2014. január 7.

Európa legnagyobb vigalmi negyede volt a lágymányosi Konstantinápoly

Konstantinápoly pontos  Duna-parti másának felépítéséből és bazárbevételeiből szeretett volna milliomos lenni Somossy Károly revüigazgató, életművész. Az uzsorahitelekből  felépített lágymányosi török város azonban a rendszeres szúnyogtámadások miatt fél év alatt csődbe ment. A budai Aja Szófia dzsámi helyén ma a Schönherz Zoltán Kollégium áll.
 

 
Az 1896-os millenniumi ünnepségekre készülő főváros a sokat hangoztatott Lágymányos, Gellérthegy, Margitsziget, Lóversenytér, Pékliget és Népliget helyett, az 1885-ös országos kiállítás egykori helyén - a Városligetben - építette meg rendezvényépületeit, a mai Vidámpark helyére pedig a korábbi világkiállítások mintájára (Alt-Wien, Vieux-Paris) egy középkori hangulatú tornyokkal, bástyákkal, sőt még egy dzsámival is gazdagított Ős Budavára névre keresztelt Patyomkin falut építtetett. Somossy Károly a Nagymező utcai Orfeum (a jelenlegi Operettszínház helyén) anyagilag sikeres tulajdonosa látván a városligeti építkezés „egyszerűségét” döntötte el, hogy Ős Budaváránál egy dekoratívabb, nívósabb, egzotikusabb és egy sokkal nagyobb vigalmi negyedet fog felépíteni a Gellérthegy tövében, az egykori Déli Kikötő helyén. A lágymányosi város mintaképének Konstantinápolyt szemelte ki (a két földrészen elnyúló város 1923-ig volt Törökország fővárosa, és csak 1928-ban kapta meg hivatalosan az Isztambul elnevezést).



A tetemes banki és magánkölcsönökből megalapított Konstantinápoly Budapesten Rt. igazgatósága első lépcsőben Kellner Lipót építészt és Gerster Kálmán, a Nemzeti Szalon igazgatóját kérte fel a grandiózus Duna-parti török város megtervezésére. Míg a lágymányosi „Bizánc” felépítését a cégben kisebb részvénypakettel rendelkező Hauszmann Sándor vállalkozó emberei készítették el, addig az épületek kifestését a színházi előadások díszleteinek megfestésében jártas Gerster Károly grafikus és csapatára bízták. Mivel a vigalmi negyed főbejáratát a Zenta utca magasságában képzelték el, így a márciusában elkezdett tereprendezési munkálatok során a mai Bertalan Lajos utcáig teljesen fel kellett tölteniük a tó északi részét. A mai Kuspér - Stoczek- Egry József utcák határolta tömb magasságában egy félszigetet is kialakítottak a promontori Duna-ágban.


A tereprendezés során több mint 72 ezer köbméternyi földet mozgattak meg. A munkálatokkal olyan gyorsan haladtak, hogy a tervezett egy év helyett –bár nem száz százalékos készültségi szinten- két hónap alatt végeztek.
 A vállalat ügyésze, dr. Hirschfeld Antal bemutatásával a budapesti Konstantinápoly 1896. május 23-án, délután 6 órakor nyitotta meg kapuit vendégei előtt.

Életfa




Egy kis érdekesség: a téliszalámi

Pick téliszalámi

A gyáralapító a cseh-morva származású Pick Márk (1843-1892) volt, aki 1869-ben a Tisza partján építette fel üzemét - a folyó adta mikroklimatikus viszonyok miatt. Maga a téliszalámi kifejezés még a régi időket idézi, amikor kizárólag csak télen tudták előállítani. Mára ez már természetesen a múlté, és az év minden szakában készítik a hidegfüstölésű szalámikat, melyek felületét nemespenész borítja.



A Pick Márk titkos receptje szerint készült szalámik gyorsan meghódították a világot, amit 1900-ban a Párizsi Világkiállításon bronzéremmel jutalmaztak. Ez az esztendő azonban más esemény miatt is
jelentős volt a cég életében, mivel ez évben költözött a gyár a Felső-Tiszapartjára.

1934-től Pick Márk fia, Jenő vette át a szalámigyártást, akinek keze alatt dinamikusan fejlődött a gyár (300 tonnára nőtt a termelés). A második világháború után azonban ők sem kerülhették el sorsukat, és 1948-ban államosították a céget.
Jelenleg részvénytársaságként működik a vállalat.


Herz téliszalámi

A Herz márkanév is egy családnevet rejt, mégpedig Herz Árminét, aki  Európa számos országában megfordult, s Olaszországban figyelt fel az ottkészített szalámikra, mely az ötletet adta számára. Herz Ármin 1882-ben Budapesten hozta létre cégét, ami apáról fiúra szállt, és 1888-tól „Herz Ármin és fiai” néven működtek tovább, ami az alapítás hivatalos éveként is szerepel.






Termékeiknek népszerűsége folyamatosan nőtt, sőt még a császári udvar is rendszeres vásárlójává vált a nemespenésszel bevont (téli)szaláminak. (A nemespenész-képződés nagyrészt a Duna levegőjének köszönhető.) A gyár termelése olyan dinamikusan fejlődött, hogy a múlt század első évtizedeiben
400-450 tonna szalámit tudtak exportálni.
1949-ben államosították a vállalatot, 1994-ben pedig magánosították.

Pilinszky János: Téli ég alatt

    Fejem fölé a csillagok
    jeges tüzet kavarnak,
    az irgalmatlan ég alatt
    hanyattdölök a falnak.

    A szomorúság tétován
    kicsordul árva számon.
    Mivé is lett az anyatej?
    Beszennyezem kabátom.

    Akár a kő, olyan vagyok,
    mindegy mi jön, csak jöjjön.
    Oly engedelmes, jó leszek,
    végig esem a földön.

    Tovább nem ámitom magam,
    nincsen ki megsegítsen,
    nem vált meg semmi szenvedés,
    nem véd meg semmi isten.

    Ennél már semmi nem lehet
    se egyszerűbb, se szörnyebb:
    lassan megindulnak felém
    a bibliai szörnyek.

Chopin

Szabó Lőrinc: Téli este

Lócika megjött, hároméves,
a szél kicsípte, friss, piros,
veti mackóját, s magyarázza,
hogy nincs odaki semmi rossz,

és füstöl a ló orra, és ő
nem borult fel a ródlival,
s az ablaknál ölembe mászik
a kinéz és szól: – Csak az a baj,

hogy korán kellett hazajönni!
- s mesél és nézi csillogó
szemmel, hogy táncoltatja ott kint
fehér pillangóit a hó.

Mesél, s én érzem, gyönge szíve
a kezem alatt hogy dobog,
és egy őzike jut eszembe,
erdő és erős farkasok,

és háború és védtelenség,
és mindaz, ami hazajövet
láttam az utcákon, s amit ti,
ti is tudtok mind, emberek:

mind ami kín itt van köröttünk
s ami már ki se mondható,
mert ami még kimondható,
már az is csak irtózni jó.

… Mi lesz, őzike?…A gyerek újra
tapsol: — Apu, de szép a tél! –
Jó volna hinni, néki hinni,
aki nem tudja, mit beszél.

1933

70 éve született Nicola Tesla

 Tesla 1856. július 10-én született a horvátországi Smiljanban, szerb szülőktől. A grazi és a prágai műegyetemen tanult, s már ekkor foglalkozott a váltóáram hasznosításának gondolatával. Egyetemi tanulmányait apja halála után félbe kellett szakítania, Budapesten dolgozott a Ganz-gyárban, itt megismerkedett Puskás Ferenccel. Ő ajánlotta be bátyjának, Puskás Tivadarnak, aki 1882-ben alkalmazta az Edison cég általa vezetett párizsi kirendeltségénél, s 1883-ban itt valósította meg indukciós motorját.





Tesla 1884-ben fejében tucatnyi nyelvvel, zsebében néhány centtel, egy repülőgép tervével és egy Edisonhoz szóló ajánlólevéllel utazott Amerikába. Edison alkalmazta is, de a két nehéz természetű ember nem tudott sokáig együttműködni. Nemcsak az anyagiakon különböztek össze, de azon is, hogy Edison az egyenáramra esküdött, míg Tesla a váltóáramot favorizálta. Tesla így Edison ellenfeléhez, George Westinghouse-hoz kopogtatott be, aki hatalmas összegért rögvest megvette tőle váltóáramú dinamóinak, trafóinak és motorjainak szabadalmi jogait. (Edison ez egyszer tévedett, a Tesla-Westinghouse váltóáramú rendszer legyőzte az ő egyenáramú szisztémáját. Holott a harcban mindent bevetett: ő járta ki New York állam vezetésénél, hogy a kivégzésekre váltóárammal működő villamosszéket használjanak - bár a célra az egyenáram alkalmasabb -, majd szörnyülködve nyilatkozott a váltóáram halálos természetéről.)




