezetett.
forrás 

223 éve, ezen a napon halt meg a zene géniusza

Wolfgang Amadeus Mozart (teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák klasszicista zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus.

Mindössze 35 év adatott meg Mozartnak több mint hatszáz alkotásból álló zenei örökségének elkészítésére. Stílusának kialakulásában Bach legfiatalabb fiával kötött barátsága és közös csembaló-improvizációik mellett Haydnnal való vonósnégyesezései játszottak meghatározó szerepet. A kor legnagyobb zenei tehetségének életsorsára jellemző, hogy a salzburgi hercegérsek mocskolódásai miatt maga kérte elbocsátását, a Habsburg uralkodók pedig legjobb esetben is csak az udvari bálokra komponált tánczene miatt foglalkoztatták.


Gondolat a mai napra

“Karácsonyi ajándék tippek:
Az ellenségednek, megbocsájtás.
Az ellenfelednek, tolerancia.
A barátodnak, a szíved.
Egy vásárlónak, szolgálat.
Mindenkinek, emberszeretet.
Minden gyereknek, jó példa.
Önmagadnak, tisztelet.”
(Oren Arnold)

2014. december 3.

Keresztszemes



Nino Rota - Keresztapa filmzene

József Attila: Ime, hát megleltem hazámat…]


Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

József Attila: Nem emel föl


Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszeritnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segits meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

Ezen a napon halt meg József Attila

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások.



József Attila (1905–1937) élete 1936 nyarától kapcsolódik Balatonszárszóhoz. Augusztustól szeptember közepéig pihenéssel, udvarlással és versírással töltötte napjait a Palota panzióban, s örömmel foglalkozott Etus gyermekeivel, komolyan véve a jó szóval oktató, játszani is szerető nagybácsi szerepkörét.

„Ez volt az utolsó szép nyara. Lesülve, meghízva, frissen tért haza, büszkén szép verseire” – emlékszik vissza erre az időre Németh Andor. A hullámok lágy tánca…, a Balatonszárszó című és a Jaj, majdnem… kezdetű költeményekbe „belevarázsolta a gazdag nyár minden sugarát és hevét”.

Másfél évvel később, 1937. november 4-én, csikorgó télidőben látta viszont a szép emlékezetű nyaralót. A jól fölszerelt budai szanatóriumból ide irányította orvosa, hogy családi körben, állandó és gondos felügyelet mellett folytatódjék a további „relatív gyógyulás”. A súlyosan depressziós költő azonban fölöslegesség-érzéstől, kishitűségtől szenvedett, s egyfolytában az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Nővérei csak nagy nehézségek árán tudták megteremteni az ápolás feltételeit. Kezdetben fűteni sem tudtak az épületben, beázott a mennyezet, jéghideget leheltek a falak. Kétheti fagyoskodás után beköltöztek a Balaton-partról a villasorra, a Horváth panzió két szobájába. Ekkor szemmel láthatóan javult a költő állapota. Rá-rátörtek még a kényszerképzetek, a sírógörcsök, de esténként sokat beszélgetett nővéreivel. Gyermekkori emlékeket idéztek föl, napközben sokat sétáltak a faluban. November 28-án szerelme, Flóra látogatta meg, december 2-án – a halálát megelőző napon – a Szép Szó vezérkara és az orvosa is fölkereste. Barátai új kötet-lehetőségről, lektori állásról és a régen várt Baumgarten-díj odaítéléséről hoztak „biztos” híreket.

Másnapra mintha kicserélték volna, újra tervezgetett. Nővéreivel gyengéd és segítőkész volt egész nap. Még az ebédet is megette, ami addig nem volt szokása. Újságot olvasott, mókázott a gyerekekkel, leveleket írt. Este – miközben Etus kenyeret dagasztott, Jolán a kicsiket fürdette – sétálni indult. Nem sokkal később kopogtattak: a halálhírét hozták. 19 óra 35 perckor a balatonszárszói állomáson a menetrendben nem szereplő, induló tehervonat halálra gázolta. Jolánt a sorompónál csendőr tartóztatta föl, mögötte feküdt a halott költő, Nagy-Magyarország térképével letakarva.

December 5-én a református egyház szertartásrendje szerint temették el nővérei, a helybeli kíváncsiskodók és a Pestről érkezett barátok, tisztelők – valamint Faludy György emlékei szerint – öt csendőr jelenlétében. A szárszóiak bolond hírét keltették az öngyilkos ismeretlennek. Öt évvel később, amikor Budapesten, díszsírhelyen újratemették József Attilát, már a legnagyobb költőként tartották számon, szerte az országban.
Valachi Anna
forrás 

462 éve (1552) hunyt el Xavéri Szent Ferenc.


508 évvel ezelőtt, 1506. április 6-n született Navarra északnyugati részén fekvő Xavér vár urának, Juan de Jassunak és feleségének, Doña Maria de Aspilcuetának ötödik gyermekeként. A Jassu család baszk eredetű volt, szabad paraszti sorból emelkedtek fel a Navarrai Királyságban a főnemesi rangra. A kis Francisco neveltetése az akkori nemesi ifjak szokásos módján történt volna, ha nem tör ki 1512-ben a francia-spanyol háború, amelybe II. Gyula pápa is erélyesen beleavatkozott a spanyolok pártján, kiátkozva ellenfeleiket. A két királyság között fekvő független királyság, Navarra a franciákhoz húzott. A háború változó szerencsével folyt, de a spanyolok győzelmével végződött. Ferdinánd spanyol király így annektálta Navarrát, s Juan de Jassu nem élvezte az új uralkodó kegyeit (1515-ben meg is halt). A baszkok persze nem fogadták el új urukat és hosszú lázadás tört ki, amelyet csak 1524-ben vert le a király.





Az akkori nemesi családok szokása szerint Franciscót harmadik fiúgyermekként egyházi pályára szánták. Ennek elérésére a párizsi egyetem hallgatója lett a 19 éves Francisco. Francisco életében azonban döntő fordulatot egy másik baszk nemesember, a 38 éves baszk Iñigo de Loyola hozta, akinek követője lett, miközben megszerezte teológiai magister fokozatot. A pápa megbízta Loyolát és követőit, hogy küldjenek missziót a portugál Indiákra. Loyola választása az egyetlen portugál hívére és Ferencre esett. Így indultak el 1540. március 15-n, félévvel a jezsuita rend megalakulása előtt (levélben biztosította, hogy a pápai áldást követően Ignácra adja voksát a rendfőnök választáskor és látatlanban elfogadja az új rend szabályzatát).
Portugáliában indulás előtt megmutatták a királynak, hogy milyen ékesszólóak, mire ő a portugál Rodriguezt nem engedte útnak, mondván kár lenne egy ilyen értékes emberért. Ferenc tehát barátja nélkül indult neki a küldetésnek. 1542. május 6-n érkeztek Goa kikötőjébe, amely a portugálok indiai központja volt. A kereszténység terjesztése jól haladt, mert a muszlim hódítóktól felszabadított lakosság szívesen dobta el a rájuk eröltetett muszlim vallást, hogy kifejezzék hálájukat.

Pár év után Malakkába költözött, ahol egy japánnal megismerkedett, s 1549-ben már Japánba indult. Itt egy tartományúr engedélyével a kagosimai buddhista kolostor előtt hirdette mindennap az evangéliumot. Pár száz embert meg is térített, egyikük még jezsuita is lett. Idővel rendtársai segítségével eljutott Európába, így ő volt az első japán, aki eljutott ide.
Ferenc evangéliumhirdetése eleinte már csak azért sem okozott Japánban megütközést, mert Isten megnevezésének a Dainicsi szót használta. Dainicsi-nyorai volt a végső ősvalóság megnevezése, amit sokan megértettek és elfogadtak. Félévvel később azonban Ferenc inkább áttért a latin Deus szó használatára, ami viszont hasonlított a dai uszo szóhoz, ami nagy hazugságot jelent.

Ferenc egyre inkább Kínába akart menni, s végül 1552-ben sikerült elindulnia pápai engedéllyel. Azonban a hajó kapitánya az induláskor megmakacsolta magát. Sikerült egy másik hajót találni, ez azonban csak a Kantonhoz közeli szigetre vitte őket, ahol csempészkereskedelmet folytatott a kapitány. Ferenc azt hitte, majd itt talál valakit, aki átviszi őt Kínába, ám hiába várt. A hideg, nyirkos időben megbetegedett, s hamar meg is halt 1552. december 3-n.

Zelk Zoltán: December

Cammogva lép, szelet köhög
s reszketve rázza vén fejét,
amelyről hulló hajaként
repül, száll a hó szerteszét.

Olykor megáll és nézi a
rőzsegyűjtő szegényeket
s ő őrzi csillaggal ama
jászolban alvó kisdedet….

Zörgőkarú fák sorfala
köszönti őt, amerre jár
s háta mögött jégfogait
csattogtatja már Január!

84 éve született Godard

Jean-Luc Godard (Párizs, 1930. december 3. –) francia-svájci filmrendező, a francia új hullám élő legendája.

Első felesége Anna Karina, francia származású színésznő, második felesége Anne Wiazemsky, akit Robert Bresson Vétlen Balthazár című filmjéből ismert meg a rendező, jelenlegi, harmadik felesége (és alkotótársa) Anne-Marie Miéville.
Godard életművét a három Anne korszakaira bonthatjuk, minden egyes szakaszban ezen nők határozták meg munkásságát, filmjeit.

Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól:

– Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?!
– Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Filmrendezőktől a legritkább esetben fél valaki: Charles Chaplin neve is inkább hisztérikus dührohamot, mint félelmet váltott ki a Führerből. Az ellenkezőjére már inkább van példa, a filmtörténet másik legnagyobbja, Eizenstein például falfehéren várta a vetítő előtti folyosón a népek bölcs atyjának lesújtó pillantását. Godard szerencsésebb korban él, mint nagy elődei, ő maga ezt a világért sem ismerné el, vagy ha titkon elismeri, valószínűleg iszonyú szerencsétlenségnek tartja. „Ki fél Godard-tól?” – kérdi a Nouvel Observateur cikkírója, s maga sem tud igazán felelni figyelemébresztő kérdésére. Talán azért nem, mert manapság azt sem lehet pontosan tudni, hogy kicsoda ez a Jean-Luc Godard…


103 éve született Nino Rota

 Nino Rota (Milánó, 1911. december 3. – Róma, 1979. április 10.) olasz zeneszerző.


1929-ben Rómában tanult a Santa Cecillia konzervatóriumban Alfredo Casellától. Közben híres zeneszerzővé és karmesterré vált Milánóban. Első oratóriumát a L’infanzia di San Giovanni Battistá-t, valamint az Il Principe Porcaro című komédiáját még ma is játsszák Milánóban és Párizsban is.

Az 1940-es években kezdett el filmzenéket komponálni a leghíresebb olasz rendezők munkáihoz. Dolgozott Fellinivel, Castellanival, Zeffirellivel. Olyan mesterművek zenéjét szerezte, mint Az édes élet (1960), a 8 és 1/2 (1963), a Rómeó és Júlia (1968), valamint A Keresztapa (1972). Élete legnagyobb alkotása talán a Francis Ford Coppola által rendezett maffiatrilógia első két részének zenéje. Az első részért még nem, azonban a másodikért már átvehette az Oscar-díjat (Carmine Coppolával megosztva).


Gondolat a mai napra

Wass Albert: Igazság

    Aki azt mondja neked, hogy a rossznak győzelme lehet a jó fölött az vak.
    Legyőzheti-e a felhő a napot? A sötétség a világosságot? A tél a tavaszt?
    A győzelmet azonban ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel? S ha igazságról beszélsz, akkor is vigyázz. Ne a magad egyéni érdekét vagy egy csoport érdekét nevezzed igazságnak. Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy. A gyertyaláng és reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegükben azonosak. Az igazság nem emberi mérték és így ne várd tőle, hogy emberi tulajdonsággá váljék. Igazság az, hogy élsz, és hogy jogod van élni, mert megszülettél. Hogy minden ember egyforma abban, hogy meztelenül jött ide, és meztelenül, egészen meztelenül tér vissza innen. Hogy aki jó, azt baj nem érheti, akármi is történjék vele: egyenesen járhat és nyílt homlokkal nézhet szembe a világgal. Ezek az igazságok. De nem feltétlen értékű igazság az, hogy Tied a kabát, amit szekrényedben őrzöl. A gyapjú, amiből ké szült, a juhé volt. Te azt vallod, hogy igazságos úton lett a Tied, de juhnak erről bizonyára más véleménye van. A valódi igazságban bízhatsz bátran, kára nem eshetik. Felkél a nap, bármilyen sötét is legyen előtte az éjszaka. Ha mégis látnod kell, hogy itt-ott, az emberi hangyaboly külön-életében a rossz látszólag győz a jó felett: ne tévesszen meg ez a látszat. Káin sohasem győzte le Ábelt. Csak megölte.
    Jusson eszedbe, hogy van egy jelvény, amit sokan hordanak, de kevesen értenek meg. Azt hirdeti, hogy sok idővel ezelőtt keresztre feszítettek Valakit, aki győzött az emberek bűnei fölött.

2014. december 2.

Tündér





Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Tóth Árpád: Lélektől lélekig


Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

Radnóti Miklós: Szeretlek

Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
Szeretlek!

Az igazi szépség


“A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.”

(kínai közmondás)

Magyarország nagyasszonyai

 Piroska Szent László leánya — Eirene bizánci császárné
(1090-1134)

 Amikor a hajó a Boszporuszon áthaladva befut az Aranyszarv kikötőjébe és a magányos magyar utas elé tárul Isztambul pompája - az nagy gyönyörűség és szívfájdalom. A város kövei magyar történelmet lehetnek.

Itt vágta be Botond a városkaput. Itt áll a Héttorony. Itt rótta kőbe a rab kedei Székely Tamás rovásírásos üzenetét. Thököly, Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc jártak itt...

Bízáncinak nevezték ezt a várost, mikor még kis görög község volt. Nagyszerű stratégiai helyzete a kelet-római császárság székhelyévé tette, a görög szertartású egyház fővárosává, Nagy Konstantin idejében. Mikor Rómát megtörték és kifosztották a barbárok, egy időre ide költözött a világ kincse és kultúrája. Akkor Konstantinápolynak hívták. Abból az időből maradt itt a hatalmas versenypálya és a világ egyik legszebb temploma, a Hagía Sophia.

Az arany és gőg, bűn és belviszály megrontották a keletrómai birodalmat. Konstantinápolyt elfoglalták a törökök és lett belőle Sztambul, a szultánok városa. Aztán elmúltak a szultánok is, a török világbirodalom is. A Hagía Sophia azonban megmaradt, megmaradtak csodálatos mozaikképei, mert az emberséges törökök nem pusztították el a keresztény szentképeket, csak eltakarták őket. Újabban bontogatják ki őket nagy gonddal a régészek.

A Hagia Sophia egyik nemrégen felfedezett legszebb mozaikképe Eirene császárnőt ábrázolja.

Felejthetetlen arc. A művészi konvenció merevségén, az anyag korlátain átsugárzik a modell egyénisége. Ez nem bizánci asszony. Ez Piroska, Szent László leánya.

László, Magyarország királya, 1082 körül vette feleségül rheinfeldi Adelhaidot, aki 1090-ben fiatalon meghalt. A szent király is meghalt 1095-ben. Leányuk ebben az időben nem lehetett 5 évesnél fiatalabb, vagy 12 évesnél idősebb.

Nyilvánvaló, hogy az árva királylány gyámja Kálmán királyunk lett. De hogy kire bízta Könyves Kálmán, a hazai forrásokban Pyrisc és Pirisca néven említett lányka nevelését és őrzését, azt nem tudjuk. Abból hogy a bölcs és jószándékú, de az országlás gondjával nagyon elfoglalt Könyves Kálmán magánélete viharos és boldogtalan volt, sejthetjük azt is, hogy az árva Piroska ifjúkora sem lehetett védett és nyugodt.

Nem tudjuk, hogy ki tanította, milyen hatások érték és ki volt a dalia, aki először dobogtatta meg fiatal szívét, de valószínű, hogy gyámja szeretettel foglalkozott a vonzó és tehetséges lánnyá serdült Piroska ügyével. A kor fogalmai szerint ragyogó házasságot szerzett neki: a bizánci császár fiához adta feleségül.

Alexius császár fia, I1. Komnenos János 1088-ban született és 1104 körül vette feleségül Piroskát. Nem valószínű hogy az államérdekből eljegyzett fiatalok találkozhattak volna a házasságkötés előtt és hogy abba beleszólásuk lett volna. Igent mondtak az oltár előtt, mert mi mást tehettek volna? Így kötöttek akkor minden házasságot.

A két fiatal lélek találkozott a mély és komoly középkori vallásosság­ban. Mindketten elfogadták Isten rendelését. Szent Lászlónak és a rajnai hercegnőnek leánya szép volt és okos. A görög császár fia pedig bátor katona és hadvezér volt. Feltehető, hogy a kölcsönös megbecsülésből von­zalom is lett és hogy a trónörökös komolyan igyekezett megvédeni magyar feleségét a bizánci udvar gyilkos intrikáival szemben.




A házasságkötés nyilván politikai jellegű volt: két birodalom igyekezett benne kifejezést adni a béke és barátság gondolatának, aminek jeléül Piroska új hazájában az Eirene (Béke) nevet kapta. A magyarokkal való béke igen fontos volt Alexiosnak, aki szövetségeseket keresett és kapott a Tarentumi Boemund elleni hadjáratához. Ennek érdekében Alexios nyilván elhallgattatta udvarának azt a kétségkívül kifejezett kifogását, hogy a magyarok nemrég megkeresztelkedett, keleti jövevények a Duna völgyében és hogy ez a házasság nem fogja emelni a császári tekintélyt.

Alexios nyilván tudta, hogy mit tesz és lehet, hogy ő rendelte el annak az olcsó koholmánynak terjesztését, ami később még Piroska sírversében is szerepelt: hogy a magyar uralkodók a nyugati Július Caesar utódai. Pedig valójában a magyar Arpádok sokkal távolabbi és sokkal nemesebb ősöktől származtak, mint Július Caesar és az ő lá­nyuk kötött messaliance-ot, mikor egy Komnenoshoz ment, de ezt a bizánci sznobok nem érthették volna meg.

