2014. december 3.

462 éve (1552) hunyt el Xavéri Szent Ferenc.


508 évvel ezelőtt, 1506. április 6-n született Navarra északnyugati részén fekvő Xavér vár urának, Juan de Jassunak és feleségének, Doña Maria de Aspilcuetának ötödik gyermekeként. A Jassu család baszk eredetű volt, szabad paraszti sorból emelkedtek fel a Navarrai Királyságban a főnemesi rangra. A kis Francisco neveltetése az akkori nemesi ifjak szokásos módján történt volna, ha nem tör ki 1512-ben a francia-spanyol háború, amelybe II. Gyula pápa is erélyesen beleavatkozott a spanyolok pártján, kiátkozva ellenfeleiket. A két királyság között fekvő független királyság, Navarra a franciákhoz húzott. A háború változó szerencsével folyt, de a spanyolok győzelmével végződött. Ferdinánd spanyol király így annektálta Navarrát, s Juan de Jassu nem élvezte az új uralkodó kegyeit (1515-ben meg is halt). A baszkok persze nem fogadták el új urukat és hosszú lázadás tört ki, amelyet csak 1524-ben vert le a király.





Az akkori nemesi családok szokása szerint Franciscót harmadik fiúgyermekként egyházi pályára szánták. Ennek elérésére a párizsi egyetem hallgatója lett a 19 éves Francisco. Francisco életében azonban döntő fordulatot egy másik baszk nemesember, a 38 éves baszk Iñigo de Loyola hozta, akinek követője lett, miközben megszerezte teológiai magister fokozatot. A pápa megbízta Loyolát és követőit, hogy küldjenek missziót a portugál Indiákra. Loyola választása az egyetlen portugál hívére és Ferencre esett. Így indultak el 1540. március 15-n, félévvel a jezsuita rend megalakulása előtt (levélben biztosította, hogy a pápai áldást követően Ignácra adja voksát a rendfőnök választáskor és látatlanban elfogadja az új rend szabályzatát).
Portugáliában indulás előtt megmutatták a királynak, hogy milyen ékesszólóak, mire ő a portugál Rodriguezt nem engedte útnak, mondván kár lenne egy ilyen értékes emberért. Ferenc tehát barátja nélkül indult neki a küldetésnek. 1542. május 6-n érkeztek Goa kikötőjébe, amely a portugálok indiai központja volt. A kereszténység terjesztése jól haladt, mert a muszlim hódítóktól felszabadított lakosság szívesen dobta el a rájuk eröltetett muszlim vallást, hogy kifejezzék hálájukat.

Pár év után Malakkába költözött, ahol egy japánnal megismerkedett, s 1549-ben már Japánba indult. Itt egy tartományúr engedélyével a kagosimai buddhista kolostor előtt hirdette mindennap az evangéliumot. Pár száz embert meg is térített, egyikük még jezsuita is lett. Idővel rendtársai segítségével eljutott Európába, így ő volt az első japán, aki eljutott ide.
Ferenc evangéliumhirdetése eleinte már csak azért sem okozott Japánban megütközést, mert Isten megnevezésének a Dainicsi szót használta. Dainicsi-nyorai volt a végső ősvalóság megnevezése, amit sokan megértettek és elfogadtak. Félévvel később azonban Ferenc inkább áttért a latin Deus szó használatára, ami viszont hasonlított a dai uszo szóhoz, ami nagy hazugságot jelent.

Ferenc egyre inkább Kínába akart menni, s végül 1552-ben sikerült elindulnia pápai engedéllyel. Azonban a hajó kapitánya az induláskor megmakacsolta magát. Sikerült egy másik hajót találni, ez azonban csak a Kantonhoz közeli szigetre vitte őket, ahol csempészkereskedelmet folytatott a kapitány. Ferenc azt hitte, majd itt talál valakit, aki átviszi őt Kínába, ám hiába várt. A hideg, nyirkos időben megbetegedett, s hamar meg is halt 1552. december 3-n.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése