2017. február 20.

Gondolatok, elmélkedések

Tatiosz: A másik ember megértése

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe.
Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
A szeretet elvárása: önzés legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

(Fordította: Vágó Zsuzsanna)

Néhány gondolat Szókratésztól:
Ismerd meg önmagad. (Gnóthi szeauton)

Egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit.



Mindig olyan voltam, hogy semmi másra nem hallgattam, csak arra az érvre, amely, ha a dolgot megfontoltam, előttem a legjobbnak tetszett.

Epikurosz
Valamennyi dolog közül, mellyel bölcselmünk boldoggá igyekszik tenni életünket, a barátság birtoklása a leghatalmasabb.

Nem lehet kellemesen élni anélkül, hogy megfontoltan, becsületesen és igazságosan élnénk, sem megfontolással, becsülettel és igazsággal élni anélkül, hogy kellemesen élnénk.

Marcus Aurelius elmélkedései:
Ha mások korholnak, gyűlölnek és ezt ki is fejezik, fordulj a lelkükhöz, nézz a mélyére és lásd, milyenek az emberek! Akkor rájössz, hogy a rólad alkotott véleményük miatt nem kell nyugtalankodnod.

Fél valaki a változástól? Pedig létrejöhet-e valami változás nélkül, van-e a közös természet számára valami, ami kedvesebb és megszokottabb nála? Tudsz-e fürdeni, ha a tüzelőfa el nem változik, tudsz-e táplálkozni, ha az ételek el nem változnak, általában történhetik-e valami hasznos változás nélkül? Nem látod-e, hogy a magad elváltozása hasonló dolog, és ugyancsak szükségszerű velejárója a közös természet rendjének?

Georg Hegel:
Megismerni az észt mint rózsát a jelen keresztjébe, s ezzel örülni ennek a jelennek: az az ésszerű belátás, a megbékélés a valósággal. amelyekkel a filozófia azokat ajándékozza meg, akiket egyszer az első szózat fekszólított, hogy felfogják abban, ami szubsztanciális, éppígy fentartsák a szubjektív szabadságot ne egy különösben és esetlegesben álljanak, hanem abban, ami magán- és magáértvaló.

Hamvas Béla:
A legnehezebb a legkönnyebb, amit mindenki úgyis tud. Mi könnyebb és mi nehezebb, mint, hogy eredj és add el mindenedet? De igazán mindenedet. Nemcsak házadat és ruhádat és barmaidat és bútoraidat és földedet és értékpapírjaidat és edényeidet és párnáidat és ágyadat és ne tarts meg egyetlen takarót, egyetlen csészét, egyetlen lepedőt, egyetlen zsebkendőt, egyetlen takarékkönyvet sem. Add el elveidet és műveltségedet és tudásodat, mint vagyonodat, az összes bizonyosságokat és búvóhelyeket és a világnézetet és a rejtekhelyeket, szóval add el mindenedet.
yszer azt mondták neki:
- Tanítványod keresett.
Mire azt felelte:
- Ezt a szót, hogy tanítvány, a magam számára szeretném fenntartani.
Aztán felém fordult és így szólt:
- Nem vagyok boldog. Sohasem voltam és valószínűleg sohasem leszek az. Biztosan tudom, hogy csak akkor lehettem volna boldog, ha egy lettem volna a tizenkettő közül és őt hallottam volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése