2017. február 20.

173 éve született Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály (sz.: Lieb Mihály, Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő.


1844. február 20-án a kárpátaljai Munkácson Lieb Mihályként született a 19. századi magyar festészet kiválósága. A vagyontalan kispolgári családban világra jött fiú korán árvaságra jutott, így édesanyja rokonai, a Reök család nevelte fel.
Az ügyes kezű Munkácsy-t gyámja, Reök Antal eredetileg asztalosinasnak szánta, azonban a Szamossy Elek vándorfestővel történő találkozás meghatározó fordulat lett életében.
Miután Szamossy elindította a művészi pályán, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat segítségével rendszeresen tanulmányozhatta a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárát, majd hat hónapon át tanulhatott a bécsi Képzőművészeti Akadémián, a neves Karl Rahl vezette osztályban. 1865 júliusában azonban a tandíj befizetésének elmulasztása miatt kizárták az akadémiáról.
A későbbiekben Münchenben és Düsseldorfban egyaránt tanult Munkácsy első jelentős sikereit az Ásító inas és a Siralomház című képeivel érte el. Ezt követően nem csak anyagi gondjai szűntek meg, hanem ifjú kora ellenére Európa-szerte híres festő vált belőle. Az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott Éjjeli csavargók és a Köpülő asszony a szakma elismerését is meghozta.
Karl Sedelmeyerrel, a 19. század legjobb műkereskedőjével kötött szerződés után tíz éven át a legfoglalkoztatottabb festők közé tartozott. Ebből az időszakból származnak a Milton, a Krisztus Pilátus előtt, vagy a Golgota óriásképei is.
Az 1890-es évek elején azonban a munkakedve visszaesett, és a betegség is egyre inkább elhatalmasodott rajta. Nem csak látásának romlása, hanem a rátörő idegrohamok is megnehezítették mindennapjait. Amikor 1897-ben rátámadt az egyik hűséges inasára, az endenichi idegszanatóriumba szállították, ahol 1900-ban bekövetkezett haláláig élő halottként töltött három évet.

Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője.
Tépéscsinálók

Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.

Golgota

Van egy rendkívül sajnálatos körülmény Munkácsy Mihály festményeivel kapcsolatban: 10, de legkésőbb 20 év múltán besötétedtek, s bizony akkor már csak néhány szín és fény jelezte a kompozíciót, maga a kompozíció elveszett.
Siralomház

Ennek az az oka – amint Malonyay írja –, hogy Munkácsy főleg az 1880-as évekig, de sajnos még később is túlságosan bitümbe dolgozott. Ez a meleg tónusokat biztosító alapozó festék, amilyen hálás eleinte, gonosz és alattomos, amikor megvénül. Nagyobb mennyiségben alkalmazva nem szárad, nem hal meg, hogy az idő nemes patinája bevonhassa, hanem megöregszik és folyton élni akar, színét veszti, ráncosodik, melegben nyújtózkodik, hidegben összezsugorodik.

Megviselte a bitüm a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többit.
A restaurátoroknak nem kis gondot okoz a Munkácsy-képek karbantartása.


A köpülő asszony


Ecce Homo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése