2014. február 2.

Szántai Lajos: Nimród

Farsang





Verdi: Traviata

Farsang

 

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A magyarság körében
A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai hatásra utaló adatok is.
A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.


Farsangvasárnap
A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál). hétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot. Ezen a napon a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom. További elnevezései: húshagyó hétfő, böjtelő hétfő.



Húshagyó kedd
A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. További elnevezései: húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek elfogyására) Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.

A húshagyó keddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt kezdete. A mai magyar gyakorlat szerint az ezt követő nap a torkos csütörtök, de ezt tévesen élesztették újjá ezen a napon, mert valós időpontja egy héttel korábbra esik. A keresztények ilyenkor nem esznek húst és befejezik a mulatozásokat,böjtölnek 40 napig, húsvét vasárnapjáig!


 

Koncz király és Cibere vajda

Koncz király és Cibere vajda egy Európa szerte elterjedt szokás, dramatikus játék. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Koncz király pedig a húsos, zsíros ételeket. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben pedig Cibere vajda nyerte a párviadalt. Farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet.







Február

Február a Gergely  naptár második hónapja. Régies neve februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava. A 18. századi nyelvújítók enyheges névre keresztelték, a népi kalendáriumban pedig böjtelő vagy böjt előhavaként találjuk.
Az amerikai indiánoknál – kik az esztendőt Nap-nak, a hónapokat pedig Hold-nak hívták (hét ismeretlen fogalom volt náluk) az év második hónapját „Éhes” Holdnak nevezték el.
Sőt, érdekességképpen: februárt az 1793. október 5-én életbe lépett, francia forradalmi naptárban (melyet aztán Napóleon szüntetett meg) Pulviose – esős hónapként említették és január 20. – február 18. közötti időre tették.
Február nevét Februusról (innen az ősi magyar  neve is), a megtisztulás római istenéről kapta és hozzá kötődik Februa római ünnep is, melyet e hónap 15-én tartották anno.
Február szabályos években 28, szökőévekben – mint az idén – 29 napos.

Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony, a „medveelőbújás napja” és a Vizes élőhelyek napja
A hagyományos néphit szerint az ezen a  napon a pap által megszentelt gyertya megvéd a gonosz, ártó szelleme ellen. A legenda úgy tartja, hogy Szűz Mária e napon mutatta be az akkor 40 napos csecsemő KisJézust a templomban ahol az előírt áldozat fölajánlásakor a jelenlévő agg Simeon a gyermeket a nemzetek megvilágosításra szolgáló fényességnek nevezte.
A medve ezen a napon jön elő a barlangjából, hogy megnézze milyen az idő.

A magyar népi mondóka a február hónapot a következőképpen jellemzi:

    Gyertyaszentelő melege
    Sok hó s jégnek előjele,
    Gyertyaszentelő hidege
    Kora tavasznak előhírnöke.
    Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál,
    S ha nem talál, akkor bizony csinál.
    Ha derűs a Román napja,
    Ég áldását bőven adja. 

Radnóti Miklós: Február

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.