Kálmán király hadai hathatósan segítették Alexiost 1107 és 1108-ban és küldöttei aláírták a Boemunddal kötött békeszerződést. Ez utóbbit közli nagy történelmi munkájában Anna Komnena, Piroska görög sógornője.

A szerződésben Kálmán, mint a császár násza szerepel. Piroskát azonban soha egy szóval sem említi terjedelmes művében a történelemíró - sógornő. Ez a hallgatás ékesen beszél és nem nehéz látni mögötte egy intrikáló, gyűlölködő és irigykedő, degenerált udvar ellenszenvét egy mo­solygós, egészséges, szép idegen császárné ellen.

Szent László leányának becsületére válik, hogy ebben a mérgezett at­moszférában, idegen létére, szilárd pozíciót teremtett magának, amiben bizonyára segítségére volt férje kitartó ragaszkodása is. Anélkül hamar meghalatták volna. De ha férjében támaszra is talált Piroska, az is bizo­nyos, hogy férje nem védhette meg a kegyetlen tűszúrásoktól. Anna Komnena annyit ír fivéréről, hogy annak először iker-gyermekei születtek. Tudnivaló, hogy a középkor hiányos biológiai tudása folytán az ikrek szüle­téséből az anya erkölcseire esett árnyék, amint azt a magyar Miczbán legendában is olvashatjuk.

Nem tudhatjuk, megrendült-e Komnenos János bizalma feleségében, mikor annak iker-gyermekei születtek. De bizonyos, hogy a házastársak együtt maradtak és születtek további gyermekeik, összesen négy fiú és négy leány. Mikor a hadi diadalokat szerzett János, apja halála után a trónra lépett, császárné lett a „magyar asszony"-ból az „ougrissa "-ból.

Eirene császárnéról feljegyezték, hogy alattvalóinak segítője és közvetítője volt férje felé. Kezét kinyújtotta az özvegyek és árvák, a nélkülözők segítésére. Istent kereste és csupa szeretet volt. A világ legragyogóbb trónjának hiú pompája mindvégig idegen maradt számára. Látta mögötte a szenvedő tömeget. Tudva pedig, hogy az ember halandó, az Árpádok leánya azon volt, hogy segítő készségének tartósabb formát biztosítson. Ezért építette Eirene császárné a Mindenhatónak felajánlott Pantokrator monostort.

 A Pantokrator monostorban, mely későbbi századok folyamán sokat szerepelt a bizánci történelemben, volt három templom és ötven zsolozsmázó szerzetes. Benne volt ezenkívül a világ első modern kórháza, sebészeti, szemészeti, nőgyógyászati és egyéb osztályokra tagolva. Az egykorú alapítólevél részletekbe menően intézkedik az ágyneműtől kezdve, az orvosi műszereken és felszerelési tárgyakon át mindenről ami szükséges lehet, egészen az idősebb orvos-tanár alkalmazásáig, aki a fiatalabbakat oktassa. Van orvos-személyzet és nagyszámú kisegítő személyzet; megfelelő gondoskodás az élők élelmezéséről és a halottak eltemetéséről. A kórház mellett volt a nyomorékok befogadására szolgáló szeretetház is. Szerve­zetileg a monostorhoz tartozott, de a városon kívül épült az elmebetegek kórháza. A betegek és rokkantak javára követendő eljárások oly modern szellemben vannak megfogalmazva, hogy szinte nehéz elhinni hogy az ok­mány és az intézmény a XII. századi Konstantinápolyban keletkeztek.





Ezt az intézményt adta férje hazájának és az emberiségnek az árpád házi „magyar asszony”, mint első tanújelét annak a szegényekkel együtt érző, segítő magyar emberségnek, melynek nagy hagyományait később Magyarországi Szent Erzsébet vitte Nyugat felé és melyet Szent Margit gyakorolt a Nyulak szigetén.

A Pantokrátor monostor elgondolása a források tanúsága szerint Eirene császárnétól származott. Császári férje egyetértett vele és támogatta a tervet, de ő nyilván elsősorban hadjárataival volt elfoglalva. Ezalatt a császárné a maga erejéből szerzett tágas területet a monostornak egy messze-néző ma­gaslaton és megkezdte az építkezést. Lánglelkű építésze Nikephoros, kőbe tudta örökíteni a császárné nagy álmát. Épült a monostor és fogyott az arany, s fogyott a nyolcgyermekes anya ereje, hiszen két kézzel szórta azt mások segítésére.

Fel van jegyezve, hogy a császárné elvezette férjét a már elkészült, de még fel nem szerelt monostorba és ott térdre esve könyörgött a császárnak: segítsen befejezni a munkát és biztosítsa a monostor jövőjét. Ezt a császár megígérte. Nemsokára ezután Eirene Elkísérte urát a kis ázsiai harctérre és ennek közelében, Bythiniában meghalt.

„Magával vitte lelkem felét” írta a gyászba borult császár abban az alapítólevélben, melyben gazdagon biztosította a Pantokrator monostor embermentő munkájának fennmaradását.

A bizánci uralkodócsalád kegyes szokásai közé tartozott, hogy a halálos betegségben szenvedők, haláluk előtt valamelyik szerzetesrend tagjai lettek. Így, halála előtt felvette az apácafátyolt Eirene császárné is - és felvett egy különös szerzetesi nevet is, amelyen eltemessék - Xene. E görög név értelme: idegen. A császár felesége és leendő császárok anyja a halál előtti őszinteségben azt mondta, hogy idegen volt és idegen maradt Bizáncban úgy, mint Bythiniában - magányos lélek volt, aki becsületesen igyekezett az életét és ősi magyar erejét hasznos célra: emberi szenvedés enyhítésére és a Mindenható dicsőségére fordítani. A keleti egyház szent­jeinek névsoraiban Eirene-Xene a „boldogok” közt szerepel.

