2014. november 29.

A nyomdászat rövid története

A nyomdászat már jóval a reneszánsz beköszönte előtt tudománynak, mesterségnek számított, hagyományai a régi korok ötvösművészetére vezethető vissza. A 15. században főként kártyajátékok, illusztrációk készítésére használták és a hírneves búcsúcédulák is ilyesfajta mesteremberek kezei alól kerültek ki. A könyvek, kódexek még mindig ügybuzgó szerzetesek munkáját dicsérték. Ám ahogy a különféle tudományok fejlődtek, gomba módra szaporodtak az iskolák, egyetemek, az igény is egyre nőtt a könyvek iránt, és bizony ezt a mennyiséget már aligha lehetett volna előállítani a hagyományos módon. Ekkor jött a képbe a hírneves Johannes Gutenberg, akit azóta is a könyvnyomtatás atyjaként emlegetnek. Persze nem érdemtelenül, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy az említett férfiú már létező eljárásokat alkalmazott, a régi hagyományokat fejlesztette tovább, így létrehozva a mozgatható betűs nyomtatás eljárását. A hagyomány szerint Gutenbergnek saját pecsétgyűrűje adta az ötletet. 


    Az újdonsült nyomtatási technikának lényege a következő volt. Először is elkészítették a betű egy példányát valami keményebb fémből, például acélból. Ez volt az úgynevezett patrica, avagy bélyegző, amit a későbbiek során egy puhább fémbe, rézbe, vagy bronzdarabba ütöttek. Így alakult ki a matrica, azaz a negatív, ebbe öntötték bele az ón, ólom és antimon ügyes keverékét, amit Gutenberg kísérletezett ki a célnak megfelelően. Az így elkészült öntvényt használták a nyomtatáshoz, az egymás mellé, alá rendezett betűket felfestékezték, papírlapot helyeztek rá, majd egy különleges prés segítségével rászorították. Gutenberg találmánya volt mind a présgép, mind pedig a festék összetétele. Az így készült ősnyomtatványok formailag szinte semmiben sem különböztek írott társaiktól, a díszítéseket és iniciálékat kézzel festették, ráadásként a használt betűk is hajszálra olyanok voltak, akár a kézzel írottak. Gutenberg az első időben úgy árusította könyveit, mintha kézzel másolták volna őket, így talán több pénzt kapott értük, mert az új eljárás minimum 50%-kal lecsökkentette a kiadványok árát. A sors fintora, hogy így sem gazdagodott meg belőlük. Egyik műve elkészítéséhez, a hírneves 42 soros Bibliához, kölcsönt vett fel, hitelezője megszimatolta a találmányban rejlő lehetőségeket és szegény Gutenberget alaposan kiforgatta minden vagyonából.

     A magyarországi nyomdászat elterjedése a késő reneszánszra tehető. Az olasz származású Hess András Mátyás jóvoltából került Budára, ahol is nyomdát működtetett 1473-tól. Az ő keze alól került ki a Chronica Hungaronum, az első latin nyelvű könyv. A magyarok történetét írja le és 500 példány készült belőle. Ezidőtájt tevékenykedett Szilveszter János, hittudós, Heltai Gáspár, protestáns prédikátor és szerző. Ez utóbbi úriember Tinódi Lantos Sebestyén dalait adta ki és a Krónika az magyaroknak dolgairól című művet. 1500-as években kialakul Magyarországon az úgynevezett vándornyomdászat, elsősorban az egyes területek vallási különbözősége miatt. A Vizsolyi Biblia is ilyen nyomdában készült Vizsoly várában 1590 körül.



     A nyomdászat technikája lényegében nem sokban különbözött az elmúlt századokban sem Gutenberg módszerétől. A betűk kézi szedése egészen a 19. századig tartotta magát. Ekkortájt, mint az ipar, és voltaképp az élet minden területén, a könyv és folyóiratok nyomtatásában is megkezdődik a gépesítés. A lyukszalagos, lyukkártyás szerkezetek már lényegében a számítógépek ősei, a fotózás kémiai és mechanikai módszereit alkalmazva pedig a mostani levilágítógépek elődeit láthatjuk.
forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése