2012. szeptember 24.

471 éve meghal Paracelsus német orvos és természettudós

1541. szeptember 24.


Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim Einsiedeln-ben született 1493. november 10-én.
Villachban bányászati iskolába járt, s betekintett a kohászat és a kémia rejtelmeibe. 14 évesen vándordiák lett, s megfordult a bázeli, tübingeni, bécsi, wittenbergi, lipcsei, heidelbergi és kölni egyetemen.
Valószínűleg a bécsi egyetemen kapott baccalaureatusi orvosi diplomát 17 évesen, bár ő úgy hirdette, hogy a ferrarai egyetemen szerzett doktori fokozatot 1516-ban.


Ekkor kezdte használni a `para Celsus` (Celsuson túl) nevet, mivel többre tartotta magát a híres, I. századi orvosnál, Celsusnál. Diplomája megszerzése után hosszú vándorútra indult, megfordult Angliában, Skóciában és Írországban. Tábori orvos volt a holland háborúban, majd Oroszországba ment, ahol tatár fogságba esett, innen Litvániába szökött. Ezután Magyarországon dolgozott, tábori felcser lett Itáliában, eljutott Egyiptomba, Arábiába és Palesztinába is, majd Konstantinápolyba ment.
Mindenütt a gyakorlati alkímia legjobb képviselőit kereste fel, s nemcsak az új gyógyítási módszerekről, de a `természet rejtett erőiről` és azok felhasználásáról is érdeklődött. 1524-ben hazatért Villachba, híre azonban megelőzte. Bázelben városi orvosnak és az orvostudományok tanárának nevezték ki, s a hallgatók egész Európából özönleni kezdtek a városba. Előadásain bárkit szívesen látott. A hatóságokat felháborította a nyílt oktatás híre, tíz évvel Luther tézisei után.
Paracelsust orvos-Luthernek nevezték el, miután nyilvánosan elégette Avicenna és Galenus könyveit - a reformátor pápai bullaégetése mintájára. Paracelsus formálisan halálig katolikus maradt, bár egyesek szerint könyvei Indexre kerültek. Ő is németül írt és adott elő. Előadásain a természet gyógyító erejét hangsúlyozta, s kikelt a sebek mohával vagy trágyával történő lefedése ellen, amelyek gátolják a természetes tisztulást. Az értéktelen pirulákat, kenőcsöket, főzeteket, balzsamokat, füstölőket és egyebeket is elítélte.
A betegségek okát a szervezet kémiai folyamatainak zavarában kereste. Ő indította meg az első orvosi-kémiai irányzatot, az iatrokémiát, természetfilozófiája a reneszánsz szellemét tükrözte. Mindezzel Bázelben sok ellenséget szerzett, összeveszett az orvosokkal, gyógyszerészekkel és városi elöljárókkal.
Végül éjjel kellett megszöknie, hogy mentse az életét. Nyolc éven át ismét vándorolt, s közben átdolgozta régi kéziratait, s újabb műveket is írt. Főműve, a Die grosse Wundartzney megjelenése után elismertsége helyreállt, sőt tovább növekedett. Ismét gazdag lett, uralkodók keresték őt. 48 évesen, rejtélyes körülmények között halt meg Salzburgban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Gandhi néhány gondolata

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd. Élj úgy mintha...