A Pantokrator monostor ma már török mecset. De Piroska-Eirene képe lenéz a Hagia Sophia faláról. A művész egyébként csak szenteket illető - glóriát vont feje köré. Semmi adatom nincs erre, de szeretem hinni, hogy az öreg Nikephoros építész diktálta ezt így a mozaikművesnek.

Eirene-Piroska gyönyörű mozaikképét a Hagia Sophiából közli az Encyclopaedia Britannica utolsó kiadása „ Mosaics” címszó alatt. A történelmi adatokat és az egykorú görög verseket közölte Moravcsik Gy.: Szent László leánya és a bizánci Pantokrator monostor c. művében. Bp. 1923.
forrás 

E virtuális világban lássuk meg a valódit

“A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!”

 (Lev Tolsztoj)
Karolina grófnő (1818-1903) a reformkor és az 1848-as időszak ünnepelt szépsége volt, a magyar főúri élet egyik központi alakja. Hatása alól a korszak nagy magyar politikusai sem vonhatták ki magukat.



„A család legerőteljesebb egyénisége apai nagyanyám, Zichy Karolina grófnő volt” – írta róla visszaemlékezéseiben Károlyi Mihály, Magyarország egykori miniszterelnöke. „Mély sebet hordott szívében, az táplálta egy életen át tartó gyűlöletét Ferenc József császár iránt. Sógorát, gróf Batthyány Lajost, az első alkotmányos magyar miniszterelnököt gyászolta, akit a császár kivégeztetett. (...) Igaz-e, hogy Karolin nagyanyám Batthyány koporsója fölött azt a híres átkot szórta a Habsburgokra? A sok sorscsapás után, amely a Habsburgokat érte, Rudolf trónörökös meyerlingi öngyilkossága és Erzsébet királyné meggyilkolása után nagyanyám zord hallgatásba burkolózott. Sokszor kértük, írja meg emlékiratait, de mindig azt felelte, hogy nem teszi, mert az igazat nem írhatja meg, hazudni pedig nem fog.”

Tudatában volt szépségének, s ebbéli tehetségét a társasági élet színterein élvezettel alkalmazta is.Tudatában volt szépségének, s ebbéli tehetségét a társasági élet színterein élvezettel alkalmazta is.

Karolina grófnő (1818-1903) a reformkor és az 1848-as időszak ünnepelt szépsége volt, a magyar főúri élet egyik központi alakja. Hatása alól a korszak nagy magyar politikusai sem vonhatták ki magukat. Vonzó megjelenésű intelligens asszony lehetett, aki tudatában volt szépségének, s ebbéli tehetségét a társasági élet színterein élvezettel alkalmazta is. Mélyebb érzelmi szálak férjéhez nemigen köthették, annál inkább sógorához, Batthyány Lajos miniszterelnökhöz, illetve, ahogy erre legújabban Velkey Ferenc is felhívta a figyelmet (Széchenyi naplójának tanúsága szerint): a „legnagyobb magyar” szívét is megdobogtatta. A világosi katasztrófa után emigrációba kényszerült grófnő Svájcban már Klapka Györggyel, a komáromi vár korábbi parancsnokával élt együtt.

Karolina férje, Károlyi György gróf minden jó szándéka ellenére árnyékfigura maradt a politikai életben: hol Széchenyi, hol Wesselényi árnyéka. De a háttérből ő is jelentősen támogatta a Magyarország felemelkedését célzó gazdasági, kulturális és politikai kezdeményezéseket. Ma már kevesen tudják, hogy azon a bizonyos 1825-ös országgyűlésen Széchenyi után közvetlenül Károlyi György tett felajánlást az akadémia javára, birtokainak féléves jövedelmét áldozva e nemes célra. Barátjával, Széchenyivel együtt részt vett a Kaszinó megalapításában és a lóversenyek hazai meghonosításában is. Emellett a Magyar Gazdasági Egyesület elnöki tisztét is viselte. Ezek az intézmények fontos közéleti funkciót láttak el akkoriban, az ország sorsáról folyó eszmecsere lehetőségét teremtették meg.
forrás

A szerelem



„Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.” (Márai Sándor: Az igazi)

Gondolat a mai napra




“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával.
A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe.
Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt. De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje.
Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Az egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)

2014. december 1.

József Attila: Tél

Ady Endre: A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.

Ady Endre: Vándor, téli hold

Este volt, idegenben, távol,
Tarka, rossz népek jártak és szerettek
S mi bucsuztunk, szólván így:
Ölelkezniök kell a jobb embereknek,
Hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.

Én őriztelek s őriztél-e engem,
Két jobb embernek őrizted-e sorsát?
Nagyon kis boldogság
Permetezett a mi fejünkre.

Talán te voltál, aki megbántad
Találkozásunk és bátor vágyad,
A cél-vevésünk s a botor hitünk,
Tudsz-e még hinni?
Próbáld meg s jó lessz: hiszünk.

Nekem a tele Holdak,
Az együtt-nézettek,
Szépek lesznek, mert szépek voltak
S a fogadásunk
Nekem ma sem egy útált, ócska folt:
Megbolondulnál, ha tudnád,
Miket juttat eszembe
A vándor, téli tele Hold.

108 éve nyitotta meg kapuit a Szépművészeti Múzeum

A Szépművészeti Múzeum állami alapítású és fenntartású országos múzeum Budapesten, a Hősök tere műemlékegyüttesének részeként Budapest világörökségi helyszíneihez tartozik. 1900 és 1906 között, Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervei alapján neoreneszánsz és neoklasszicista stílusban épült.



A múzeum gyűjtőköre az egyetemes művészet. Gyűjteményei az európai képzőművészet minden korszakába bepillantást engednek, olyan híres művészek alkotásain keresztül, mint Raffaello, Leonardo, Dürer, Rembrandt, Goya és Monet. Műtárgyainak száma jóval meghaladja a százezret. A magyar művészeti anyagát átadta a Magyar Nemzeti Galériának, így csak néhány magyar művész alkotása található itt, mint például Rippl-Rónai József.