Tesla a kapott pénzből saját vállalatot alapított. Kutatta a szénszálas izzót, az elektromos rezonanciákat, a világítás módjait, bemutatóin a váltóáramhoz fűződő félelmeket a saját testén átvezetett árammal próbálta oszlatni. 1891-ben találta fel a nevét viselő tekercset, amelyet a rádiókban és tévékben ma is használnak. Összesen 121 szabadalmat jelentett be, lényegében minden ipari és háztartási eszköz az ő háromfázisú elektromos rendszerével és indukciós motorjával készül.



1898-ban rádióval irányított csónakot mutatott be és feltalálta a rádiót is (amelyért azonban 1909-ben az olasz Marconi kapott Nobel-díjat). Egy évvel később - felismerve, hogy a Föld vezetőként használható, s egyes frekvenciákon reagál az elektromos rezgésekre - 40 kilométer távolságról, vezeték nélkül működtetett 200 villanyizzót, s 40 méteres villámokat keltett az ionoszféra energiájával.

A titkos laboratóriumban dolgozó Tesla alakja köré legendák szövődtek: állítólag földön kívüliek jeleit fogta, kidolgozta az időutazást és feltalálta az "üzemanyag nélküli" motort, amely bárhol fellelhető anyagokat használ fel. Bár nyilatkozatai szerint az utóbbi kérdést megoldotta, találmányát sosem mutatta be, az összeesküvés-elméletek hívei szerint azért, mert tartott az olajcégek bosszújától.

1900-ban a milliárdos Pierpont Morgantól kapott pénzből adótornyot kezdett építeni, hogy az egész világot besugározza képekkel és hírekkel, de az üzlettől végül a pénzember visszalépett. Tesla ezután azt javasolta, hogy a kiöregedett hadihajókat áramfejlesztőként hasznosítsák, ami meg is valósult. Antennarendszerét, amely vezeték nélküli átvitelt tett lehetővé, a hadsereg ma is használja, a szabadalmat akkor sok évre titkosították. Tesla dolgozta ki a mágneses aknák elleni védelmet is.

Bár számos kitüntetést kapott és 1931-ben a Time magazin címlapján szerepelt arcképe, élete nagy csalódása maradt, hogy a Nobel-díjat nem kapta meg. 1912-ben félhivatalosan felmerült, hogy Edisonnal megosztva veheti át a kitüntetést, de Tesla felháborodva utasította vissza, hogy vetélytársával akár csak ilyen összefüggésben is együtt említsék. A díjat akkor a mindkettejüknél jelentéktelenebb svéd Gustaf Dalén vehette át.

Tesla mindig is hajlamos volt a neurózisra és a sértődésre, ráadásul tisztaságmániás volt, irtózott a kerek tárgyaktól és csak olyan szobában volt hajlandó megszállni, melynek száma osztható volt hárommal. Élete végén galambokat etetett, rájuk pazarolva azt az érzelmet, amelyet embertársainak nem tudott átadni.

1943. január 7-én New Yorkban halt meg, írásait zárolták, katonai jelentőségű ötleteire az amerikai kormány rátette a kezét. 1960-ban teslának nevezték el a mágneses indukció SI mértékegységét, jele T.

250 éve történt a madéfalvi vérengzés


A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem (régebben „mádéfalvi” formában is, latinul a Siculicidium, azaz székelygyilkosság kifejezést is használják rá) a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság volt 1764-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt.


Jegyzőkönyv utolsó előtti oldala, báró Roth Joseph bűnvizsgáló bizottsági elnök aláírásával


Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

„     Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.

Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak!

Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!    "

2014. január 3.

Mai napra

“Őrizkedjünk azoktól, akik lekicsinylik törekvéseinket! A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk.”

(Mark Twain)