A múzeum létesítését - hosszú előkészítés után - 1896-ban határozták el, és a millenniumi törvény mondta ki. Miután a főváros ingyen átadta a területet, ahol eredetileg a Rotunda pavilon állt, amelyet eredetileg a Feszty-körkép bemutatására építettek. 1898-ban pályázatot írtak ki az épület megtervezésére. A kilenc pályamű közül Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervét választották ki megvalósításra. Az épületegyüttest 1900 és 1906 között emelték, először a neoreneszánsz képtárszárny, utána a neoklasszicista előépület készült el. Az 1906. december 1-jén Ferenc József király avatta fel. A múzeumot december 5-én nyitották meg a nagyközönség előtt. Az újonnan átadott épületben az addig különböző gyűjteményekben őrzött képzőművészeti alkotások kaptak helyet és egységes bemutatási lehetőséget.



A második világháború vége felé számos igen értékes műtárgyat menekítettek nyugatra, és az épület is súlyos károkat szenvedett. Az itt őrzött nagypolgári gyűjteményeket a szovjetek rabolták el, azóta is az orosz múzeumok díszei. Nyugatról viszont 1945–47-ben sikerült a műtárgyak legnagyobb részét visszaszerezni, restaurálásuk és az épület helyreállítása után, 1949-ben újra megnyílt a Régi Képtár és az Új Magyar Képtár állandó kiállítása, majd fokozatosan a többi gyűjtemény tárlata is. A magyar művészetet bemutató, egyre gazdagodó gyűjtemény szükségessé tette, hogy azt egy önálló intézményben helyezzék el. A magyar műtárgyakat az 1957-ben megalakított Magyar Nemzeti Galéria vette át, míg a Szépművészeti Múzeum az egyetemes művészet emlékeit lett hivatott bemutatni.

139 éve került színpadra a Csongor és Tünde

1879 - A Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály 1830-ban írott drámai költeményének ősbemutatója.

A műnek két szintje van, az első a mese szintje, a második a filozofikus gondolatok szintje. Ezen kívül két világszint is szerepel benne, a földi világ, a realitás tere (Csongor, Balga, Ilma, három vándor), valamint az égi világ, az ideák világa (Tünde, Mirigy, három ördögfi, az Éj, nemtők).
Cselekménye

Csongor egy kozmikussá felnagyított nap alatt végigjárja a világot. Célja a boldogság megtalálása. A csodafánál megleli a boldogságot, Tündét, de Mirigy elszakítja őket egymástól. Ekkor Csongor elindul Tündérlak keresésére. Útközben sok próbát kell kiállnia… A mű szerkezete körkörös felépítettségű. A történet a kertben veszi kezdetét, majd a hármas útnál folytatódik, és a Hajnal birodalmába, Mirigy házába, majd az Éj birodalmába tett rövid látogatásokat követően a hármas útra tér vissza a cselekmény, hogy végül a kertben érjen véget. A drámában számos népmesei motívum fedezhető fel: boszorkány, ördögök, varázslatok.

részlet:

Az élet egy játszótér

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(Popper Péter)

214 éve született Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.


SZÓZAT

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

1836

December 1. - a magyar rádiózás napja

1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás.


Részlet a megnyitóból szövegéből:
„A magyar kultúra fellegvára erős fegyverrel szaporodott. … Mindenki tudja, mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó.” Demény Károly, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója így mutatta be a budapesti rádiót: „A magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetéses Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.”


A felvétel a rádió első előfizetőjének otthonában készült.

Az ünnepélyes megnyitót hangverseny követte. A műsort a csepeli szikratávíró állomás 2 kW teljesítményű, Telefunken gyártmányú adója sugározta.
A rendszeres rádióadás megindulásához a jogi alapot az 1925. november 10-én megjelent kereskedelmi miniszteri rádiórendelet szolgáltatta.
A műsorszórás állami monopóliumát gyakorló Magyar Királyi posta feladata az erősítők, a stúdiók és az adóállomások műszaki berendezéseinek beszerzése és üzemeltetése volt.
A műsorszolgáltató Telefonhírmondó Részvénytársaság feladata pedig a műsorok készítése és mikrofon elé állítása volt. A rádióadás kezdetben heti 50 órás volt.

Gondolat a mai napra



“A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést értékes tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek a rossz irányt kudarcként fogják fel.”
(Andrew Matthews – Élj Vidáman)

2014. november 30.

Keresztszemes



Arany János: Téli vers


Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba' hó
Borítja házi telkemet?

Hogy bámul a vén vaksi hold
Hópelyheken át, mint szitán!
Pedig milyen jó szeme volt
Nyáron, szerelmesek után!

Mily villogó szemmel lesett
Minden sovárgót, csintalant;
Tudta nélkül alig esett
Szerelmi légyott és kaland.

De most bezzeg bámulhat ám,
Míg, amivel lát, kiapad, -
Mégsem jön ifju és leány:
Nagyon szabad künn a szabad.

Sőt a fakó poéta sem
Motollál a négy végivel,
Hanem bent ül kedélyesen
S tollmardosó dolgot mivel:

"Óh, természet halála, tél!
Emígy kapaszkodik bele -
"S te hófehér hó, mint Adél
Fehér, hideg hókebele..."

Pedig jól tudja, a kötél,
Hogy a lány keble nem hideg:
Csak, persze, tiltja szép Adél
Körmét annál hevitni meg.

De én kemencém oldalán
Csak fumigálom a telet;
Megfér kivül szobám falán!
Ne bántsa ezt a kis helyet.

Most fázok, mert van benne mód
Mig el nem ég félölnyi fám:
Akkor... ha elrontom a szót
És fázom, - nem az én hibám.

(1850 nov.)

The Two Chellos

Kosztolányi Dezső: Az apa

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltünsz, szaladsz.
Ujságot olvassz, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Vele beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan.
Vissza se nézve.
Ó, e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot
S kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

The Piano Guys

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli


Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Őshonos gyümölcsfákat a kertjeinkbe!

 Legyünk lokálpatrióták, s telepítsük vissza az őshonos gyümölcsfákat a kertjeinkbe! Ezen fajták évszázadok során hozzászoktak a Kárpát-medence klímájához, így nagyon ellenállóak, szívósak, műtrágyát, permetszert nem igényelnek, könnyen tárolhatóak.

Surányi Dezső: Régi magyar ellenálló gyümölcsfajták

1. Almafajták
- Borízű alma
- Kecskeméti vajalma
- Leánycsöcsű alma
- Metélőalma
- Páris alma
- Pázmán alma
- Pónyik alma
- Sikulai alma
- Szentiván(y)i alma
- Szercsika alma
- Batul alma (ősi magyar fajta, belső Magyarországból egy időre eltűnt, de Erdélyből visszahoztak

2. Körtefajták
- Árpával érő körte
- Kármán (Kálmán) körte
- Makária körte
- Zelenka körte
- Cukor körte (pici, lédús, édes rikítóan sárga, nyár második felében érő, ízletes hazai körte)

3. Szilvafajták
- Besztercei szilva
- Boldogasszony szilvája
- Duránci szilva
- Nyári aszaló
- Penyigei szilva
- Sárga szilva
- Vörös szilva

4. Cseresznyefajták
- Glocker óriás
- Májusi korai
- Ölyvedi fekete
- Porcogós cseresznye

5. Meggyfajták
- Arató meggy
- Cigánymeggy
- Halyagmeggy
- Spanyre meggy
- Pandy meggy

6. Szőlőfajták
- Bakabor
- Góher
- Kék és fehér kecskecsöcsű

7. Őszi-és sárgabarackfajták
- Duránci
- Gumibarack
- Parasztbarack
- Vérbarack
- Woyssel magyar kajszija
- Tengeri barack

8. Héjas gyümölcsök
- Milotai dió (csúcsminőségő dió, de talajra és csapadékra nagyon kényes)
- Alsószentiványi dió (sokkal ellenállóbb fajta, 1976-ban nemesítettek. Talajminőségre és csapadékra kevésbé érzékeny, ellenálló a gomba és rovarfertőzéssel szemben, gyorsan nő és viszonylag hamar 4-6 éven belül termőre fordul.)
- Sebeshelyi gömbölyű-és hosszúdió
- Szelídgesztenye
- Mandula
- Mogyoró; Sulyom
- Vörösbelű dió (Kárpát-medencei unikum)

9. Bogyósgyümölcsök
- Szamóca
- Málna, Szeder
- Ribizke
- Köszméte (Pöszméte vagy Egres)
- Húros som
- Eperfa
- Áfonya

10. Elfeledett gyümölcsök
- „Nagy” (Leokováci) birs
- Naspolya
- Házi berkenye
- Nemes füge

11. Mostoha gyümölcseink
- Kökény
- Fekete bodza
- Sóskaborbolya
- Csipkebogyó
- Galagonya
- Vadalma
- Vadkörte (Vackor)
- Kánya bangita
- Barkóca berkenye
- Zelnicemeggy
- Myrobalán
- Homoktövis
- Som

Ezen a napon meghal Csókás József a gyümölcstelepítés úttörője

1905. november 30.

Cegléden meghal Csókás József parasztgazda. Munkássága különösen a filoxéravész utáni időkben vált jelentőssé. Bebizonyította, hogy az alföldi borvidéken, a homoki szőlőtermelő helyeken is lehet jó minőségű bort előállítani.
 

Kitűnő gyakorlati gazda, aki önműveléssel kiváló szakemberré vált. Eredményeit, módszereit rendszeresen publikálta. Közleményei, tanácsai a korabeli szaklapokban láttak napvilágot. A téves, maradi nézettel szemben bátran hirdette az alföldi, a homoki borok egyenrangúságát a hegyvidékieket – megfelelő, helyes kezelés esetén. Kiváló gyümölcsfajtákat ültetett és óriási munkát fejtett ki a Chasselas csemegeszőlő meghonosítása érdekében Kecskemét határában. Jelentős alkotása az Alföldön első ízben épített téglapince Ballószögön; a nagyrészt saját égetésű téglából épített pincében bizonyította be, hogy lehet jó bort szűrni a homoki szőlőből is.
Mintegy 20 szakcikket írt.

Gondolat a mai napra


“Két módon tehetnek bolonddá. Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot. A másik, hogy visszautasítod az igazságot.” (Søren Kierkegaard)

2014. november 29.

Keresztszemes



Petőfi Sándor: Téli világ

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány?... vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Meghal Giambattista Bodoni olasz nyomdász

1813. november 29.

73 éves korában meghal az észak-itáliai Parmában Giambattista Bodoni olasz betűmetsző, szedő és nyomdász, aki főleg a klasszicista antikva betűtípusok kifejlesztésével szerzett nevet magának. A Saluzzóban született Bodoni, akinek már az ősei is könyvnyomtatással foglalkoztak, 1768 óta vezette a parmai herceg nyomdáját. 1791-ben saját nyomdát nyitott. Megbízói a környékbeli fejedelmi udvarok voltak, 1806-tól kezdve főleg a Parmában székelő "Napoleonidák" (a Bonaparte-család tagjai).

Bodoni elfordul a barokk és rokokó túldíszített formáitól, és az antik betűfajtákhoz visszanyúlva az antikva továbbfejlesztésével foglalkozik. Az antikva, a fraktúra ellentéte, a latin betűfajtán alapuló karoling minuszkulából származik.
A Bodoni betűvel az olasz betűmetsző megalkotta a klasszicista antikvát, mely erőteljes alap és finom hajszálvonalai révén különbözik a reneszánsz vagy középkori antikvától, amelynél a betű mindegyik része egyforma vastag. Giambattista Bodoni számos olasz és latin író műveit kiadta. Ezek a könyvek nemcsak a betűtípus, hanem a szedés, a nyomás és a papír kiváló minőségével is kitűnnek. "Nyomdászati kézikönyv" című művével, melyet 1818-ban özvegye adott ki, az olasz betűmetsző jelentős befolyást gyakorolt a könnyen olvasható, művészi kvalitású betűfajták kifejlesztésére. Csak antikvából majdnem másfél százat tervezett. Kiadványai közül a háromkötetes "Iliász" és a kétkötetes teljes Vergilius nyűgözte le a kortársakat, köztük Napóleont is. 


Puccini: Tosca (levélária)

A nyomdászat rövid története

A nyomdászat már jóval a reneszánsz beköszönte előtt tudománynak, mesterségnek számított, hagyományai a régi korok ötvösművészetére vezethető vissza. A 15. században főként kártyajátékok, illusztrációk készítésére használták és a hírneves búcsúcédulák is ilyesfajta mesteremberek kezei alól kerültek ki. A könyvek, kódexek még mindig ügybuzgó szerzetesek munkáját dicsérték. Ám ahogy a különféle tudományok fejlődtek, gomba módra szaporodtak az iskolák, egyetemek, az igény is egyre nőtt a könyvek iránt, és bizony ezt a mennyiséget már aligha lehetett volna előállítani a hagyományos módon. Ekkor jött a képbe a hírneves Johannes Gutenberg, akit azóta is a könyvnyomtatás atyjaként emlegetnek. Persze nem érdemtelenül, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy az említett férfiú már létező eljárásokat alkalmazott, a régi hagyományokat fejlesztette tovább, így létrehozva a mozgatható betűs nyomtatás eljárását. A hagyomány szerint Gutenbergnek saját pecsétgyűrűje adta az ötletet. 


    Az újdonsült nyomtatási technikának lényege a következő volt. Először is elkészítették a betű egy példányát valami keményebb fémből, például acélból. Ez volt az úgynevezett patrica, avagy bélyegző, amit a későbbiek során egy puhább fémbe, rézbe, vagy bronzdarabba ütöttek. Így alakult ki a matrica, azaz a negatív, ebbe öntötték bele az ón, ólom és antimon ügyes keverékét, amit Gutenberg kísérletezett ki a célnak megfelelően. Az így elkészült öntvényt használták a nyomtatáshoz, az egymás mellé, alá rendezett betűket felfestékezték, papírlapot helyeztek rá, majd egy különleges prés segítségével rászorították. Gutenberg találmánya volt mind a présgép, mind pedig a festék összetétele. Az így készült ősnyomtatványok formailag szinte semmiben sem különböztek írott társaiktól, a díszítéseket és iniciálékat kézzel festették, ráadásként a használt betűk is hajszálra olyanok voltak, akár a kézzel írottak. Gutenberg az első időben úgy árusította könyveit, mintha kézzel másolták volna őket, így talán több pénzt kapott értük, mert az új eljárás minimum 50%-kal lecsökkentette a kiadványok árát. A sors fintora, hogy így sem gazdagodott meg belőlük. Egyik műve elkészítéséhez, a hírneves 42 soros Bibliához, kölcsönt vett fel, hitelezője megszimatolta a találmányban rejlő lehetőségeket és szegény Gutenberget alaposan kiforgatta minden vagyonából.

     A magyarországi nyomdászat elterjedése a késő reneszánszra tehető. Az olasz származású Hess András Mátyás jóvoltából került Budára, ahol is nyomdát működtetett 1473-tól. Az ő keze alól került ki a Chronica Hungaronum, az első latin nyelvű könyv. A magyarok történetét írja le és 500 példány készült belőle. Ezidőtájt tevékenykedett Szilveszter János, hittudós, Heltai Gáspár, protestáns prédikátor és szerző. Ez utóbbi úriember Tinódi Lantos Sebestyén dalait adta ki és a Krónika az magyaroknak dolgairól című művet. 1500-as években kialakul Magyarországon az úgynevezett vándornyomdászat, elsősorban az egyes területek vallási különbözősége miatt. A Vizsolyi Biblia is ilyen nyomdában készült Vizsoly várában 1590 körül.



     A nyomdászat technikája lényegében nem sokban különbözött az elmúlt századokban sem Gutenberg módszerétől. A betűk kézi szedése egészen a 19. századig tartotta magát. Ekkortájt, mint az ipar, és voltaképp az élet minden területén, a könyv és folyóiratok nyomtatásában is megkezdődik a gépesítés. A lyukszalagos, lyukkártyás szerkezetek már lényegében a számítógépek ősei, a fotózás kémiai és mechanikai módszereit alkalmazva pedig a mostani levilágítógépek elődeit láthatjuk.
forrás

90 éve halt meg a nagy kedvenc - Puccini

Giacomo Puccini (Lucca, 1858. december 22. – Brüsszel, 1924. november 29.) a XX. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője volt.



Zenészdinasztiából származott, dédapja zenekarában Paganini, „az ördög hegedűse" volt az elsőhegedűs, nagyapja operákat írt, apja zeneiskolai igazgató és orgonaművész volt.

Témáit a mindennapi életből vette, hétköznapi történeket beszél el zenei nyelven, főszereplője sokszor a saját zenei témával rendelkező, mélyen érző „szenvedő asszony" (Manon, Mimi, Madame Butterfly, Liu). A Tosca vádirat a rendőrállam ellen, a Pillangóasszony - amelyet a magyar színpadokon egészen a legutóbbi időkig Pillangókisasszony címen játszottak - a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen emel szót, a Turandot középpontjában a női egyenjogúság áll.

Érett operái közül 1896-ban került először színre a hétköznapi témát feldolgozó Bohémélet, majd 1900-ban a Tosca. Érdekesség, hogy legnagyobbat a Pillangóasszony első, két felvonásos változatával bukott 1904-ben, ugyanakkor a két hét alatt átdolgozott, három felvonásos verzió egyik legtöbbet játszott műve lett. A Nyugat lánya ősbemutatóján a New York-i Metropolitanben Toscanini vezénylete mellett a nagy tenor, Caruso is énekelt, az operában a közel húsz férfi mellett egyetlen nő szerepel.

Az egyszerre több betegséggel, cukorbajjal és a dohányzás miatt torokfájdalommal küszködő Puccini 1918-ban készült el Triptichonjával, három egyfelvonásos operájával (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi). Utolsó, legnagyobb szabású operája a távol-keleti témájú Turandot, ezt már vázlatai alapján Franco Alfano fejezte be.

Puccini 1924. november 29-én halt meg Brüsszelben, ahol gégerákját kezelték.
Az 1926 áprilisi bemutatón a milánói Scalában a karmester Toscanini a Puccini által leírt utolsó ütemnél félbeszakította az előadást, a teljes mű csak a második estén hangzott el.